Akkor most a felvágós rész után jöjjön a közhelyes. Elengedni kéne. Ennyi. Itt ki is merül a közhely. Görcsös feszülésben van minden idegszálam rengeteg mindent kombinálva. Időt, helyet, embereket, gazdasági válságot, fekete januárt, meg mindent. Ezt így egyszerre próbálom behúrozni az agyamban. Kábé mint a számos összehúzós színezőket gyerekkoromban. Nos, nem megy. Maradnia kell tehát az elengedésnek. A trükk az, hogy ezt persze nem lehet akarni, amúgy görcsösen. Így muzsikál a közhelykör.
Píszendlávendfrítibet.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése