2008. december 23., kedd

2008. december 18., csütörtök

Doktor

House, Bubó, Davido.

2008. december 16., kedd

A büntetőjog és a karácsony árnyékában

Ha most nagyregényt publikálnék épp, elképzelhető, hogy ez lenne a címe. Lennének benne remek fejezetek is, például a Részleges térdszalag-szakadásról való értekezés, vagy a Családi vallomások és sírások kora és természetesen a Főhős lelki vívódásai is tömött sorokat érdemelnének.
De most épp nem írok nagyregényt, szerencsére, bár örülnék, ha lenne rá időm.
Helyette viszont fenemód örülök a zsír új laptopomnak, akinek azt hiszem, Bika lesz a fedőneve.
Becézve: Bikuci.

2008. december 14., vasárnap

2008. december 11., csütörtök

Számlagyűjtő kisiparos

Elért az év vége és hiába mantrázom, hogy engem betűkre és nem számokra szerződtettek ma délelőtt mégis egy gigantikus számlahalom tetején találtam magamat.
De ha ezen a buckán áttúrom magam, akkor talán nem kell elhatárolnom, ami még ennél is sokkal rosszabb. Értem én az Univerzum tanítását, csak nem mindig szeretem.
Amúgy suttyomban készülök a karácsonyra és áldom az internetet, csuda dolgokat el lehet már intézni.
Azért majd a nyomulást sem fogom teljesen megúszni, de teljesen célirányos vagyok és furcsa helyekre fogok menni, lehet, hogy azokon a helyeken ilyenkor rajtam kívül a madár se.
Lelki hektikám kicsit átlendült a holtpontom, azt nem állíthatom, hogy látom a jövőt, de most legalább nem temeti be a lelkemet teljesen a "mi leszek, ha nagy leszek és hogyan/miben valósítsam meg önmagam" tematika.

Kiskacsafürdik

2008. december 8., hétfő

Bokorugrás

Amikor ugranék egy akadályt, rögtön üti fel a fejét a következő. Sikeresen bejutottam a netbankomba némi logisztikával, erre jött egy telefon, hogy bizonyos cuccokat el kell hoznom bizonyos helyről lehetőleg még decemberben.
A bizonyos cuccok nincsenek igazán sokan, sem igazán kevesen, de mégis bizonyos cuccok, amelyeket mozgatnom kell és jófejségből hagytam a bizonyos helyen.
Tehát egy mini költözés projekt is elővillantotta kardfogát.
Sosem fogok odáig alacsonyodni, hogy napi zeneként a "Ha volna két életem" című hisztispasinyafogást beillesszem a blogomba, pedig erősen ez a dal jár a fejemben.
Bár a fejemben már nem kéne járjon pluszban semminek.
Ha már a fejnél tartunk, ott vannak a karácsonyi ajándékok is. Az legalább jó, hogy ott vannak, de nem tudom, mikor fognak materializálódni.
Például.

2008. december 7., vasárnap

Nyál

A december a nyál hónapja. Minden kommunikációs csatornán dől és beborít mindent.
Egy kicsit lehangol, hogy ebben a buliban részben én is benne vagyok, de igyekszem elhatárolódni.
Szombaton rájöttem, hogy talán a könnyű fizikai munka tud kilendíteni jelenlegi állapotomból, meditatíve tudok például tapétát tépni és vakarni é utána jobb. Illetve közben is.
Pihentetően hat rám egy fal hosszú és megfeszített bámulása. Talán mert nincsenek rajta betűk és nem írja ki, hogy "új üzenete érkezett".
Rengeteg dolgot kéne elintéznem, de ezekbe mindig belebonyolódom és elért a hitelválság is.
A régi gépem egyrészt túszul esett, másrészt mostoha sorsát megérezve most be sem akar kapcsolni, ezért nem érem el az internetbankomat (nekem ilyen régi chipkártyás őrületem van) és nem tudom utalni az esedékes mindeneket.
Megoldási lehetőségek persze vannak, de egyik macerásabb, mint a másik.
Nem is szedálom tovább magam az ezen való gondolkodással, inkább kiteregetek, az a biztos pont.

2008. december 5., péntek

2008. december 3., szerda

Legyen vidám is


Mielőtt beleszédülök a saját borongásomba...

2008. december 2., kedd

Színre szín, számra szám

Akkor most a felvágós rész után jöjjön a közhelyes. Elengedni kéne. Ennyi. Itt ki is merül a közhely. Görcsös feszülésben van minden idegszálam rengeteg mindent kombinálva. Időt, helyet, embereket, gazdasági válságot, fekete januárt, meg mindent. Ezt így egyszerre próbálom behúrozni az agyamban. Kábé mint a számos összehúzós színezőket gyerekkoromban. Nos, nem megy. Maradnia kell tehát az elengedésnek. A trükk az, hogy ezt persze nem lehet akarni, amúgy görcsösen. Így muzsikál a közhelykör.
Píszendlávendfrítibet.

2008. november 30., vasárnap

Nézz balra!

Ott egy sváb...

2008. november 27., csütörtök

Ki kéne tenni, be kéne zárni, be kéne venni

Talán ki kéne tenni a megtelt táblát, úgy kábé az agyam környékére és a lelkem bizonyos szeletkéire.
Be kéne zárni az életemnek egy részét, azt hiszem és új könyvet nyitni.
Vagy be kéne venni a leszaromtablettát.
Az a baj, a leszaromot már szedem, Búgótól kaptam egy évre elég adagot, nem segít.
Magamon kell valahogy.
Eddig ment, most is fog, csak nem tudom, mennyi idő.

2008. november 23., vasárnap

Felvágás újra

Bocsánat. Ilyen hangulatban vagyok. Szóval ember tényleg szolgálati útra ment, az elébb röppent ki az ajtón. És akkor eszembe jutott, hogy kéne neki szendvicske az útra. Aztán az is eszembe jutott, mennyivel jobb lenne a szendvicske házi sütésű zsömléből. Teljes kiőrlésű, meg minden. Nyugi, nincs nálunk egészségterror, kimondottan ezeket szereti.
Úgyhogy le is gyártottam és most langymeleg zsemlékkel a hóna alatt vágott neki az útnak.
Aztán még arra is rájöttem, hogy geci kis anti-gasztroblog vonulatot csempésztem ide, mert mindig írom, hogy helyretyutyutyu, de recept nuku.
Ezért most íme a zsömle receptje:

Hozzávalók :

  • 500 gr tönkölybúza
  • 300 ml hideg víz
  • 20 gr élesztő
  • 1 TK akácméz
  • 2 TK kristálysó
  • 1 EK olíva olaj

Elkészítés:

Először az első négy összetevőt alaposan összegyúrjuk. Kézzel 10 percig, dagasztógéppel 5 percig dagasztjuk. A végén jön hozzá a só és az olaj. Újra kis gyúrás, míg beszívja az olajat.
A kész tésztából golyókat, zsemléket, kifliket, bármiket formázunk.
Előmelegített sütőben 250 ºC - on kb. 5 perc alatt szép zsemle színűre sütjük.

Megjegyzés: a sütőnk nem légkeveréses, ezért én inkább 180-200ºC - on sütöm kicsit tovább (15 perc kb), így biztos átsül a közepe is.

Extra tipp: formázás után a zsömlék tetejét egy pillanatra vízbe mártom és utána magocskákba tunkolom (szezám, tök, bármi).

2008. november 22., szombat

Lemaradt

A feketelistámról a Titanic főcímdala, most ráadásul Tóthlüszi modoroskodta bele a képembe.
Jujj. Meg szelindión úgy egyáltalán. Meg az ilyen összesítő jellegű balladisztikus izék.
Jajj, Edith Piafhoz meg aztán végképp ne hasonlítsuk Lüszikét.
A lottón sem nyertünk, kemény ez az este, még jó, hogy van muffin.

Sznob vagyok és nagyképű

Jó kis párosítás. Sznob azért vagyok, mert például amikor jött a nagy muffin-láz és mindenki azt sütött, nem voltam hajlandó. Talán egyszer, de azt is már a nagy hisztéria lecsengése után. Aztán ma Davido ebéd után felsóhajtott, hogy ő enne valami csokisat. Egész pontosan olyan csokisat, amely kívül kemény belül meg kicsit csordogál benne a csoki. Brownie, kiált fel mindenki, nade én ebben is sznob vagyok, mert van egy titkos francia receptem és az a legtutibb ebben a műfajban. Ám roppant macerás kis lényről beszélünk és miután a Körömlakkgyár most hétvégén is szívja a véremet, ezért nem gondoltam belefogni a bonyolult bűvészmutatványba. Davido sem volt rest, tovább pontosított, ezt a kompozíciót ő muffin formájában szeretné kis testébe bevinni. Átbogarásztam hát a vonatkozó szakirodalmat, lezavartam a boltba Davidót és az imént megsütöttem életem második adag muffinját. Mondhatom, addig sikerült kombinálnom a recepteket, hogy pontosan megfelel az ebéd után elsóhajtott kívánságnak. Mondhatni mámoros (mondom, hogy nagyképű is vagyok). Holnap pedig A papa szolgálati útra megy (ismét sznob).

2008. november 19., szerda

Nem teljesen átgondolt

Hirtelen jött eklektikus zenei feketelistám:

Ha volna két életem
Dire Straits
Andreas Vollenweider
Richard Clayderman
Heaven Street Seven
Petróleumlámpa

2008. november 18., kedd

Undor

Legelébb betű. Nem megy már este az olvasás sem, mert arra gondolok, hogy betűk, meg szavak és kiég egy biztosíték odabé.
Meg most akkor vállalom én ezt, leírom a kezemmel, kimondom a számmal, meg minden, de nem szeretem ezt a várost. Kész&passz. Lehet rám dobálni a köveket, de nem bírom, hogy nincsenek kitéve rendesen az utcatáblák és akkor is eltévedsz, ha körültekintően átbogarásztad a térképet, nem bírom, hogy elintézni valamit a város másik végén az egy tuti tortúra, teljesen mindegy, mivel vágsz neki. Bár az is lehet, hogy semmilyen várost nem bírok (a vakondtúrásokra most külön nem is térek már ki, olyan mindegy). Illetve mondjuk a kisebbeket. Valamint Amszterdam jöhet még szóba, ha már város. És erre a rendszerre mindjárt ráterhelődik egy karácsonyi hiszti is és akkor kampó.



2008. november 16., vasárnap

Abbakarma

Egész hétvégén ez volt nekünk. Akárhány (2) vendégéglátóipar egységbe betértünk, tuti, hogy egy besztof szólt. Aztán amikor végre megnyugodva hazatértünk, a televízióból csendültek fel a jól ismert dallamok.
Lehetne kérni, hogy ne? Köszönöm szépen!
Fel is dobnék gyorsan egy jó kis témát, aki kapja marja alapon:
Melyik az az 5 zene, amelytől pavlovilag lekaparod a tapétát?

Én még átgondolom, aztán beszenvedem ezen a rettenet klaviatúrán. Amúgy vélhetően rettenet hetem lesz, kampány indul jövő hétfőn, csatarendbe kell állítanom a körömlakkokat... Nem lehetne mostmár inkább pumpa? De tényleg...

2008. november 14., péntek

Izélik


A Jókai teret és megváltozott a forgalmi rend, ezért behajtottam a tilosba. Tiszta hülye érzés volt, de megúsztam. Miután siettem, ezért precízen leparkoltam, mindenkihez képest fordítva, elegánsan vettem jegyet az automatából, majd dolgom végeztével kitolattam az utcából az Andrássyra. Egy kocsi jött utánam, illetve attól függően honnan nézzük, szemben velem, és fel volt háborodva. Nem értem, miért nincs senkinek egy csepp humorérzéke sem. A gépem pedig beadta az unalmast illetve a laptopintenzíven azt mondták, jobb, ha levesszük a gépekről, s hagyjuk szépen elaludni, ezért most a pasim francia billentyűzetes notebookjára rácsatlakoztatottt legolcsóbb, ám erkai magasságokban kopogó klaviatúrájával ébresztem fel épp a szomszédokat. Ja,az "i" betűt sem akarja bevenni. Iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii! Huhh, na ez így idegesítő lesz. Reményeim szerint a jövő héten megérkezik a férfiasan bika gépecském. Anyám rögtön azt kérdezte, hogy néz ki, mondtam, hogy gépben be kell lássam, inkább pasi vagyok. Amíg nem lesz egy MAC-em, addig mindegy a külcsín, csak legyen benne legalább két mag. Most meg fransziásan romantikus hangulatba keveredtem és kifejezetten szeretek fransziásan romantikus hangulatba keveredni. Egy filmtől. Vagy mástól.

Tudom

Hogy blogban álmozni nem trendkövető, de mégis az történt, hogy álmomban találkoztam a húgommal (nincs).
Nagyon megörültünk egymásnak és összebújva, orrunkkal eszkimózva elmesélte, hogy ő egy párizsi textilmanufaktúrában dolgozik, a piros kalap és szalagosztályon. És ennek annyira örültem akkor ott, hogy tiszta boldog lettem.

2008. november 8., szombat

Ritka alkalom


Teljes ebéd

  • Habos sütőtökkrém-leves frissen sütött teljes kiőrlésű cipóban, piríott sonkával tálava
  • Són sült csirke, olvadó krumlipürével, kesudiós, aszaltszilvás salátával melyet könnyű vinegrette-el öntöttem nyakon
A sütőtök-krémleves saját kútfőből alakult és öltötte végső formáját, igaz a levesbetét ötletét drága fakanálforgató Kekectársamtól csentem.
{Köszönöm, bejött, finom volt, fotó nincs, éhesebb voltam, mint dokumentatív (ha ilyen szó nincs is).}
A cipó pedig a bio-főzőtanfolyam hozadéka, nem lett rossz, de még fejlődnöm kell, vagy legelébb vennem egy új konyhai mérleget, mert a jelenlegi kétségtelenül félremér (igaz, ha mindent arányosan mér félre, akkor elméletileg jónak kellene lennie a végeredménynek, de ezek nem evideniciák és a legkevésbés sem axiómák.)
Tudom, ennek a postnak akkor lenne értelme, ha recepteket leírnám, de ehhez kifejezetten lusta vagyok egyrészt, másrészt pedig - az ismeretlen új kenyér-receptet kivéve - sosem szoktam méricskélni, plusz egy csomószor a végére hirtelen ötletektől vezérelve annyi újabb kis plusz kerül a főzetbe, hogy magam sem tudom követni a rendszert, nemhogy rögzíteni.

Érik egy bejegyzés arról, hogy tulajdonképpen mennyire elegem van, legfőképpen nem magánéleti fronton és hogy mennyire darál be a Körömlakkgyár és egyáltalán, mi az élet értelme (42), de most éppen jó, ezért nem szedálom magam ilyen hangulatú bejegyzéssel.
Másrészt, majd talán kicsit mesélek az őszi nyaralásról és esetleg képek is lesznek, de nem ígérhetek semmit.

2008. november 6., csütörtök

2008. november 5., szerda

Miért?

Állnak a focimeccseken a kezdésnél a játékosok előtt kisgyerekek?

Nem ér!

Hogy reggel kilenc óta nyálcsorgatós szakácskönyveket KELL lapozgatnom.
A negyediken vagyok túl.
Tökre de nem ér.
Na.

