2009. december 28., hétfő

Broáfkai Ottokár

Tegnap megsütöttem életem első brownie-ját.
Igazság szerint, családilag van egy franszia hasonló receptünk, amit jobban szerettem, ezért nem sütötöttem eddig.
Ez bűn édes lett, nálam el is éri az ehetetlen határvonalat...
Szóval majd inkább többször maradok a fransziánál, nálam továbbra is az a befutó.

2009. december 27., vasárnap

Részben

Karácsony, részben az egyik kedvenc képem, részben meg... ugye.



2009. december 22., kedd

Moly-para

Tényleg van ilyen.
A kicsi szobában, ahol laktunk pár hónapig, tenyésztek a molyok...
Vélhetően a szőnyegben, de ez nem teljesen biztos.
Viszont a ruháinkat is ott tároltuk és molyok csendesen belepetéztek a cuccokba (fúúúúúúúújjjjj!!!!!).
Namost.
A molypetés cuccokat nem lehete átvinni csak úgy az amúgy molytalan szobákba, ezért molytalanításra van szükség legelébb.
Tehát: MOSOK!
Ennyi.
Ennyi.
Ennyi.
Mondjuk mindenórásságra jó a mosás.

Elindult

Egy kötés, ki tudja, hol áll meg.
Sapka akart lenne, de most úgy látom, pulcsinak is nagy.
Kistakarónak meg kicsi...
Jáááájjjjj....

2009. december 15., kedd

Kínos post

Erre elég régóta készülök, mert bizony kínos. Ilyenekért simán kirúgnak embereket, mondjuk engem most nem tudnak, de akkor is.
Szóval a munkahelyemről való eljövetelem a legenyhébb szóval is szánalmas volt.
Fájt-e? Fájt.
Fájt, hogy mindaz a közösségkovácsolási, sőt, mit ne mondjak kreatív közösség kovácsolási igyekezetem kudarcba fúlt.
Nemes egyszerűséggel.
Ilyen mondjuk még soha az életben nem történ velem.
Mindig kreatív helyeken dolgoztam, nagyon színes, de mégis kovácsolható, kooperatív társasággal.
Uram bocsá' CSAPATTAL...(Utálom a nagybetűs nagyszavakat, de itt most ez leírandó.)
El voltam én kényezteve, de ehhez szoktam, most mit tegyek...
Mindig vállalni lehetett a véleményeket, a véleménykülönbségeket, magunkat, meg úgy egyáltalán.
Most pedig egy szánalomvölgy maradt utánam, egy szánalomvölgyben dolgoztam majdnem négy évet, igaz, kreatív munkát, igaz, nagyjából magas beosztásban.
Jó lecke volt.
Amikor kicsekkoltam a sarki másik divíziótól több kedvességet és figyelmet kaptam, mint a sajátomtól.
Fejükre rágyógyult monitorral várták és nézték, ahogy óriási pocakkal hajolgatok a dobozkám fölé.
Így történt pont.
Mondom, jó lecke volt.

2009. december 14., hétfő

Furcsaságok

Eddig is mostam, mint a fába szorult féreg, de most, hogy lesz egy gyerekem is, szerintem ez hatványozódni fog.
Már most hatványozódni látszik, mert kicsi űrhajósruhákat szortírozok és pakolgatok.
Helyzetileg az van, hogy mindenki a helyére került és most anyám lakását akkor birtokba vettük...
Ez pillanatnyilag több szempontból furcsa.
Egyrészt eddig az anyám lakott itt és én voltam a gyerek.
Mostmeg én leszek anya és lesz egy gyerekem. remélem, eddig követhető.
Meg a terek, meg minden. A régi kamasz-szobám (Tudjátok, hogy a kamasz egy népcsoport volt? Sajnos már kihaltak, a nyelvükkel együtt...Asszem.), szóval ez a szoba most gyerekszoba, meg átmeneti háló, amíg nagyon pici...
Ilyenekkel barátkozom épp.

2009. december 6., vasárnap

Képek

Anya a krumplikupac tetején. Icike mellett Márti, aki öngyilkos lett. Icike nem rokon.
Anya hatalmas pocakkal Oosetndében a virágóránál. Hat évvel később én ugyanott.
Vagy a tengerparton egyedül, mindig ugyanabban a kék, szőrös kapucnis kabátban.

A mai kép élénkebb.
Ülnek a kanapén, mócsingon osztoznak.
Kedvesek, mosolyognak, kívánósak, őszinték.

2009. december 2., szerda

En bref

Összesítő jelleggel. Na azzal nem írtam, meg sehogysem írtam.
Volt benne egy kicsi furcsaság, amit most leírok, mert miért ne,
nem bántásiból, csak mégis le.
Szóval az előző helyemről "elbújtam", mert arra a megállapításra jutottam, hogy munka és magánélet nem kompatibilis. Zseni vagyok, de tényleg...
Mégse olvassa ezt, akinek nem inge.
Aztán jött egy új kollega, akit tényleg, meg őszintén, de neki sem akartam elmondani, most épp hol írok.
És akkor kinyomozta, mert kíváncsi volt.
Ilyen van, sőt érthető is, sőt, mérges sem vagyok/voltam, csak elveim közé ragadva befagyott az írókám.
Pedig mondta, ha azt kérem, tényleg nem olvassa, de az már mindegy volt.
Azóta ránéztem néha a blogomra, de nem tudtam, mit kezdjünk egymással.
Aztán megnéztem: ezt a filmet, ami egyáltalán nem kimagaslóan jó, viszont hiányozni kezdett a kis blogom.
Aztán tegnap este megláttam ezt a kommenetet és akkor meg aztán még meg is hatódtam és azt gondoltam, miért ne?
Mindent lehet folytatni. Felesleges makacsság lenne részemről nem ezt tenni.
A gyakoriságot majd még jól meglátom, kiderül, hogy tetszik az újra felfedezés.

Addig is címszavakban:

- 9-ik hónapban lévő terhes vagyok. Gravida.
- anyámban lakunk holmi lakásmanipulációk okán, de most épp a finisben, tehát a végjátékra még ráteszünk egy kis költözést
(Tényleg, nem fogad be valaki pár napra? Nincsenek nagy igényeim, csak kakaó legyen, meg túrórudi...).
- összeházasodnunk nem sikerült, mert nem akartam, hatalamas hasú habcsókként szuszogni az esküvői torta megett, míg a barátaim az asztal alá isszák magukat nagy vidám. Ez nagyon nem lenne fair. Szerintem.

A gyerekkel az elején voltak izgalmak, de úgy látszik, az vaklárma volt, azóta minden rendben, igen szép gyermek, az enyémhez teljesen hasonló orrszerkezettel, ha hinni lehet a technikának.

Amúgy Karácsonyra vagyok kiírva, addig meg csak elkötögetek valahogy...
Ja. Elkezdtem amúgy egy terheses-babás blogot, de az sem írtam, majd még döntök a sorsáról...
és már csak abban reménykedem, hogy nem felejtettem el a jelszavaimat...

2009. július 16., csütörtök

2009. július 13., hétfő

Nicsak, ki beszél?

- Halló?
- Halló?
- Te vagy az? Hogyhogy kapcsoltak, ide csak élet-halál kérdésekben kapcsolnak. Nagy ritkán.
- Életről lenne szó.
- Gondolod, hogy nem tudom? Valmire csak jó ez a mennyország - bár sosem hittem benne -, isteni a kilátás ;)! Vigyázz magatokra, kisunokám...Nagyon szeretlek.
- ...
Én is nagyapu...Ölellek...

2009. június 29., hétfő

Négy esküvő és egy temetés

Az eddigi mérleg. Aztán majd mondom tovább.

2009. június 28., vasárnap

2009. június 23., kedd

2009. június 21., vasárnap

Drámai alkat

Vagyok. Ez egy egyszerű kis tény. Szeretem, ha a lélekmarcangolós francia filmben a nő megeteti a pasival a ciánnal dúsított csokoládémousse-t, majd az agonizáló főhős felett rájön, hogy soha senki mást nem fog szeretni, ezért magával is végez kalaptűje segítségével.
Szeretem, amikor egy saurányi hadsereg nő flamnecókopog felém, szemükben kegyetlen csillogással és igazán megnyugtatóan Astor Piazzollára tudok teregetni.
Önmagam karikatúrája is lehetnék.
De. Ahogy öregszem (márpedig), bár az alapvonások tartják magukat, kellemes kiruccanásokat tudok tenni egyéb elgondolások irányába.
Így estem szerelembe Szonyecskával. A könyv megszerzését követően az egyik legfinomabb, lágyan lebegős esős délutánt töltöttem a kanapén.
Nem szeretnék giccsparádét gerjeszteni, de a mondatok annyira szépen, kereken frissek és gyönyörűek, hogy csak rájuk kell szépen dőlni - pont úgy, ahogy a víz tetejére fekszünk, mikor lebegni szeretnénk - és hagyni hogy minden irányból simogassanak.
A történet pedig? Nos igen. Lehetne benne vérnőszés, súlyos mondatok és következmények, de nincsenek.
Nincs állásfoglalás, nincs élethosszig tartó bosszú, nincs ítélet, csak finom elbeszélés.
Meg ugyan nem tértem - mert a vér ugye - de azért csenden pislogva próbáltam tanulni.

