Teljes ebéd

• Habos sütőtökkrém-leves frissen sütött teljes kiőrlésű cipóban, piríott sonkával tálava

• Són sült csirke, olvadó krumlipürével, kesudiós, aszaltszilvás salátával melyet könnyű vinegrette-el öntöttem nyakon
  

A sütőtök-krémleves saját kútfőből alakult és öltötte végső formáját, igaz a levesbetét ötletét drága fakanálforgató Kekectársamtól csentem.
{Köszönöm, bejött, finom volt, fotó nincs, éhesebb voltam, mint dokumentatív (ha ilyen szó nincs is).}
A cipó pedig a bio-főzőtanfolyam hozadéka, nem lett rossz, de még fejlődnöm kell, vagy legelébb vennem egy új konyhai mérleget, mert a jelenlegi kétségtelenül félremér (igaz, ha mindent arányosan mér félre, akkor elméletileg jónak kellene lennie a végeredménynek, de ezek nem evideniciák és a legkevésbés sem axiómák.)
Tudom, ennek a postnak akkor lenne értelme, ha recepteket leírnám, de ehhez kifejezetten lusta vagyok egyrészt, másrészt pedig - az ismeretlen új kenyér-receptet kivéve - sosem szoktam méricskélni, plusz egy csomószor a végére hirtelen ötletektől vezérelve annyi újabb kis plusz kerül a főzetbe, hogy magam sem tudom követni a rendszert, nemhogy rögzíteni.

Érik egy bejegyzés arról, hogy tulajdonképpen mennyire elegem van, legfőképpen nem magánéleti fronton és hogy mennyire darál be a Körömlakkgyár és egyáltalán, mi az élet értelme (42), de most éppen jó, ezért nem szedálom magam ilyen hangulatú bejegyzéssel.
Másrészt, majd talán kicsit mesélek az őszi nyaralásról és esetleg képek is lesznek, de nem ígérhetek semmit.