2008. november 3., hétfő

Van egy furcsa

Zaklatóm? Ezt biztos kikérné magának, de azt hiszem, harmadik, vagy negyedik éve zaklat mondhatni.
Illetve nem értem, zaklat-e, de furcsa.

2008. október 30., csütörtök

Kanapészösszenet Thelmától

Hogy a csiklódba csapjon a csík!
Ennyi.

2008. október 26., vasárnap

Hat hónapig érvényes szlovén autópálymatrica akciósan eladó

Nem. Mégsem. Szerintem simán kihasználjuk.
Aztán majd még mesélek, megjöttünk szépen egyben, okosan. Abbázia-Velence-Ljubljana tengelyen is tudunk.

A felvetés

Jogos. Ha egy apának 10 gyerke van, eképzelhető és elnézhető, ha egynek néha elfelejti a szülinapját.
Jogos. ha egy apának 10 gyereke van...

2008. október 17., péntek

Még mindig

Fáj a bal karom, de ez mellékszál.
A főszál az, hogy a táskámban kuksol egy kulcs, mely egy régi villa ajtaját nyitja Opatijában.
Tehát kulcs van nálam és nem félek használni.
Pár akadályt ugyan addig még ugranunk kell, de kisvártatva hagyom a Körömlakkgyárat másra, letépem magam a számítógépről, hogy újra felfedezhessem a kék eget és egyéb természeti csodákat.
De addig még biókenyérsütök holnap reggel hivatalból, előkészítek és végtesztelek egy projektet délután, kocsit cserélek, rendszámot csavarozok, ha találok az alkalomhoz illő csavart és lelapogatom bent a kollegákat és a partnereket.
A mosással ma éjjel azt hiszem már végeztem. De ez sosem biztos.
Ja és Opatijához nagyon közel van Velence. Sőt. Hajó is visz oda.
Nem is tudom, nem is tudom...Jöjjenek a kenyerek!

2008. október 16., csütörtök

2008. október 13., hétfő

Olyan sokat

Vagyok "ON", hogy amikor végre "OFF" lehetek, már nincs idegrendszerem "ON"-nak lenni.
Néha átgondolom, mit is írnék, ha bírnék magammal ON, aztán néha jutok valamire, néha nem.
Az egyik, hogy nem tehetek róla, de tényleg nem, vétlen vagyok, jött velem szembe (babámha) és tőle elvárhatóan ugrott. Rám. A világ legeslegeslegszebb nyulas táskája.
Mit tehettem volna? Rokonlelkek kedvéért majd próbálok fotót, bár félek, nem fogja kiadni/átadni/megadni a maga teljes teljét.
Kitenném a fejemet a tenger partjára, hogy mosssák át a hullámok, sokkal inkább a hullámok, mint a multi, de eddig a multi áll nyerésre.
A többi meg ősz. Leginkább a hajszál.

2008. szeptember 29., hétfő

Jövök le

A kávéról. Mert eddig is tudtam, hogy érzékeny vagyok rá, most tudományosan is kiderült, hogy tényleg. De azóta meg fáj a fejem. Azért remélem, ez elmúlik, mert undok ez így.
Jujjdeundok....

2008. szeptember 26., péntek

Igaziból

Vannak vámpírok?
Sosem tudom eldönteni...

2008. szeptember 25., csütörtök

Hmmm....

Tetszik nekem egy pasi. Nagyon is.

2008. szeptember 22., hétfő

A finomkodó mindenüket!

Azt. Hogy szalvétával fogják a faszt. Azt.

Hogy a világ mellett élnek, hogy nem élik meg az életüket, hogy kérlek, ó nem haragszom, jajjdevicces, nahát! Nahát, bizony nahát. Ha meghallok még egy nyafogós, ömlengős, romantikus számot géprombolni fogok.

2008. szeptember 19., péntek

2008. szeptember 18., csütörtök

Zsírégetés és csapatépítés egyben - fuss együtt a kollégáiddal!

Fusson a halál! Futni? Ráadásul a kollegákkal?
Ez teljesen perverz.

2008. szeptember 16., kedd

Kérdeztek, felelek

Drága Sárám dobta a labdát, próbálok felelgetni:


Kedvencek:

Étel: csirkeszárny, minden, ami indiai, minden ami mexikói, minden ami csííííííp
Ital: lassi
Alkohol(os ital): száraz, fehér
Szín: meggypiros
Együttes: Kispál
Színész: Jean Reno
Színésznő: Isabelle Huppert
Film: Kifulladásig
Szám: 9


Hiszel-e:

- a horoszkópban: kicsit
- Istenben: máshogy
- a túlvilágban: talán
- a földön kívüliekben: szerintem léteznek, én biztos az vagyok....
- magadban: igen


Mit gondolsz róla?

Álmok: szórakoztatóak
Halál: lebegés
Dohányzás: miért szoktam rá???
Káromkodás: A leleményeseket szeretem is.


Egyik-másik:

Vanília-csoki: Csoki. Fekete.
Sör-bor: Most bor.
Szárazföld-tenger: tengerpart
Fekete-fehér: fekete
Hideg-meleg: Hideg sör, meleg leves.
Nap-Hold: Mindkettő.
Állat - ember: mindkettő
Rend - rendetlenség: Sajátos saját viszony.

Közösség:

Szeretsz vásárolni? Nem.
Szeretsz emberekkel találkozni? Igen .
Szeretsz otthon lenni? Igen .
Hogy jössz ki a környezeteddel? Hol így, hol úgy . Alapvetően igyekszem.
Mikor ismerted meg a mostani legjobb barátodat? Nem szeretem a "legjobb barátom" izét. Köbö 16-18 éve ismerem a legrégebbieket.
Szeretsz középpontban lenni? Hol így, hol úgy.
Szereted, hogy ha boldog emberek vesznek körül? Igen .
És ha szomorúak? Az is elfér .
Milyennek tartanak a többiek? Pörgős.


Előfordult már, hogy:

Ültél már repülőn? Igen .
Voltál külföldön? Igen .
Sírtál mások előtt? Igen.
Másztál fára? Sokat!
Találkoztál már híres emberrel? Ja.
Eltört egy csontod? Több is .
Be kellett feküdnöd kórházba? Igen .
Telefonbetyárkodtál? IGEN!!!!!!
Lógtál az iskolából? Ajvé....!
Úsztál tengerben? Igen.
Voltál templomban? Igen .
Fent maradtál egész éjszaka? Igen .
Táborban voltál? Igen.
Gondolatban megöltél valakit? ...Csak álmomban. Az ér?
Volt autóbaleseted? Kicsi csak. Szerencsére.

Egyéb:

Jobb, vagy balkezes vagy? Jobb .
Mi van az egérpadodon? Egy kislány, aki a tengerben áll.....
Mi van az ágyad alatt? Újságok, könyvek, fél pár zoknik.
Mitől félsz a legjobban? Hogy elveszítem a szüleimet.
Mi jár most a fejedben? Még egy pohár bor...
Vannak háziállataid? Nincsenek.

Múlt:


Akit a legjobban hiányolsz: Nagyapám .
Amit a legjobban hiányolsz: Egy élhető város.
Életed legszebb időszaka: A mostani .
Életed legrosszabb időszaka: Ajvé...azt most ne...
Ha visszamehetnél az időben, hova mennél? Csak megnézni?
Egy dolog, amit megbántál: Je ne regrette rien...
Egy dolog, amit elfelejtenél: Mániákusan emlékszem. Ez a hobbim.
Mi akartál lenni, ha nagy leszel? Berepülőpilóta, vadászrepülőpilóta, színésznő,rendező, énekesnő.

