Fanni vár a sorára

Új taggal bővült kis családunk.
Két kereke van, szép, hajlított váza és vicces színei. Néhol fehér, néhol zöld, néhol pedig a piros pöttyös túrórudi hangulatvilágát idézi.
Fun in motion. Egyértelmű. Meg szerintem a névadás is.
Ott áll a szoba közepén, büszkén, délcegen. Pillanatnyilag csak távolról csodálom, nagyon fontos az önfegyelem, mert még legalább két hétig semmi lábtorna.
De Fanni türelmesnek tűnik.

"Akinek farka van, nem lehet idegen"

Félek, nem pontos az idézet, szégyellem is magam, hiszen klasszikusokat csak pontosan, főleg őt.
Esterházyt.
És itt most jöhetne egy ömlengésre hajlamos post egy igazán kerek szombatról, melyben fent említett zseni felolvas új könyvéből, a könyvfesztiválon hol elered az eső, hol kisüt a nap, hogy minden pont odaér, pont akkor, hogy egyaránt jó egy kertben padlizsánkrémet majszolni és egy füstös pincében vájkrisztmaszt énekelni szigorúan a refrénre koncentrálva, majd jó ennek a másnapján erre rápihenni, fokhagymamártásba tunkolt leveszöldséget rágicsálva.

Bizonyos témákat

elvből kerülök a blogomban...Ezért mementóul csak ennyi:

Short version

A romantikus angol filmeket idéző bongyor fürtök ideje ismét lejárt.
Őszinte, egyszerű, rövid.
Mínusz öt év.

Ennél egy ici-picit hosszabb...

Reggel

Ha három kéményseprőt láttam, az azt jelenti, hogy háromszor lesz szerencsém?
Jól jönne...

Obligatoire..

A pénteket

Nevezném a fordulat napjának. Azóta talponálló vagyok és képrejtvényekkel szórakoztatok mindenkit.
A feromonos hajvax teljes gáz, viszont szerintem kellemes az illata, a Burger Kingben pedig csak úgy tudsz bemenni a mosdóba, ha beütöd a vásárolt cucc után kapott blokkon lévő kódot.
Ez egy igenigen kemény, kemény világ. Vagy szürreleváns.
Aztán ki tudja. On. Vagy. Off.

Line?

C'est moi

Megis

A tequliqa a legjobb fajdalomcsillapito.

Cö

Amúgy meg reggel óta pizsuban dolgozom.
Éljen az online, éljen a BKV!

Úgy vagyok

Mint a leggagyibb viccekben Piri néni, aki kap egy gyóygszert a hátfájására és kinő a bütyke.
Láb jobb, gyomor nem. Na elég legyen mostmáraztán!
De azért bírható és hát lábon mégis jobb. Illetve bal.

Kurva vagyok

Nem vitás. Miután mára kihúroztam az idegszálaimmal a négy falat, apró cseppekben csordogált le a szemem a monitorról, úgy döntöttem, lemegyek ismét a sarki zöldésgesig. Eleinte nem esett jól, aztán kicsit felbátorodtam, mert hiszen csak még egy sarok egy jó kis turkáló, legalább valami örömöm legyen.
Onnan azt gondoltam, innen már csak egy újabb (na jó három-négy) sarok az a bolt, ahol a kedvenc rozsos kenyerünket adják. Aztán már egész messzire keveredtem.
Aztán ha már ott volt a piac, hát bevásároltam.
Aztán elindultam vissza.
Aztán az utamba tévedt a kedvenc indai vendéglőm, gondoltam komótosan elfogyasztok egy könnyű kis ebédet és szépen haza bicegek.
Örültem a levegőnek, meg nagyjából mindennek.
Aztán itthon egy hirtelen fordulattal kihánytam (sugár stílusban) az egész ebédet. Azóta pihegek. Úgy látszik, nem téved a betegtájékoztató, ez a kurva gyógyszer tényleg szétszedi a gyomromat.
Pedig már egész jó volt. Legalább egy picit.

Napi zene

Csak egy maradhat

Ki a mosógépből, az aktuális színű mosásból. Mindig egy.

Mosok

Fehéret, feketét, tarkát. Meg ne fogd! Ki ne mondd!

Alexander siet

Nem maga miatt. Lejött a receptekért, meg plusz még egy adag pelenkáért, mert
a gyógyszertárban letétben van ötezer forintja. Külön adminisztráció, plusz öt perc.
Alexander inkább vissza akar jönni, nem bír várni öt percet.
Csitítják.
Ha magamról lenne szó, egy órát is várnék szívesen, de a nagymama egyedül van otthon, mondja és elviharzik a hóna alatt a recptekkel.