2009. május 29., péntek

2009. május 23., szombat

Pont

Annyi erőm van még talán, hogy IDE linkeljem ezt a tavalyi bejegyzést, mert tulajdonképpen ez van és még holnap is. Van nap.
Jáááj...

2009. május 19., kedd

Hogyafejem

Hogyszétrobban....
Jájjj....

2009. május 15., péntek

Kedves Univerzum!

Most az van, hogy pár hete kértem valamit és te csont nélkül teljesítetted.
Nem ráutaltál, nem gördítettél három akadályt, hogy majd a harmadik felénél kidugja a fejét a megoldás, egyszerűen csak úgy lett.
Persze, sok víz még a Duna, de ezt most köszönöm szépen!

2009. május 14., csütörtök

Try to do

2009. május 5., kedd

Most

Hogy férjhez fogok menni majd egy történelmi pillanatban - illetve addig biztos, hogy megkérték a kezemet, izé, khmm, őőő - el kellene gondolkodjak, hogy is van ez, hogy is volt ez.
Igaziból úgy kezdődött, hogy 13 éves koromban 12 gyereket szerettem volna, 4 pasitól. Ez teljesen komoly. Azt gondoltam, egy pasiban úgysem találom meg az összes számomra fontos tulajdonságot, négyből meg már csak összejön valahogy, plusz négyen fizetik a gyerektartást a 12 gyerekre.
Szerintem tartható elmélet volt, csak kicsúsztam az időből, valamint kezdtem arra gondolni, hogy talán mégis van egy olyan, aki. Legalábbis reméltem.
Ezután Luc Bessonhoz gondoltam feleségül menni, főleg a korai filmjei miatt. Fontos, hogy meglegyen a szellemi összhang. Nemde.
De aztán egyrészt elvette azt a macskaszemű, kétméteres modellt (gyönyörű szerintem, igaza volt), másrészt meg meg is hízott csúnyán, harmadrészt már nem rendezett olyan jó filmeket, bár kétségtelenül őstehetség. Szerintem.
Besson után nem voltak konkrét elképzeléseim.
Aztán tavaly augusztusban fejen talált egy esküvői csokor, pedig nem is álltam alá.
Miután esetlen vagyok az ilyen dolgokhoz, ezért nem is annyira tudom, mit kell ilyenkor mondani.
Szóval majd szólok, ha lesz buli. Inkább ennyit mondok.

2009. május 3., vasárnap

Minden

Van. Csak bent.

2009. április 29., szerda

Norvég formula

Tudom, hogy ez egyáltalán nem új a nap alatt, de nekem most hatolt el a tudatomig.
Álltam a patikában és miután vizuális alkat vagyok, azt képzeltem, hogy minden kis Neutrogéna tubusban van egy pici norvég.
Mert hogyan is lehetne hitelesebben beletenni a norvég mivoltot.

2009. április 27., hétfő

Már megint hétfő

Lassan átmegyek ilyen időjárási nyafogóblogba. Annyira gyönyörű idő van, hogy alig bírom szemeimet a monitoron tartani.
Valaki még hasonló állapotban?

2009. április 25., szombat

Amióta

Szép idő van, leginkább úgy érzem, csak nyaralok.
Vasárnap este sokként ér, hogy van egy munkahelyem, ahol tárt karokkal vár a sok körömlakk. De szerencsére ma még csak szombat van.

2009. április 23., csütörtök

2009. április 18., szombat

2009. április 5., vasárnap

Már mindeki ott van....

Szombaton végül nem gondolkodtunk sokáig, hanem a friss tavasznyárban - utálom, hogy megint skippeltünk egy évszakot - kikerekeztünk a kopaszi gátra
Ezért csak annyit mondhatok: Mindenki menjen a kopaszi gátra!
Most! Legjobb hely. Gyönyörű, nyugodt, csendes. Szuperlatívuszok egyszerűen. Ebédeltünk a Ponyvaregényben, sajnos, az egy kicsit csalódás volt. Aztán zokni nélkül fűben henteregtünk.
Aztán átkerekez anyához, akit katasztrófa sújtotta területté nyilvánítottunk, mert maga alá temette a tavaszi nagytakarítás.
Hazateker, megpihen, majd a lendületes vasárnap reggelben Davido hősiesen kereket cserél - menet közben bekaptam egy defektet is, de már ez is megoldva -, majd outleti ruhaportya.
Kinyúvadás, kevés sikerélmény. Majd ismét bringára, kis kör a környéken, sör a Gödörben.
Itthon habos-babos spenótos quiche előállítása (ez már túlságosan meseszerű lenne, de a kurva sütő még mindig szar és fogni kell ahhoz, hogy süssön, plusz a tévéből rendre csak annyit hallottam: bajnaigordonbajnaigordonbajnaigordonbajnaigordonbajnaigordonbajnaigordon
bajnaigordonbajnaigordonbajnaigordonbajnaigordonbajnaigordon
bajnaigordonbajnaigordon).
Levezetésképp mosok egy kicsit, csak a hab végett, aztán sajnos a hétvégének vége. Nem lehetne most egy kicsit több hétvége? Olyan hétvégés kedvem van...