Jövő:

Állás: Titok.
Házasság: Passz.
Gyerekek: Kettő. De mi a pontos kérdés?
Fiad neve: apjaneve + Ádám
Lányod neve: apjaneve + Sára
Hol fogsz lakni? Nagyon szeretnék egy kisebb kertes házban és nem városban, csak mellette.
Mit fogsz csinálni 20 év múlva? Boldog leszek.

World's first E-ink magazine cover - Esquire October 2008

2008. szeptember 12., péntek

Utópia

A következő kis gépet találtam én ki magamnak.
Reggel, még ébredés előtt leveszi az aktuális lelki állapotomat, hangulatomat, összeveti a kinti időjárással, harmóniába hozza a napi programommal és mire felébredek ott fityeg egy vállfán a tökéletes összeállítás kivasalva, amit aznap felvehetek.
Ez az álmom.
Persze, ugyanez a szofter feltölti a szekrénykémet alkatomnak, alkamaknak, színtípusomnak megfelelő ruhákkal a bankkártyámon erre elkülönített összegből. Kiráz a hideg az utópiáktól általában, de ezt kimondottan pártolnám.
Minden reggelemből minimum húsz perc néma bambulása megy bele ebbe a projektbe.

2008. szeptember 11., csütörtök

2008. szeptember 10., szerda

Elvek, borok, ünnepek

Hogy van nekem ilyen elvem. Hogy például nem jövök ki sosem a moziból és minden filmet megnézek a végéig. (Olyan elvem nincs, hogy nem kezdek "hogy"-al mondatot.)
Szóval lenne nekem ez az elvem. Mert mindig azt gondolom - tapasztalati úton szerzett tudás- hogy a legbénább film végén is lehet egy olyan dramatugiai duplacsavar, amitől az egész fordul egyet, neve Pál és jó lesz.
Ezzel büntizem én magam hosszú évek óta. Oké, bevallom két film volt amit eddig feladtam, egy übermegveszekedett "zsé" katóriás francia művészfilm, melyben a kispapa összeroppan, mert a felesége ikreket vár és mély depresszióba zuhan egy bababolt ikerbabakocsi osztályán, illetve egy erősen szadista produkció, amikor a főhősnő a legváltozatosabb módokon szúrkálja magát tele tűkkel.
De amúgy semmit és soha. Így esett tegnap is a Királyné nyakékével. Na, ez fájt nekem. Eleinte abban a hitben ringattam magam, hogy Hilary Swank idegesítő fejének valami mély, művészi jelenétése éspervagy oka van. De nem volt. Csak idegesített. Az egész meg didaktikusan rémes, szóval kiakadtam, pedig ünnepi ajándék volt az esti filmnézés.
A romlásba pedig egy borteszt fog dönteni éngömöt. Túl vagyok már több rend Irsai Olivéren és Ráspikopárcüvén. De a filmet még Ráspi sem tudta feljavítani.
Sallallla...Tüpptrüpp....
Az idevágó passzus:


2008. szeptember 8., hétfő

Mai gyűjtés

Támad a toklász

Kutyások réme, ebek gyötrője, félelmetes fullánk: itt a toklász ideje. Mindenhová befurakodik, és egyre beljebb megy. Ha támad a toklász, irány az állatorvos!


Hűha...Életem egyik legjobb leadje, amit eddig olvastam.


2008. szeptember 7., vasárnap

Hidalgo, hidalgo, hijo puta el que deje algo

Fenékig. Ittuk a "pálinkást" tegnap este a Szimplakertben forgatott spontán Almodóvár filmünkben Viktorral, Manuellel és Cézárral.
Csendesen heverjük, rissz-rossz vasárnap délutáni filmek háttérzajával.
Amúgy meg az elemekkel küzdök, bár megfogadtam, hogy nem fogok nyafogni, de most már késő.
A nyomorult parlagfű kínozza nyálkahártyáimat amióta megjöttem Amszterdamból. Mostanra kész vagyok, mint a matekházi, mi tagadás.
Úgyhogy várom az estére ígért jégesőt. De nagyon.

2008. szeptember 5., péntek

Kiadatás

Nekem kicsit furcsa

Hogy a sarki bolt erősnegyvenes pénztárosnője ámulattal vegyes csodálattal érdeklődik a réteskészítés titkairól, amikor meglátja a kosaramban a réteslapokat.
Hogyaszondja. Hogy kell ezt megtölteni? Meg tekerés után csak tényleg beteszem a sütőbe? (Be. Nohát!) Meg honnan tudom, hogy mennyi töltelék kell bele, illetve abból a tejfölből mondjuk mennyi fog elfogyni? A töltelékhez.
Nomost. Én ezt pont fordítva képzelném.
Hogyaszondja.
A sarki boltocska erősnegyvens pénztárosnője ad nekem tuti tippeket réteskészítéshez. Hogypéldául: A tökös-mákosat már próbálta? Próbálja csak ki a tölteléket egy csepp citromlével! Meglátja, isteni!
Mert ha mondjuk én nyújtanám a lapokat. Akkor még érteném a csodálatot.
Vagy hülye vagyok?
Hülye.
Jó, oké.

Amúgy a kompozíció mámoros lett, hagymával lepirított gombás töltelék, enyhén fokhagymás tejfölös öntettel. Két rúd fogyott. Nem én ettem.

2008. szeptember 4., csütörtök

Netszem 3 (najó, leállok...)


Netszem kettő

Netszem: Egyéjszakás kaland: mámorító vagy lehangoló?

Érv mellette:

Mámoros élmény lehet!
Minden, ami picit is tiltott és ismeretlen, nagyon izgalmas és mámorító lehet! Tudtad, hogy az emberek leggyakrabban arról fantáziálnak, milyen lehet egy idegen emberrel ágyba bújni? Ráadásul mivel utána úgysem látod az illetőt, nem leszel feszült és maximalista szex közben!
Tipp: hogy valóban mámoros élményben legyen részed, csak olyannal bújj ágyba, aki valóban nagyon tetszik – ellenkező esetben reggel jön a nagy kiábrándulás!

Soha nem fantáziáltam arról, hogy ágyba bújjak egy idegennel. Igyekeztem erősen gondolni, hogy biztosan titkosan igen, de nem.
Biztos a baltásgyilkos elméletem miatt van az egész.

Ha valakit érdekel az egész cikk, katt ide!

2008. szeptember 3., szerda

Na nem jött

A Józsi.
Még ilyet.

A nemzetközi helyzet

Egyre fokozódik. Az előbbi postban leírtakat még sokkal cifrább emailek követik, de nem merem ide másolni, mert félek, az már üzleti titok, de miután nem értem, ezért eldönteni sem tudom...
A pasim minden esetre spinning-edző szeretne lenni - igaz, az anatómiával vannak még gondjai - én pedig úgy döntöttem, hobbyDJ leszek. Este meg jön Vízügyijózsi és kiderül a költségvetésünk is, majd koalícióban elfogadjuk. Talán.

2008. szeptember 2., kedd

Multibackend master-slave adatbázis konfiguráció

Letároljuk cookie-ba, session-be, de aztán jön a cron script.
De akkor már rég túl vagyunk a patch, az apach, a prefix és az autentikáció témakörén.

Szóval halkan jelzem, hogy úgy és amúgy eredetileg én egy bölcsész lány lennék/voltam, illetve sose. De ez akkor is.

Álmomban

Hónyomival és Tisza Katával buliztam.
Nem értem az összefüggéseket.

2008. augusztus 29., péntek

A víz után jön a tej

Mely. Kiesett reggel a kezeből és beborította az előszobát.

2008. augusztus 28., csütörtök

Mert

Eddig:

- vadászrepülőpilóta
- félvér jazzénekesnő
- színész(nő)
- író(nő)
- filmrendező
- operatőr

Szerettem volna lenni, ha nagy leszek.
Most meg nagyjából nagy vagyok és egy irodában meresztem a fenekem és nem úgy tűnik, hogy rövid távon meg fogom váltani a világot, márpedig annak úgy kell lennie.
Na, majd kitalálok valamit.

A nyúl fürdeni akar

A nyuszi a körúton lakott egy virágboltban. Ott lifegett a virágok között felakasztva, nyúlhoz méltatlanul.
Aztán egyszer sikerült annyira könyörgő pofit vágnia, hogy kalapba és háztartásba került. Volt nála még rózsa is.
Igen ám, de a háztartás vízállása labilissá vált, random rendszerben jobb sorsa érdemes alsó szomszédot öntöznek az ádáz csövek
Hogy fürödhet így egy nyúl? Titkon, óvatos dugóhúzással, míg meg nem érkezik Józsi.
Tehát Józsit várjuk, a poros plüssnyúl meg én.
Amúgy meg fognám a szelet, vitorlámba be, hagynám a dagadt körömlakkokat. Másra. Vágyom.

2008. augusztus 23., szombat

Levágták a tökömet....

Ma, amikor vissza kellet vinnünk a bérelt bringát. Báúúúú....
Cserébe lett piacról katicakardigánom.

2008. augusztus 21., csütörtök

Hol járunk ezerért?

Nem tudom. Negyedik napja nem tudom, hol vagyok és nem is érdekel.
No térkép, no célképzet, csak egy bringa Amszterdamban.
Néha gondololunk valamit, a térképet következetesen otthon felejtjük, csak tekereünk és tekerünk és akkor egyszerre ott vagyunk.
Nem hiszem, hogy ennél következetesebbnek kéne lennem.
Kávé, fotó és rengeteg bringa.

2008. augusztus 20., szerda

2008. augusztus 19., kedd

Hjo dü!!!!!!

Naaaaaaaaaaaaaaaaaaaa!

(Hollandul nézzük az Olimpiát...Izgi...)

Ja, legyen nektek levelibéka is...


Vagy varangy? A fenesetudja....

Cikk-cakk

Tegnap koraesti kínzó kérdésem az volt, mi a pillogószemű levelibékát keresek én az enidhoveni repülőtéren.
Aztán ma délután, amikor felpattantam Amszterdamban a klasszikus vonalvezetésű - ám kontrás- autentikusan szakadt bérelt bringámra, a korábbi kérdés értelmét vesztette.

2008. augusztus 14., csütörtök

Szigetkarma

Az van nekem. 1995 óta. Nem mesélném el ezt a hosszú, szomorú és megható, mindamellett megrázó történetet. De van.
Ezért most kimegyek. Ott leszek, ha bárki keresne.
Már vénülő kezemmel...

2008. augusztus 11., hétfő

Vannak napok - 1.

Ha már tudományos sorozatunkban sorra vesszük a napokat, emlékezzünk meg (újra) a hétfőről...
A hétfő szinte a legálnokabb minden napok közül, főleg, ha a hétvégén sikerült teljesen mértékben kiszakadnod természetes (gép, számítógép, kompjúter, monitor, monitor etc.) környezetedből. Na akkor fáj csak igazán. A reggel kínos, az arc redői mélyenszántanak (így!), a ráncok vasalatlanok, a kollégák morcosak. Nekik is hétfő van, tehát reakciójuk természetes.
Elkerülésére semmilyen leglis megoldás nem ismert, mert ha bármely oknál fogva kihúznánk a listánkról a hétfőt, a kedd automatikusan átveszi a helyét.
Nem tudom, ki találta ki ezt az egészet, de biztos nem volt észnél. Vagy éppen egy rút hétfőt próbált túlélni.
Vagy nem is tudom. Minumum perverz.
Ez az!
Pervez volt!

Cukiság rovat

Ezt a kis szerénységet

Tervezzük megvenni:

* Amúgy meg most egy darabig nem kérnék babot. Ha nem nagy baj. Köszönöm szépen...

2008. augusztus 8., péntek

Kisviszlát

No, most akkor mi elindulunk hamarost, Hosszúheténynél befordulunk az erdőbe, onnan ki tudja...

Ennél

Péntekebb már nem is lehetne. Folyamatosan elkalandozik a figyelemem a gyártósorról, pottyannak le a körömlakkok. Nyugisan lehajolok, felveszem. És már csak azt nem értem, miért mindig a jobb vállamat alszom el. Sót kéne törni. Majd bevonom valamelyik kollegát, néha szoktunk.

2008. augusztus 6., szerda

Mégis van előnye az öregedésnek...

30 fölött állítólag jobban kiaknázhatóak a G-pont előnyei, mert ekkorra kissé elvékonyodik a hüvely fala, és a G-pont jobban kidudorodik.

Duke Ellington

Szól a Körömlakkgyár udvarán egy finn zenekar interpretálásban.
Némileg abszurd, de nem rossz.

A váratlanra is fel kell készülni...

2008. augusztus 4., hétfő

Az öregedessel

Együtt jár, hogy az alapos, tisztességes és rendes bulikat a másnapok mellett kiegészítik a harmadnapok. Csak nagyon kevéssé támadok fel, az a baj.
Csendesen piszmogok bele a monitorba, számokkal szerelek, kicsit leváltottam a betűimet, a számok tisztábbak. Esetenként.


A csokorral meg faszántosan fejbe kólintottak, nem tudom, meddig gyakorolta barátnőm, de telitalált, pedig nem kértem én semmi ilyesmit.
Mondjuk legalább van egy szép kis csokrom.

2008. augusztus 2., szombat

En bref

Miután tegnap nemzetközi feddést kaptam, hogy blogoljak rendesebben, ezért most utolsó véremmel, az esküvő előtti indulási bonyodalomban száradó lakkomat kihasználva megpróbálok.
Remélem megszárad rendesen, mert utálnám újra elkezdeni az egészet.
Tegnap atomizáltam az agysejtjeimet, repülőjegy-foglalás, újabb kocsi adminisztrációs problémák és a csudálatos ruhámhoz megfelelő kiegészítővadászás paradigmán.
Ezt csillapítandó este magamhoz öleltem és elpusztítottam egy üveg bort, mely akció után a pasimmal megtárgyaltuk, hogy egyformán gondolkodunk istenről.
Ennek örömére, ma egy helikopter szállt le a szomszéd utcában vélhetően. Természetesen a kora reggeli órákban. Na, kábé ennyi történt, most pedig a veszélyes élet jegyében magamhoz ölelek egy három emeletes esküvői tortát, lesz, ami lesz alapon.

2008. augusztus 1., péntek

Nem hiába

Rachidra dolgozni jó. Szeretem a Petőfit.



Legyen nektek is jó, nekem már jó.

2008. július 31., csütörtök

A Bakcsó

Egy arany ember! És még azt se mondta, amit mindenki más.
Probléma megoldva.

Ha még nem mondtam volna...

2008. július 30., szerda

Mesebeli fordulat

Akkor én holnap reggel megismerkedem Bakcsóval.
Ez a tervem.

2008. július 29., kedd

Aláírtam

Egy papírt sziklaeltolásról. Vagy mozgatásról. Most nem emlékszem pontosan.

2008. július 23., szerda

Túléltem

A körhintabalesetet. Nem Tökön. Nem járok Tökre, nincs ott dolgom. Hanem kilenc éve. A Szigeten. Ugyanezen a nyomorult FiFin ültem, egy körrel a baleset előtt az egyik legjobb barátommal. Emlékszem, nagyon nehezen fogtuk fel az egészet. Azt, ami történt, meg azt is, hogy nem velünk. Nagy szavak, meg minden, de azt hiszem, akkor gondoltam rá először, hogy mégis lehet valami olyasmi, hogy sors, vagy valami hasonló. Mert ha le kellett volna potyogjak ott és akkor, akkor úgy lett volna. De nem lett. Emlékszem, rémes éjszaka volt, miután kezdő médiakurva voltam, mindenki minket kérdezett. A szerkesztőségbe zokogó emberek rohangáltak be, hogy mondjuk meg a tutit, a biztosat, hogy ugye nem az ő pasijuk/nőjük. Azt hiszem, aznap este minden megittam és elszívtam, ami a kezem ügyébe került.