Az ag is

Mert vagy az van, hogy kurva lassu a laptopom, vagy pedig masik gepen franszia billentyuzet, viszlat ekezetek. Most ez utobbi.
Egy normal gepen meg mar ossze-vissza csapkodok.

Persze, atallithatom a kiosztast magyarra, de annyira meg nem gepelek jol vakon.

Elcsap

Menetrendszerűen délután a gyulladáscsökkentő, mamutoknak való gyógyszerem. Cecelégy, mormota, miegyéb. Főleg miegyéb.

HTB

Csak mosogatok, mosok, kicsit pakolgatok, ebédet, majd néha vacsorát készítek, esetleg teregetek némám és huss!
Már el is szaladt a nap.
Mámoros, én mondom.

Mondjuk a mára feladatul kapott gombapaprikás elkészítése még elgondolkodtat. Sosem csináltam. Lehet, nem ma kezdek ezen az ismeretlen terepen.

Megkínáltak

De még mennyire.

A vér nem válik vízzé

Take five

A lényeget

még nem is mondtam. Még talán ennyi, aztán leszállok a lábamról.
Vélhetően olvasók százezreiben merül fel - jogosan - a kérdés, miért?
Miért történhetett velem ez? Persze, részben taglaltam már az Univerzum
egyértelmű jelzését, hogy: seggen ülni, életet kipihenni.
Nade. Vannak ennél prózaibb okok is. Annyiszor felhívják rá a figyelmet a bölcsek, de nem halljuk meg a szót...
A túlzásba vitt sport! Azt tehet az egészről kérem. Csak egy egész kicsit rosszul terhel az ember és kész a baj!
Láthatóan kész a baj.
Pedig már kezdtem megszeretni. Sőt. Mondhatni hiányzik. A mozgás.

Persze, majd sportolhatok szép óvatosan, nem lesz itt semmi baj. Csak oda kell figyelni, ez örök igazság. De hogy mindig ennyi mindenre odafigyelni...
Tisztárára fárasztó. Na.

Április 11.

Ha nem szorítasz úgy kebeledre,
mint egyetlen tulajdonod,
engem, míg álmodol nevetve,
szétkapkodnak a tolvajok
s majd sírva dőlsz a kerevetre:
mily árva s mily bolond vagyok!

Ha minden percben nem kecsegtetsz,
hogy boldog vagy, mert nekem élsz,
görnyedő árnyadnak fecseghetsz,
ha gyötör a magány s a félsz.
Nem lesz cérna a szerelmedhez,
ha úgy kifoszlik, mint a férc.

Ha nem ölelsz, falsz, engem vernek
a fák, a hegyek, a habok.
Én úgy szeretlek, mint a gyermek
s épp olyan kegyetlen vagyok:
hol fényben fürdesz, azt a termet
elsötétítem - meghalok.

JA

Akinek még van kedve tegye fel a kedvenc versét.

Demilitarizált zóna

Egyre több a rendőrautó és van két rabszállító is a helyszínen, illetve létrehoztak egy demilitarizált zónát a Hollán Ernő utca kellős közepén 150 méter hosszan, ami elválasztja a két tábort egymástól.

Igen

a hagyma is azért szokott rendszeresen odakapni, mert türelmetlen vagyok.
Legalább üvölt a zene, Sándort úgysem zavarja, mert Izidorral beszélget a földszinten.
Transzformálnom kéne tán a dühömet? Én próbálkozom, komolyan. Vagy esetleg elfogadás? Az is jó irány. Valamire majd csak jutok magammal...

Na most

kezdek becsavarodni egy kissé. Kezd az agyamra menni a kanapé-ágy-fotel bermudaháromszög. Javulni javulgat a helyzet, de lévén nem vagyok kimondottan türelemes, nagyobb léptékekben szeretnék gondolkodni.
Mondhatni távlatokban.
A távlatokat mondjuk az imént ki is merítettem, "leszaladtam" a sarki (nagyon sarknyi, 10 lépés), zöldésgeshez, hogy legyen ebédem.
Kiderült, pillanatnyilag pont ennyi a kapacitásom, marad a mai napra a továbbiakban a kanapé.
Így viszont legalább lesz tárkonyos gombaleves.

Ma

már nem ugrott ki reggel a szemem, amikor kikászalódtam az ágyból.
De meg mindig a fal mentén közlekedem teljes biztonsággal.
No more nyafi.

Hogy repül az idő!

Című rovatunk következik, hogy a mélyenszántás után vidámság is jusson mára.
Tudtátok, hogy pont két hónapja volt a farsang a Tandemben? Naugye!
Így ünnepelünk mi:





Davidón a tőlem kapott soft "hálós póló" a keményvonalas családapa image erősítése végett (ő kérte!!!), arca előtt pedig az a lufi, amellyel végigkerekezett az Andrássy úton.
Vatta és romantika. Csók és könny, meg ilyenek.

Dühök és mechanizmusok

Négy vagy hat éves lehettem, amikor édesanyámat kétségek gyötörték azzal kapcsolatban,
megmaradok-e egyáltalán. Nem volt semmi különösebb szervi bajom, de sápkóros voltam, vérszegény és zörögtek a csontjaim.
Akkoriban Nyüzügének hívott. Enni kevéssé voltam hajlandó, húst például szinte soha.
Emlékszem, ahogy ül velem órákat a család az ebédlőasztalnál, míg legalább egy fél tányér húslevest hajlandó vagyok bekanalazni.
Néha még azt is megengedték, hogy elrágjak egy negyed Donald rágót, mert annak szerettem az ízét és arra öblítettem a perkeltszaftot.
(Ma már nem kell ilyen rettentő praktikákhoz folyamodnom, egészséges étvágyról tudok beszámolni.)
Nyámnyila voltam, no. Nincs ezen mit ragozni.
Az iskolában állandóan azon a hiányzási határon mozogtam, ahonnan már évet kell ismételni.
Gyűlöltem az egészet. Persze, amikor egészséges voltam, triplán vetettem bele magam mindenbe, hogy nekem is jusson.
Persze, már nagy vagyok, meg felnőtt, de azért ez mindig kísért. Gyenge, satnya, nem életre való, nem életre szánt.
Aztán persze belehúztam. Egyetem alatt nem ismertem sem istent, sem embert, húztam a szervezetem a végső határig.
Kíváncsi voltam, mit bír. Ez is egy mechanizmusom, mindenben kipróbálni azt a határt, amit még elbír a rendszer.
Azt a határt, amíg még szeretnek, azt a határt, amíg még bírom a stresszt, azt a határt amennyit még egy szuszra dolgozni tudok, azt a határt, amíg még egy szuszra táncolni.
Azóta is ha elér bármi nyavalya, az első reakcióm a düh. Ez egyértelműen nem építő, majd elviszem terápiába, meg minden, de pillanatnyilag ez a helyzet.

Szó szerint

idézek: Tekintettel korlátozott járóképességére, otthonában szigorú kímélet javasolt.

Hosszú távon

nem tudom, mennyire bölcs dolog beinteni egy "Magyar Honvédség" matricával ellátott Mercédesznek, majd kicsit később egy index nélkül hirelen parkoló Jeepnek, de amikor már annyira fájt a lábam, hogy konkrétan azt hittem, elájulok a kormány mögött a kuplungot nyomva, nem igazán a megfontoltság erénye töltötte be/ki az elmémet.
A lépcsőn felfele caplatván a második emeletnél tört volna rám a sírás, de erős maradtam.
20 perces pihegés után az első gondolatom egy Brandy volt, de gondoltam előbb elolvasom, mit ír betegtájékoztató. Ezt sose ne tegye senki, mert mire Davido hős tette után hazatért én már épp temetni készültem magamat.
De szerencsére helyén volt az esze és azonnal töltött nekem. Még élek.

Van egy

elégséges pasim...


Csak közigazgatási jogból elégséges...

Ésakkor:

De tényleg ez van...

Reggelre eljutottam a hányingeres-sírásos fájásig. Hiába próbálnám magam moderálni, teljesen elgyötört a kín mostanra. Sára szerint ez teljesen evidens, hisz blogger vagyok, nekem nem jár normális betegség. (Miről is írnék akkor ugye. Ugye. De azért jót röhögtem :D.)
A sztrájk meg külön jól jön ilyen esetekben, mert sem a dokim nem tudott eljutni a rendelőbe, sem az nővérkék, hogy felírásra kerüljön a megváltó gyógyszer. Ellenben én sem tudnék elmenni a nem létező receptért.
Így Davido szabadította ki nekem a megváltó bogyót a sarki patikából, melyet afelett érzett mérhetetlen örömükben, hogy ma ő az első vevő, recept hiányában is kiadtak a szigorú patikusok.
Azt a kérdést, hogy hogyan jut el Pécsre pillanatnyilag még balladai homály fedi. Várjuk a MÁV moccanását.
Nagyon röstellem, de továbbra sem leszek a Szeretem Budapestet mozgalom élharcosa.