2009. április 4., szombat

Ív

Ez a lenti kép teljesen gáz, de gondoltam, ha már betettem, nem veszem ki. Fő a következetesség. Amúgy nagyon vidám sötétóra volt, de ennek is már egy hete.
Azóta kicsit megviselt ez az óra átállítás, pedig büszkén viselve nem szoktak ezek, de most mégis kicsapott, kulmináltan, hisztisen lettem nyűgösfáradt, de aztán végre sikerült kialudnom magam.
Tegnap aztán előre megfontolt szándékkal tanítottam 3 és fél órát.
Pillanatnyilag nem tudom, mennyi tudást sikerült átvarázsolnom a lelkes nebulók agyába, de az óra után volt, aki jelezte, hozzám szeretne jönni gyakorlatra. Ebből gondolom, valamennyire érdekes volt amiről beszéltem, bár most azon kattogtam, mennyi mindent nem mondtam el ésatöbbi.
A tanításos kitérőt jóféle pálinkákkal öblögettem le, nem is kevéssel (csak a legvégső fertőtlenítés végett persze), és most egy másnap lájt nyomása alatt gondolkodom a szombatról.

2009. március 28., szombat

Switch off

A kép kicsit gáz, de a lényeg a lényeg.

Szigorú

Egy hetes kóla-ropi diétám után elmondhatom, éhes vagyok.
De legalább a vírus elhagyott, bár aljasul kapaszkodott az utolsó kis karmincájával is, de szerintem tegnap elváltunk egymástól.
Most azon gondolkodom, mit ennék.
De ilyenkor ez nem könnyű.

2009. március 23., hétfő

Messziről jött vírus

Hirtelen támad. Engem csütörtök este kaszált el, de úgy, hogy mikor elindultam bentről, még semmi bajom nem volt, mire pedig haza értem(kb. 20 perc), már a halálomon voltam.
De nem csak úgy kicsit, hanem rendesen. Ez a gyomros fajtából való pára, alul-fölül támad és elérkeztem csütörtök este arra a stratégia pontra, hogy nem tudtam, melyik oldalról is forduljak a szent kehely felé.
Nem részletezek, legyen már ez is sok, csendes hidegrázások közepette lázasodtam tova.
Lázam pedig szerintem 20 éve lehetett utoljára.
Azóta itt szórakozunk egymással, a krumplit már rettenetesen unom, más opció meg kevés van, talán még a kóla-ropi kombó.
A gyerekegyógyászok ajánlásával.

2009. március 16., hétfő

Marley&Me

Tuuudom, hogy Jennifer Aniston, nyál, meg minden, de kutyások, volt kutyások, kutyabarátok NE nézzéke meg ezt a filmet, vagy vállalják a a csendes zokogást.
Egyébként szerintem nem rossz kis film...

Ma

Leginkább egész nap a puha ágyikóban hömbölödnék, belebújva szuszogva a pasim karjába, aztán kicsit néha olvasnék, az ágyból nézném a napsütést,
kipróbálnám, milyen, ha kinyitiom az ablakot és a hasamra süt a nap, ha elég meleg lenne nyitva hagynám.
Aztán kezdeném az egészet előlről.

*Én a pasim jobb oldalán fekszem, mert ott éjjel hűvösebb van :), és ez egy kétszemélyes függőágy. A macska tévedés.

2009. március 12., csütörtök

Válságkezelés

Gyanánt, olyan kis szép csendben távolítják el nálunk az embereket, ha jó veszem észre.
Semmi csinnadratta, csak épp valaki néha hopp, "közös megegyezés".
Nem túl lélekemelő.
Közel hasonlóan kellemes az a vírus, mely a közelemben gyomorra támadt, görcsök és magzatpóz.
Amúgy pedig szerintem minden rendben is lehetne, hiszen osonkodik a tavasz, tisztán érezhető. Brüsszel zseniális volt úgy szakmailag, mind.
Szóval inkább arccal a bárányfelhőkbe, éljenek az átmeneti kabátok (32 éve nincs olyanom, idén már tényleg kellene szereznem egyet...).