És konkrétan el nem hiszem, hogy AZ a nyomorult FiFi még mindig üzemben volt.

2008. július 21., hétfő

Zsurek

Kifutott. Zacskós. Most nem bánom ha zacskós, még sosem ettem zsureket.
(Lopva oldalra néz, figyeli, kezével nem mér-e többet esetleg a másiknak, míg ő nem néz oda. A másik meg csak a áll a libikóka közepén, kezében több kondér zsurekkel. Nagyon kell figyelnie, ki ne boruljanak a kondérok, mert leforrázza magát)
Most akkor mennyi víz is kéne bele?
(Illegeti magát, dörgölődzik, nevet, villant.)
Savanykás, érdekes, az előbb még fehér volt, most kicsit sárgásnak hat.
(Kupleráj mindenütt, épp megmozdítanál valamit, majd megadóan és lemondóan letszed. Te nem élheted az ő életét.)
Most akkor ha kifutott, jó vagy sem? Fene sem érti ezt a Zsureket.
(Elszólod magad, mesértődik, nem csavarod, nem csűröd, engeded.)
Nagyon forró, bár ízre kellemes.
(Felhív. Egészen furcsán lágy a hangja. Hogy ma van a napja. Hogy ma 13 éve. Illetve 12. Mindkettő igaz. Hogy jó volt tegnap. Együtt.)
Kicsit besűrűsödött végül, de nem tudom, ez vajon a javasolt állag-e?
(Ebben a postban van egy gitár...)

Jézusom...

Én nem is szeretek ennyit ülni...

2008. július 17., csütörtök

Mai eredmény


Ennél sokkal szebb lesz, semmi rózsaszín, ez csak az alap. Én vagyok az esküvői tortafelelős.

2008. július 16., szerda

És akkor

Úgy szólítanak meg, mint egy tisztességben megöregedett kontyos matrónát.
Amúgy meg a tárgyak lázadnak. Szöknek, futnak, esnek, potyognak.
Biztos a teilhold.

Morzs

Már azt sem tudni, melyek az igazi mellek és miért hívják Dundikát Dundikának.
A szennyirodalom belepi otthonunkat és még egy csomót kell aludni. Mindenehez. De majd jól alszom a csomót és akkor jó lesz. Imádok baromságokat írni egymás után. Furcsa perverzió.

Telefont megbuherálták, de még a régi van, ergo semmi számfelismerés, tehát meglehetőst vicces beszélgetéseim vannak, de legalább szórakoztató.
Máramár, nemhasad...








2008. július 14., hétfő

Női napozó

A napok kifejezettten sokféle népek.
Van például olyan nap, amikor hirtelen felindulásból egy vonaton találod magad Villány felé,
huszonéves fiatalokkal Cseh Tamást énekelve teli torokból, s holmi boroktól és csülköktől elfáradva csak annyit teszel hozzá azt estéhez, hogy "hiszen olyan szép nap volt".
Aztán vannak azok a napok, amikor reggel ügyeletes vagy, kint konkrétan ősz van, hatalmába kerít egy orbitális "muitvegyekfel" hiszti, nem találod a kulcsod ezért vendégek táskájából csensz pótkulcsot lopakodva, majd combos késés után beérve, mítingrohanás közepette a teádba ejted a mobilodat (Mindenki azt kérdezi, hogy sikerült. Jelzem, rém egyszerűen. Fogtam a kezemben a mobilt és a már hivatkozott kézzel fel akartam emelni a teával teli bögrécskémet. Mobil teába potty, bloggerina visít. Így történt konkrétan.), aztán leiszod magad joghurttal, majd a könyöködig csorog a friss barack leve.
Ez is nap, az is nap.
Persze ez mind semmi, a Nemzeti Vadpulyka Egyesülethez képest.

Már hívható vagyok, szereztem másik remek készüléket, de senkiről nem fogom tudni, hogy kicsoda... De csak bátran, bátran...

Stílusos és kevéssé értelmezhető zárszóként pedig álljon itt ez. Hamarost a tárcsás kajákról is értekezem, konkrétan fotóval, de addig is:

Elkártyáztam a gyenge szívem,
Suhogasd le a szoknyád hajnal,
Pálinkát lehelek rád szelíden,
Megháglak nehezen, halkan.

Jöjj, Oroszország, vodka virág,
Nevetés nékem a véred.
Pincefehérek a volgai fák,
Tejszínű szűz ez az élet.

Lebukik fejem, és úgy zokogok,
Haloványul bennem a bánat.
Verik itt körülöttem az ősi dobot,
Szaladok, hajnal, teutánad.

Ez a csontpufogás, ez a hanti rege,
Hitemet hirdeti híven.
Katatón bálvány, légy fekete,
Hiszen elkártyáztam a szívem.

Lebukik fejem, és úgy zokogok,
Haloványul bennem a bánat.
Veretik körülöttem az ősi dobot,
Szaladok, hajnal, teutánad.

Ez a csontpufogás, ez a hanti rege,
Hitemet hirdeti híven.
Katatón bálvány, légy fekete,
Hiszen elkártyáztam a szívem.

Liberté

Amíg ki nem szárad a készülék...
Senki ne hívjon, nem tudok mit felvenni....

Na, ne....

Áááááááá!
A teámba ejtettem a mobilomat...Help! Mit lehet tenni...?
Jujj..Félek...Jajj...Szétkaptam, szárogatom, izgulok.

Brühühűűű!

2008. július 11., péntek

Egy sima, egy meg fordított



Ma reggel ezt a méltán népszerű Zorán slágert igyekeztem francia nyelvre átültetni. Igaz, a tilosban parkolás francia vendégünk szerint kevéssé illik egy romantikus sanzonba.

2008. július 9., szerda

2008. július 8., kedd

Körbeblog és egyebek

Tegnap katasztrófa sújtotta a minden területet. Miután Long és Davido feldrótozta a kipufogómat, padlásügyi beázást orvosltak két decis pohárkákkal. A drótért köszi innen is, remélem, holnap kibírja a szerelőig, 11-re kaptunk időpontot, igaz, közben egy pillantra felvillant a remény, hogy a rántotthúson túl is benyomásokat szerezzek Bakcsóról.

(Bréking nyúz: most telefonált a Pasim, hogy eltévedt. Meglátott egy szivárványt és elindult felé, gondolta, biztos az a helyes irány. Ő nem torony, hanem szivárvány iránt közlekedik ezek szerint.)

Ma végre rájöttem, hogy eltévedt népművelőként akár gyűjthetem is a nappalinkban állomásozó, magyarul tanuló francia egységet.
Miután együttélési közösségünk nagy hangsúlyt fektet a napi tájékoztatásra, sokkoló képeket mutattam neki az Indexen a Margit híd állapotáról. Erre ő azt mondta:

Akkor (ha lezárják, a szerk.) majd lesz sok forrdalom (a forgalomra gondolt, a szerk.).
Végül megbeszéltük, hogy még így is lehet, hogy igaza lesz.

2008. július 7., hétfő

Sznob

Írjak vagy olvassak? Vagy írjak arról amit olvastam? Azt a sznob fejemet.
Sznobsznobsznob.
Esti vese.

