Válságkezelés

Gyanánt, olyan kis szép csendben távolítják el nálunk az embereket, ha jó veszem észre.
Semmi csinnadratta, csak épp valaki néha hopp, "közös megegyezés".
Nem túl lélekemelő.
Közel hasonlóan kellemes az a vírus, mely a közelemben gyomorra támadt, görcsök és magzatpóz.
Amúgy pedig szerintem minden rendben is lehetne, hiszen osonkodik a tavasz, tisztán érezhető. Brüsszel zseniális volt úgy szakmailag, mind.
Szóval inkább arccal a bárányfelhőkbe, éljenek az átmeneti kabátok (32 éve nincs olyanom, idén már tényleg kellene szereznem egyet...).

Kényszer

Gyárilagos kényszerszabi van. Háerileg kötelező a kihajtott belünkért cserébe. Kéjesen élvezen.
Sétáltam, turkáltam, kvaterkáztam a patikussal és a virágárussal. A hétben meg lomtalanítás van, amiről kiskoromban mindig azt hittem, hogy az lombtalanítás és központilag szabályozzák a lombokat, ami felháborító. Kiskoromban sok mindent hittem. Például azt is, hogy tudok repülni. Egyébként úgy emlékszem, tudtam is. Felkuporodtam az ablakpárkányra, verdesni kezdtem a karjaimmal és már körbe is repültem a szobát. Egyszerű ez. Mint a faék.

Végül

Mindig győznek a katicabogarak, meg a hóvirágok, meg egyébként a punkok is. Csak úgy mondom. A tegnapi szkandert végül én nyertem meg céges szinten. De akkor is le az erőből politizáló férfiakkal! Most!
A többivel persze nem...

A helyzet

Tavaszinak mondható.
Tegye fel a kezét, akinek nincs kedve dolgozni!
Nagyon jó...!
Most pedig az tegye fel a kezét, aki szeretne jönni a Margitszigetre fűben, hanyatt fekve eget bámulni!