2009. március 8., vasárnap

En bref

Brüsszelben éppen roppant undokul esik az eső és meleg sincs épp, mégsem kívánnék menni haza.
Megesik ez velem, mondjuk viszonylag gyakran. Persze, tehetem, hogy essen és örülhetek ennek, örülhetek másnak is, nincs itt baj, majd átgondolom.
Persze vicces volt péntek este a Brüsszeli Magyar Intézetben Takáts Eszter koncerten lifegni, majd utána holmi pálinkák (a Chimay-ék után erős kihívás volt) társaságában világot váltani.

2009. március 7., szombat

2009. március 3., kedd

Kivasaltam

A visszafogott blúzokat, obligát fekete nadrág kikészítve, húzok holnap reggel Brüsszelbe az Európai Parlamentbe.
Pillanatnyilag egy tál lencsére emlékeztetek leginkább, pép lett az agyam helyén, de majd biztos jó lesz a sok okossal.
Közben csendesen feltörő hipochonder hullámomat próbálom uralni, reggel még trombózis gyanúm volt, de csak a térdemet húztam meg a tegnapi testedzésen.
Majd elmúlik, ahogy szokott, van néha ilyen. Titkon néztem a mosdóban, nem lilul-e a vádlim. Árnyékban volt, nem lilult, de aztán nyújtottam egy kicsit a parkban és a fájás is elmúlt.
Szóval Brüsszel, mobil net, sok kolleganő, okos fej, totál smink, okos szemüveg.
Vagy nem, de ezt még nem látom innen.
Aztán péntektől szabadprogrammá transzformálódom és valami romantikusan eldugott kávézóban várom a pasimat, hogy hétfő estig úgy legyen.




2009. február 27., péntek

Lift

Az exemmel és a pasim exével sikerült kombóban utaznunk benne a Körömlakkgyárban.
Melrózplész.




2009. február 26., csütörtök

Esetlen vagyok

Új terepeken mozgok és esetlen kérdéseket teszek fel, félénken kérdezek és barátkozom. Ismeretlen talajokon járok, nem rossz, nem is ingoványos, csak új. Minden változik, mutatja magát a jó és a rossz oldal is, ki tudja, mi fortyan majd ki az üstből.
Ez a zene meg nem pont annyira illik ide, csak szeretem.

2009. február 22., vasárnap

Mérek

Az normális, ha a hálóban 18 fok van, akkor nekem melegem van éjszaka? Oké, mindig hidegtűrő növényke voltam, de akkor is. Most áthelyeztem a hőmérőt az én oldalamra, kíváncsi vagyok, van-e különbség. Lehet, hogy fél fokon múlik az álmom?

Hogy röpül az idő!

Rovatunk következik.

Az én kedvenc ünnepem a Farsang.
Azért, mert be lehet öltözni bárminek. Puccának, vagy kamionosnak, vagy kurvának, egyre megy, a lényeg a játék. Lehet naaagy, piros szájat festeni, álszakállt növeszteni befestve, meg egyáltalán. Amúgy meg farsang vonalon megállapíthatjuk, ha már az esedékes napon nem tettem meg, hogy hogy repül az idő, meg ilyenek.

2009. február 17., kedd

Megpörrent a csí

Míg csendesen vergődtem szakmai láphalálomban véletlen matatások közepette odébb tehettem egy feng shui szempontból fontos lúdtollat, ugró delfint, vagy mittomén, de kicsit megbolydultak az események.
Úgy fest, márciusban megyek Brüsszelbe, sőt, ha egy kicsit gyúrok, talán novemberben hat hétre Párizsba, de turnéim előtt pénteken még felvételizni fogok egyet.
Ez már jobb irány, köszi csí!

2009. február 15., vasárnap

Nem támad

Amennyire szexi egy csábosan villanó harisnya (illetve ahogy nagyanyám mondta: hariZSnya), annyira vágyölő egy, a szárítón csoffadó vizes példány. De ezt csak úgy általában.
A Valami Amerika 2. pedig kínos.
Könyörgöm, valaki lúgozza ki a mindenki fejéből ezt a ísztwesztszájdsztorit, még ha humor is, de pláne ezt a Made In Hungária trailere után.

A Csinibabán még mosolyogtam egyet -enyhítő körülmény, hogy ifjú voltam és bohó - de aztán már a moszkvateret is untam.
Szóval le a retróval és a közönségfilm se menjen már le kutyába. Plíz.
A Kaméleon viszont jó. Nem zseniális, de legalább jó. Ez még a Nyomozóról is elmondható, de falhoz az sem vágott. Sorry.
Plasztik szerelem. Az jó volt.

2009. február 14., szombat

Régészeti lelet

Gyűlölöm a vadvirágos rétet…

Elkártyáztam a gyenge szívem
Holdvilágos éjszakán.


Csak a csengőt figyelem.
Átkozott gyötrelem.

Megmondtam én,
Köpni kell.


Nem, nem, nem
Soha nem
Rendes ember én már nem leszek


Oda viszem, lejáratom
Te hidd nekem el
Nem csak egyszer nyílnék
Te majd kézen fogsz és haza vezetsz

Kék a szeme, arca csupa derű
Lent nyikorogtak a kerekek

2009. január 30., péntek

Néha

Csokiban szinkronúszó umpa-lumpa szeretnék lenni.

Mackófesztivál az Állatkertben - sajtóközlemény

Nem alszanak téli álmot, viszont a néphit szerint megjósolják az időt

Nem alszanak téli álmot az állatkerti medvék, sőt, maga az Állatkert sem! Olyannyira, hogy szombattól jövő hét vasárnapig kilenc napos Mackófesztivált tartanak a városligeti intézményben. A fesztiválhoz számos program, például játékmackó kiállítás kapcsolódik, azok pedig, akik medvejelmezben érkeznek, díjmentesen látogathatják az Állatkertet.

2009. január 26., hétfő

Trikó

Ma az edzőteremben egy hajlongós gyakorlatnál hibát követtem el. Hátra néztem.
Aztán azt vizslattam a tükörben, vajon mikor vettem fel egy fehér trikót, illetve "B" verzióként felmerült bennem, hogy miféle vágyölő fehér bugyogót rántottam magamra a reggeli kómában, mely hófehér és egyenesen a vesém fölé ér.
Kis logisztikával rájöttem, hogy mindkét hipotézis hibás, a kivillanó fehér cucc az én hamvas bőröm maga.

2009. január 22., csütörtök

Ez mennyire szép ez...



Facebook

Túlnőtt rajtam. Bemegyek és lesokkol, hogy hány értesítésem van, ki nem nyitott, el nem olvasott, meg nem nézett pici
izék. Kicsit már a munkámra kezd emlékeztetni. Van egy virtuális kutyám, aki már rég elhalálozott, tiszta stressz.
Most jól meg is néztem az Alexán, és a Facebook az ötödik helyen áll. Ez újra egy nyugtalanító és megfontolandó tény...

2009. január 20., kedd

Birsalma

ma olvastam valahol, hogy ilyenkor birsalma. Nekem meg a sajt jutott eszembe. Mennyire imádom! A birsalmasajtot...Nyammm...
A nagymamám pepecselt vele régen, rá sem lehetett gondolni idő előtt, mert már a gondolatért is kézre ütés járt.
És akkor, amikor ideje volt, ostya gyanánt áhitattal vettük szánkba a kis falatokat.
Huhh...Nehéz ezt mind leírni. De talán van egy darab a hűtőben...

2009. január 19., hétfő

Munkaeszköz

Ma kettőig nem volt net az irodában. Ez nem lenne akkora izgalom, ha nem netbenmatató lány lennék, így viszont roppant idegesítő volt. Ráadásul egy hűdeittvagyunk megbeszélés miatt a logikus otthonról dolgozást sem lehetett nyélbe ütni, úgyhogy miután rendet raktam az asztlomon - ahogy egy kedves korábbi főnököm javasolta ilyen esetekre - csendesen malmoztam. Holnap remélem több szerencsém lesz.

2009. január 14., szerda

Tél van. És ebből adódóan hideg.

Kezdek agyrázást kapni ettől a télpániktól. Will is értekezett már erről a hisztiről, de ma nálam is eljött a vég.
Mert no tényleg és nahát, míg valami előre nem látott, misztikus tektonikus mozgás okán le ne úszunk a mediterrán térségbe, addig ebben a lángoktól ölelt kis országban a tél az tél.
Esetleg majd még a globális felmegeledés segíthet még ezen, de addig ebben az évszakban sálat, sapkát és - bármennyire fáj - kesztyűt kell felvennünk.
Tavaly előtt is volt lefagyás: eltörtem a könyökcsúcsomat, tavaly is: zoknit húztam a cipőmre. Tanulok.
Persze. Szólni, meg mondani, meg figyelmeztetni kell, az úgy van jól és ne essen el senki, meg ne balesetezzen. Persze. Egyértelmű.
De ne legyen már hisztihabiszti. Lécci.
A másik, amitől mostanság rám jön a lábrázás az a duplanevűség.
Korosztályom házasulói a nagy egyenlőség jegyében teljesen felveszik egymás nevét és így minden duplázódik. Eleinte még tetszett is, de mostanság már kezd idegesíteni, hogy mindenki Kovács-Molnár Eleonóra és természetesen a pasi is Kovács-Molnár. Mondjuk Pál. Vagy lehet Tibi is.
És akkor keresztnevezésnél is dívik a dupla, így osztódnak szaporodással a Kovács-Molnár Gizella Máriák.