Ha már sznob vagyok legyek kövér...(jajj, inkább mégse...)
Melyik animációs filmből vagyon kiragadva következő kép:


(Nem ezt kerestem, hanem ahol egy másik szereplő tiszta sznobul a homlokához érinti a kézfejét, vagy valami hasonló sznob mozdulatot tesz. De az nincs.)
Aki megfejti, lehet, hogy meghívom egy sörre. De még nem biztos, majd meglátom.

Szandizokni

Nyúlnapot

2008. július 6., vasárnap

Táskamágia


Vannak nők, akiket a cipők hoznak lázba, s vannak akiket a táskát. Az igazán keményvonalasokat mindkettő. Nekem valahogy a táskáim képesek osztódással szaporodni. Évtizedes feladvány végére sikerült ma végre pontot tennem az IKEÁ-ban, egy egyszerű kis dobozos tároló képében. Hopp! Táskák mindenhol, csiribi-csiribá, táskák sehol. Illetve a praktikus tároló gyomrában. Ennyi. A kocsimnak meg leszakadt a kipufogója, félek, ezt nem sikerül ilyen hókusz-pókusz alapon megoldani majd, rendes szerelő kell hozzá. Addig is egy kis retro:


2008. július 4., péntek

Utórezgés...

Az ebédből visszérekezetteknek újból el kellett magyarázni az egész tárcsás mizériát.
Új versenyzők is bekapcsolódtak a lelkes felvilágosításba:

Idézek:
Képzelj el egy kontaktlencsét, ami vasból van...

Valamint megállapítottuk, hogy minél nagyobb távolságra született valaki a székesfővároshoz képest, annál nagyobb valószínűséggel tudja, mi az a tárcsázás.

A nap kérdése

De lehet, hogy a hónapé. Gasztrocikket szerkesztek épp és beleakadtam a "tárcsás" kajákba. Fogalmatlan voltam a témában. Kolléga elkezdte magyarázni, de már az elején elakadtam.
És akkor feltette az alapkérdést:

- Láttál már traktort?

2008. július 3., csütörtök

Rekordot döntöttem

Hat perc alatt ebédeltem.
Fújjjj.....Gusztustalan...

2008. július 2., szerda

Intimitásunk

A gangra szorult. Lehetőségeink igen korlátozottak. Mondhatni.
Ratatouille-ra cseréltem a szexuális életem.

Nem is tudom...

Távirati fáradtságos

Fáradt vagyok bejegyezni, pedig alapjáraton jó. Igaz, visszaálltam a gyártósorok mellé újra a Körömlakkgyárban a szabi után, én vidám voltam, a kollegáim nem, de ők sosem azok.
Szerintem nekik rossz.
Aztán szerencsére kicsi idő éspervagy feketlyuk után gödörgyűltünk és VOLT-ot vízionáltunk.
Ma estére pedig két név lett az ajtón, meg a postaládán is.
A Nouvelle Vague-ot pedig leginkább ezért lenne jó realizálni:


2008. június 30., hétfő

Gyökérvesztés, matricaszédelgés

Hosszú jegyesség után, puszta érdekből megváltoztattam az állandó lekcímemet. A pasim lett a szállásadóm.
Mindez egy matrica miatt.
Vagy nem. Kis lépésnek tűnhet, de nekem 32 évig dédelgetett kelenföldi identistásom diribdarabjai csorognak most le a Dunán, hogy költői legyek.
Azóta pedig inetrkulturálismultilngvisztika költözött a lakásba, Lea személyében.
Azóta angol-francia-magyartanulós tengelyen mozgunk, igazán vicces.

2008. június 27., péntek

Pay it forward

A játékszabályok:


1. Csatlakozhat bárki, akinek van blogja.

2. Az első három kommentben jelentkező kézzel készített ajándékot kap tőlem. (Nem feltétlenül gasztro-ajándékról lesz szó, de nagy rá az esély.)

3. Az ajándék az elkövetkező 365 nap valamelyikén fog érkezni.

4. Cserébe előre kell "fizetni", mégpedig úgy, hogy ezt a felhívást a jelentkezők is közzéteszik a saját blogjukban, vagyis ők maguk is megajándékoznak három embert.


most aztán kiderül, hogy van e errefelé három bátor... szóval?


Ha a csajok meccset néznek

1. Előtérbe kerül a lélektani sík. Hogy például szegény kis torreádorokat mennyire megviselheti a rettentő eső. Nem úgy az oroszokat, akiknek meg se kottyan.
2. Nagyobb hangsúly kerül az esztétikumra (milyen jól áll a spanyoloknak a sárga).
3. Csak visszajátszásból látják a gólokat.

A meccs után hamar, rugalmasan váltanak témát:

23.25-kor már a
Mi a szerlem?
23.34-kor pedig már a
Léteztik-e örök szerelem?
kérdéseket feszegetik.
(Büszke vagyok magunkra, mert semmiképpen nem alacsonyodunk le a Miért hülye minden pasi? közhelyig.)
00.16-kor megalakul a Dalolj Láma -Röpülj páva! tibeti-magyar filmstúdió, melynek első kisfilmje vélhetően Búgócsiga tudósítása lesz a háromlábú csirkéről.
Az mondjuk tiszta mázli, hogy Sára versbe szedte a magát az életet és annak értelmét a hűtőszekrényen.

Mindazonáltal felnézek Búgóra, aki a történtek után képes volt hatkor kelni, mert én nagyjából most kerültem abba az állapotba, hogy mondjuk szavakat, mondatokat formáljak egy klaviatúra segítségével.



Laughing yoga

2008. június 25., szerda

A haj nélküli lovas

Ma arra ébredtem, hogy tényleg nagyon rövid a hajam. A hőskorszakot idézi. Aztán csomagoltam félkómában szendvicseket az utazó porszívóügynökömnek, akinek ma reggeltől ismét van állása.
A szendvics volt eddig a mai csúcsteljesítményem, moccanatlanná tesz a meleg.

Komolyan

Egy kicsit mindig szerelmes leszek Reisz Andrásba.

2008. június 24., kedd

Szalma

Leszek. A pasim meg egy sárga porszívóval fog Krakkóba utazni. Vannak furcsa szokásai.
Közben lehet, hogy keményvonalas bloggerina meccsnézés lesz csütörtökön. Szederhabbal, málnahabbal, tökmaggal. Bevesszük a hetet, vigye csak azt a porszívót! Én meg megyek magamtól a padlásra.



A nemzetközi helyzet

Oly mértékben fokozódik, hogy még a virslit is szétfőztem. Menthetetlenül a Gasztropokolban fogom végezni.
A hajam viszont nyáriasítva lett. Amúgy rendesen.

Számmör in dö sziti

Nem vettem komolyan én ezt a kánikula cuccot, nálunk egész kellemes volt a lakásban.
De a pasim figyelmeztetett, hogy egy ponton ezek a falak át fognak melegedni.
Ez a pont az olasz-spanyol második félidejének eleje volt. Nagyjából.
De nyertek a kis torreádorok, mélységes elégtételként leverték a bájgúnár macskaevőeket.
Luca Toni biztos azért nem is rúgott tizit, mert csak fejelni tud.
Mára viszont mindenképpen indokolttá vált egy kis fürdőzés, ennek megfelelően be is vettük a legközelebbit, időnk például van (Mondjuk ettől a naphisztitől meg frászt kapok. Tessék megjegyezni. Nap jó. Vitamin. Leégés, na az a rossz., azzal kérem lehet vigyázni.). Pénzünk ezért cserébe viszont nincs. Pénzügyetlenek vagyunk, ez a szitu, a pasim meg elegánsan szólva bitvín jábs. Elegánsan mondva, ugye.
Sándor is kiszúrta, így négy hét után, hogy tán szabin van. Hát tán nem, de nem baj.
(Kibontottam egy doboz cigit, komolyan, le kéne szoknom, de például annyira finom illata van a dohánynak. Tubákoljak? Vagy mi legyen?)
A jó kis fürdőt aztán lefojtottuk egy jó kis három órás kínai darabbal a hűtetlen Művészben, tudunk élni, én mondom.
Ez mind persze akkor lenne rossz, ha nem lenne jó.
És lehet, hogy a Panaché kulináris gyilok, na jó elismerem. De ne kelljen már a Tűzraktérben pohár sört vennem direkte, két deci helyett. Pedig nem lenne bonyolult a számítás. Pohár sör=300 forint. Gyanítom, akkor két deci=200. De lehet, hgy ez csak utópia.