Kripliszektor

Hosszantilag begyulladt a talpszalagom. Ez az első diagnózis. Agresszív kezelést igényel (mert ha nem ragadjuk meg a tökénél a problémát -szó szerint idézek - akár hónapokig is elhúzódhat grrrrr....) a dokim szerint aki vasárnap is áll rendelkezésemre, s ez nagy mértékben megható. Jöhet a fizikoterápia. Jézusom.
Ötletem sincs, hogy tudok ilyen változatos nyavalyákat begyűjteni és ilyenkor mindig tökre ideges leszek saját magamra, hogy milyen szerencsétlen is vagyok valójában. Természetesen Davido szerint ez teljes hülyeség, mert nem vagyok szerencsétlen, hanem sőt, szerencsés vagyok, ez meg van, aztán majd meggyógyul és kész. Persze, igaza van.
Ezért szennylapokba fojtom bánatom és azt az öt percet míg biztosan tudok állni a lábamon kihasználom arra, hogy beáztassam a csirkét fokhagymás tejbe, mert Davidónak mégiscsak tanulnia kell. Lene.

Helyette viszont a következő elkerülő tevékenységeket végzi (figyelem, a lista folyamatosan bővül...!):
- reggelit és kávét csinál nekem
- fotóriportot készít a lomtalanításról az ablakon kihajolva
- blogokat olvas
- Indexet olvas
- Szánalmas.hu-t olvas
- szendvicset készít
- egyéb fotósorozatokat készít rólam
- a témába egyáltalán nem vágó szakirodalmat keres a neten
- leugrik a boltba ezért-azért
- bodzaszörpöt készít
- mosogatás
- konyhai eszközök átszervezése
- egyéb

(Szándékos nyomasztást gyakorolok most, ha máshogy már nem megy...Írásos szembesítés. Így jár, akinek blogger a csaja.)

Aztán a végén még ezért is nekem lesz gyomorgörcsöm, mert nem bírnám ki, ha a lelkemen száradna.
Közben tegnap csendesen felgyújtottuk a szemetest is. Más alapvetően nem történik, békés, polgári hétvége. Naná. Most ráhasalok tehát a zselés jégpárnácskámra és elképesztő mód sajnálom saját magam. Csak a rend kedvéért. Pedig igazán nem kéne.

Reggel

egy röpke pillanatra elgondolkodtam azon, nem vagyok-e már túl öreg ahhoz, hogy egy kellemes baráti vacsora után, egy negyedosztályú talponállóban (melynek koordinátái megegyeznek annak a háznak a koordinátáival, ahol elvesztettem a szüzességemet, értsd.: annak a háznak az aljában található), a szalonspiccen már rég és a nyúlon is túl Eddára és LGT-re táncoljak, sőt átéléssel énekeljek is.
Ezen kívűl pedig begyulladt egy pont a talpamban és nem tudok járni. Volt már egyszer ilyen régen, akkor négykézláb köszöntöttem a postást. Most szerencsére az egyik lábam működik, tehát ugrálni még tudok, de inkább jegelni kell.
Pedig épp komolynak és felelősségteljesnek kéne lennünk.

Kényszer

Gyárilagos kényszerszabi van. Háerileg kötelező a kihajtott belünkért cserébe. Kéjesen élvezen.
Sétáltam, turkáltam, kvaterkáztam a patikussal és a virágárussal. A hétben meg lomtalanítás van, amiről kiskoromban mindig azt hittem, hogy az lombtalanítás és központilag szabályozzák a lombokat, ami felháborító. Kiskoromban sok mindent hittem. Például azt is, hogy tudok repülni. Egyébként úgy emlékszem, tudtam is. Felkuporodtam az ablakpárkányra, verdesni kezdtem a karjaimmal és már körbe is repültem a szobát. Egyszerű ez. Mint a faék.

Combinói szösszenet

Gimis1: Majd úgy fogok ott ülni, mint egy kis semmi. Amúgy is olyan kis
semmi vagyok. Tudod: A semmi ágán ül szívem...Ki is írta?
Gimis2: Márai?
Gimis1: Nem, nem. Petőfi, Márait még nem is vettük.
Gimis2: Igen, igen Petőfi lesz...
Gimis1: Nem tudom, de jó fej írta, az biztos.

Csendesen zokogott bennem a vívódó bölcsész, de kibírtam. Nem mondtam meg...

A hetedik

A hetedikben például sokkal hamarabb el fogom költeni a fizumat,
viszont lófej helyett száraz kenyeret tesznek a kocsim tetejére.
A hetedikben befütyülnek a pasik este az utcán, viszont minden van száz méteres körzetben.
A hetedikben lehet bringával járni, de alig lehet kártyával fizetni.
A hetedikben lakik a pasim.
A hetedikben lakom én.
De ez akkor sem lesz nyálas, romcsiblog.

Végül

Mindig győznek a katicabogarak, meg a hóvirágok, meg egyébként a punkok is. Csak úgy mondom. A tegnapi szkandert végül én nyertem meg céges szinten. De akkor is le az erőből politizáló férfiakkal! Most!
A többivel persze nem...