2009. január 13., kedd

Város, bajusz, Magnum

Holnapra állítólag lepotyog az égből valami kozmikus trutyi és sem gyalog sem semmivel nem ajánlott a közlekedés. Mondjuk ahogy ma elnéztem a várost, a legkevésbé bájos arcát mutatta. A halni vágyok vélhetően ma halni vágytak, vagy nem tudom.
Minap a bajusz szimbolikájáról gondolkodtam és próbáltam bárminemű párhuzamot vonni. Úgy értem, hogy a nőknél mi a bajusz. Illetve mi lehet az? De nem találtam megnyugtató megoldást.
Minden esetre napokig pisztergálta a fantáziámat az arcszőrzet többletjelentése.
(Bajusz? Szakáll? Bajusz és szakáll együtt? Csak szakáll??????? Őrjítő, én mondom...)
Erre Davido csak annyit kérdezett:
Megnum? Megvan?
Aztán nem gyötörtem magam tovább ezzel a problémakörrel, levezetésnek viszont megnéztük A bajusz című filmet, ami elsőre nem taglózott le, de aztán így utólag egyre jobban tetszik.
Ja, és a nagy visszatérők között köszönthetjük újra Hónyomit, örömmel teszem vissza a linkjeim közé.

2009. január 12., hétfő

A kedvenc üvegcsémről

Pedig csak annyit, hogy olyan igazi régi orvososas, még a dugója is üvegből van! Nagy kincs az ilyen. Éveimbe került, míg kizokogtam anyából.

Jön! Jön! Jön! - A 0,3-as műanyagüvegek bűvkörében.
Hamarosan: Minden, ami nyúl. A gyűrűtől a sótartóig.

A kis üvegcsékről

Még csak annyit, hogy nem ám úgy egyáltalán, meg dehogy egyformák.
A mustármagok kis gömbölű hasúban voltak, a rózsabors egy kecses nyakú példányban, a szerecsendió meg amolyan szerencse-alakúban.
A fodrászom meg megint elment megvilágosodni és én megint elkezdtem kudlikjulisodni.
Ez részben már múlóban, de csak azért, hogy átvegye helyét a spánielesedés.

A kis üvegcsék

Bűvkörében élek, de erre nem jöttem rá, csak úgynevezett külső szemlélő hívta fel rá a figyelmemet.
Tegnap fokozottan szembesültem saját szenvedélyemmel, miközben az ex-albérletben csomagoltam össze földi maradványaimat.
Olyannyira, hogy nagy szégyeneben nem is mertem az összes üvegcsét átmenekíteni, hanem a kevésbé bájos darabokat kidobtam.
Volt még sok érdekes, meglepő és mulatságos rész, de most nem terhelem magam ezekkel újra, elég volt a tegnap.
De egy darabig tényleg nem szeretnék költözni.

2009. január 8., csütörtök

Gyakorlás

Mikor elmentünk, elfelejtettük letekerni, mikor megérkeztünk, letekertük.

2009. január 7., szerda

NOX

Főműsoridőben az m1-en, koncertfelvétel.
Értem én?
Valamint mennyire korszerű az, ha valaki (ez esetben többen) 2009-ben szar kék kapucinus pulcsikban, folpack-szerű ujjmegoldásokkal mezőségi táncokat rop?
Szerintem nagyjából semennyire.



2009. január 2., péntek

Post

Nem hátrálok, összegzek. Bár júniusnál kicsit megpihentem és féltem, nem lesz kedvem befejezni, de túllendültem a holtponton.
Íme visszatekintő jellegű tényfeltáró riportunk.

Január

Egy körömlakkgyári projekt bedarálja az életemet.
Bioritmus megbolondul, éjjelek és nappalok kacskázva váltják egymást, nem akar vége lenni.

Február

Nincs is vége valóban. Sorozatos fatális errorok nehezítik a helyzetet. Kilátástalannak tűnik az egész.
Február 9-én Tandem farsang. Abból kerekedik csak az igazi tandem, hirtelen többen leszünk a biciklin.
A már addig is elég labilis PH-értékem teljesen megborul.
Kevésbé virágnyelven: egy találkozás és beszélgetés megkérdőjelezi addigi párkapcsolatomat, a kocka vetődik egy nagyot az asztalon, de ellenkezem még, nehogy teljesen elvetődjön, pedig fog.