2008. június 22., vasárnap

I ´m fucking Ben Affleck

Magamhoz kénem térnem, ebédet kéne főznöm és még a kapcsolódó bármi. Addig is tartozom nektek, mert így teljes a kép:

2008. június 21., szombat

45 perce

Még azt mondtam volna, hogy természetesen a holland csapat frenetikus győzelme után, de most egy kicsit elbizonytalanodtam. Félek eljutunk a tizenegyesekig.
Lábatlani versenyzőknek alternatív tűzugrási gyakorlat: meggyújtott gyufa fölött óvatos átlépés, egymásra támaszkodva.

Meccs után

Magyar Mezőgazdasági Múzeum

00:30 - 01:30

Tűzugrás

A hagyományos szent Iván-éji tűzugrás, párok összeéneklése a Vajdahunyadvár mögötti ligetes részen.

Ide megyünk.

Lecsófesztivál

Miután tegnap éjfélkor a pasimmal a kondér felett megállapodtunk abban, hogy mi nem azok az emberek vagyunk, akik nem eszik kétszer egymás után ugyanazt, főleg, ha az (ennyire) finom, úgy tűnik, lecsó-napok vannak nálunk. Még van egy fél kondér, lehet jönni. De sietni kell ám. Mert félő...
Most gyors, amíg az ágyterítő pirpssá válik a mosógépben, fokhagymagirizdeket dugok a fűszernővényeim földjébe, mert a hétben is támadnak az aljas gonosztevők.

Oktalan

Eddig attól féltem, hogy alkoholos befolyásoltság alatt majd nehezebb lesz kivenni a kontaktlencséimet.
Pedig nem. Könnyebb volt.

2008. június 20., péntek

Finomutalásféleképpen

Lett málna, meg tojás.
Úgy hiszem, ma málnahab lesz.

I am Fucking Matt Damon

A pasimnak megfeküdte a gyomrát az evolúció, inkább nem akarja tudni.
Én diétás desszertek sorozatunkban szederhabot gyártottam, sikításig finom lett.
Ha valakit érdekel, majd leírom, legközelebb megjegyzem az arányokat (gyümölcs+felvert tojásfehérje+édesítő+mélyhűtő).
Ezt meg küldöm mindenkinek, aki szereti, aki még nem szereti, majd fogja:



2008. június 18., szerda

Összesítés

A szavazást lezárom, rövid kör volt, összesítek. Miután szorult helyzetben vagyok, ezért Stant kettőnek kkel számolnom, így megállapíthatom, hogy öten olvasnak.
Illetve még az anyám, de ő egyrészt nem ér, másrészt meg a döntők előtt nem nézi az EB-t.
Meg valszeg a pasim is olvas, de ő sem ér, most meg el is ment a fiúbarátaival hirtelen indokolt ünnepelnivalójuk akadt.
Ilyenkor ő Tibor, én pedig Zsanett, aki várja haza. Tiszta sor.
Amúgy mentás feketecsokit rágicsálok, azt hittem, nem szeretem, de mégis.
Közben valami annyira misztikus francia film megy a tévében, hogy sehol nem tudok becsatlakozni a veséig látó bajszos pasi és a három furcsán össze-vissza beszélő nő történetébe. Meccset ma nem nézek, mert nem izgatnak fel sem a svédek, sem az oroszok.
Most majd mindjárt egy kicsit szabadságra megyek, de nem nagyon, csak azért, mert sok van.
De azért jó lesz.

Önbizalomépítő nyári tippek a Harmoneten


További kedves tippért katt ide!

2008. június 17., kedd

Provokálok

Ide mán aztán nem kommentel a senkise. Kivagyok. Tehát. Azonnal mondja meg mindenki, kinek szurkol?
Figyelek!

Multimédia

Az olasz-franciát a tévén, a román-hollandot a laptopon néztük. Sztríming. Persze.
Szóval.
Kedvenc békaevőimet rendesen kipicsázták, de sajnos nem tudom őket védeni.
Sans Zidane...Így jártak.
A macskaevőknek nem fogok szurkolni, távol álljon tőlem, maradnak a már eddig is igen szimpatikus drogos buzik, égszínkék térdzokniban.
Szevasztok blők!

Széttágult

Az agyam sajtóilag, de azért nem volt olyan borzasztó.
Most meg jöjjön a kegyetlenség: francia-olasz ki-ki.
No?
Bekészítem a kölesgolyóimat, amit a pasim szerint rajtam kívül csak a gyerekek szeretnek.

Kedvenceim

Hogyaszondja. Vennél harisnyát, mert. Dekabajnok mísz pina kérdezi, hányas kell? Mondom kicsit elbizonytalanodva: kettes.
Végigmér, az ítélet: hármas.
Újra bátortalanul, hogy de hát a kettes jó szokott lenni. Újabb szkennelés: ez kilóra megy, jelenti ki és ellentmondást nem tűrően a hármasok között kezd el matatni.
Beletörődöm, a franc emlékszik már arra, hányast vettem legutóbb, legyen neki igaza.
Erre ma reggel naná, hogy tüdőig húzom azt a megveszekedett hármast.
Eztán következetesebb leszek, asszem.
Plusz természetesen sosem találom a megfelelő színű melltartót. De soha. Ha barna kell, csak az van meg, aminek vicces rózsaszínű a pántja, ha fehér kell, csak a fekete kandikál.

Amúgy meg ma megint ujjakat keresztbe, mostantól pont. Jó lenne, ha elindulna egyértelműen ez a hullám felfele abból a völgyből.

2008. június 14., szombat

Konfliktus

Abból a belső feloldhatatlan fajtából. Na, ezzel kellett tegnap este megbirkózzak következetes franszia drukkerként, amikor szembe találtam magam a hollandok világszépégszínkék térdzoknijával.
No meg persze Van Deer Saar. Aki ugye alsó hangon is egy félisten, de minimium.
De nincs mese, a térdzoknin túl a hollandok egyszerűen parádésan játszottak, a mostani blők pedig elég szomorkásan teljesítenek.
Ez a kegyetlen valóság.
Közben meg viharkárosultak is lettünk, meg megfújt kicsit a szél az esti bringázásban, amit most az orromon fújok ki, de nem ítélem tragikusnak a helyzetet.

2008. június 13., péntek

Úgy szopok, hogy fel sem nézek

Ezzel a helyzetértékelő életbölcselettel lettem hirtelen okosabb, áltisis legjobb barátnőm villámlátogatásnak alkalmával.
Amúgy meg a tragikus eperválságot próbálom feldolgozni, már a tévé is bemondta, komoly dolog ez.

2008. június 12., csütörtök

Mindent lehet

A hétben például biztosan. Még akár Marhalevelet is kiállítatthatok az önkoriban. Tiszta haszonállat.




Olasz nyelv kezdőknek

2008. június 10., kedd

A szívárvány minden izében

A partvonal marad, csak a gyep színe változik folyton. Komolyan már követni sem bírom.

H

Egy rövidke időre szabadságolnám magamat a fehérköpenyes partvonalról, de még majd cserélek kötést. Ha el nem ájulok. Aggodalomra semmi ok, csak pár anyajeggyel lettünk szegényebbek, de hiába no, nem bírom a vért.