Március

A kialakult helyzet elől Londonba menekülök, végső döntésre készülök.
Az egész rettenetesen abszurd. A régi így már nem tartható (sőt, nem csak így, de kellet az így, hogy látható legyen), az új meg szimpla halálugrás.
Mindenki tákol minden irányból, talán ez ment meg a teljes őrülettől, kicsit másik dimenzióban létezem.
Közben persze a Körömlakkgyár sem hal ki alólam, de miután a helyzet bent is hektikus, nem tűnik fel hogy tökéletes tébolydává vált az életem.
Huszárvágás, döntés, költözés. Ide fut ki a februári találkozás. Mint a filmeken.

Április

Szokom az új életemet. Azt hiszem, ebben a hónapban szedek össze egy jó kis hosszanti talpszalag gyulladást, ahhoz képest, hogy fogalmam sem volt arról, hogy van ilyen testrészem nagyjából hat hétig épülök.
Közben nagyon érdekes helyzet alakul ki munkafronton.
Cégen belül felkérnek, hogy pályázzak meg egy állást. Feladatok, kölcsönös szimpátia miegyéb, de mégsem kapom meg.
Nem pontosan értem, de igyekszem elfogadni, más lehetőségem amúgy sincs.
Az addigi mocsaram viszont felkavarodik, azóta bennem a mehetnék.

Május

Munkailag pillanatnyi deficitbe kerülünk, derült égből jórregelt gyanánt Davidót egy békés péntek reggel kirúgják.
Helyzetkezelés. Ismét fokozott körömlakkgyári terhelés. Csendben kezd elegem lenni.

Június

A június már mozgalmasabbnak látszik a feljegyzések alapján. Kiruccanok kicsit Berlinbe dolgozni, tart az EB, de azért alapvetően leginkább nyár van.
A hónap végén vendégünk érkezik, röpke három hétre. Ez ismét megborítja kicsit a PH-t, de kezelhető.
Alant pedig zajlanak az előkészületek MM esküvője kapcsán. Ez néha kifejezetten vidám, néha számomra feldolgozhatatlan részfeladatok halmaza.
Közben bámulatos gyorsasággal Davidónak is lesz munkája ismét.

Július

Nagyjából eseménytelennek tűnik a naptár alapján, de ez azért kevéssé igaz.
Még mindig hárman lakunk, ami erős kooperációt igényel és az esküvő kapcsán is egyre több a dolog.
Szívesen segítek, MM kicsit egyedül maradt a szervezéseben, de közben csendben elveszítem kicsit magamat a sok tényező között.

Augusztus

Rögtön az elején eskem, s bár alapvetően szkeptikus vagyok az ilyen felhajtásokkal kapcsolatban végül jól transzformálódik a befektetett energia és minden jól sikerül. Közben már sírva esedeznék egy kis nyaralásért, de sehogy nem úgy állnak a csillagok, ami kissé hisztérikussá tesz,
de aztán végső elkeseredésemben röpke amszterdami kiruccanást szervezek magamnak, melyet párkapcsolatos wellnessezéssel vezetünk le.
A hétvégék akció és élménydúsak, a hétköznapok a gyártósorok mellett érnek.

Szeptember

Semmi extra. De igazán. Körömlakkgyár, itthon, ilyesmi.

Október

Utónyaralás Abbáziában, amúgy úriasan. Születésnappal terhelve. 32. A születésnapom nem igazán bír rehabilitálódni itt az évek alatt, valamiért ambivalens a viszonyunk, ezért nem is írtam róla és most se többet.

November

Ismét körömlakkgyári horror. Jó lenne ezt nem ennyiszer írni, de ha ez van, nincs mese.

December

Utolsó hajrák, tripla műszak, csak azért, hogy két hét nyugi legyen. De lett két hét nyugi melynek minden percét igyekszem kiélvezni rettentő alvások és naplopások közepette. Közben Davidóból az utolsó pillanatban doktor Davidó lett, jogkarma letéve.
Szép karácsony, szórakoztató szilveszter és most nézem az új évet, mit is kezdjünk egymással.

S hogy mi történt valójában?

Nem is tudom igazán. Az év eleje talán teljesen kimerített lelkileg, persze aztán a fordulat maga szerencsés lett.
De persze tényleg van az, hogy a filmeken, a szerelmesek egymás karjába olvadva delfinrajok hátán röppenek az ég felé a lemenő nap fényében, vagy valami hasonló, de az igaziság utána következik.
A valóságban persze ugyanúgy fel kell építeni egy kapcsolatot, egymáshoz kell csiszolódni és ez teljesen természetes.
Ha meg nem vagy elégedett a munkáddal, akkor törekedni kell a változtatásra.
Ennyit lehet tenni el nem ítélhető módon fontolva haladva.
Aztán a megoldás úgyis kidugja a fejét, és a kis darabkák a helyükre kerülnek.