Broáfkai Ottokár

Tegnap megsütöttem életem első brownie-ját.

Igazság szerint, családilag van egy franszia hasonló receptünk, amit jobban szerettem, ezért nem sütötöttem eddig.

Ez bűn édes lett, nálam el is éri az ehetetlen határvonalat...

Szóval majd inkább többször maradok a fransziánál, nálam továbbra is az a befutó.

Felvágás újra

Bocsánat. Ilyen hangulatban vagyok. Szóval ember tényleg szolgálati útra ment, az elébb röppent ki az ajtón. És akkor eszembe jutott, hogy kéne neki szendvicske az útra. Aztán az is eszembe jutott, mennyivel jobb lenne a szendvicske házi sütésű zsömléből. Teljes kiőrlésű, meg minden. Nyugi, nincs nálunk egészségterror, kimondottan ezeket szereti.
Úgyhogy le is gyártottam és most langymeleg zsemlékkel a hóna alatt vágott neki az útnak.
Aztán még arra is rájöttem, hogy geci kis anti-gasztroblog vonulatot csempésztem ide, mert mindig írom, hogy helyretyutyutyu, de recept nuku.
Ezért most íme a zsömle receptje:

Hozzávalók :

• 500 gr tönkölybúza
• 300 ml hideg víz
• 20 gr élesztő
• 1 TK akácméz
• 2 TK kristálysó
• 1 EK olíva olaj

Elkészítés:

Először az első négy összetevőt alaposan összegyúrjuk. Kézzel 10 percig, dagasztógéppel 5 percig dagasztjuk. A végén jön hozzá a só és az olaj. Újra kis gyúrás, míg beszívja az olajat.
A kész tésztából golyókat, zsemléket, kifliket, bármiket formázunk.
Előmelegített sütőben 250 ºC - on kb. 5 perc alatt szép zsemle színűre sütjük.

Megjegyzés: a sütőnk nem légkeveréses, ezért én inkább 180-200ºC - on sütöm kicsit tovább (15 perc kb), így biztos átsül a közepe is.

Extra tipp: formázás után a zsömlék tetejét egy pillanatra vízbe mártom és utána magocskákba tunkolom (szezám, tök, bármi).

Sznob vagyok és nagyképű

Jó kis párosítás. Sznob azért vagyok, mert például amikor jött a nagy muffin-láz és mindenki azt sütött, nem voltam hajlandó. Talán egyszer, de azt is már a nagy hisztéria lecsengése után. Aztán ma Davido ebéd után felsóhajtott, hogy ő enne valami csokisat. Egész pontosan olyan csokisat, amely kívül kemény belül meg kicsit csordogál benne a csoki. Brownie, kiált fel mindenki, nade én ebben is sznob vagyok, mert van egy titkos francia receptem és az a legtutibb ebben a műfajban. Ám roppant macerás kis lényről beszélünk és miután a Körömlakkgyár most hétvégén is szívja a véremet, ezért nem gondoltam belefogni a bonyolult bűvészmutatványba. Davido sem volt rest, tovább pontosított, ezt a kompozíciót ő muffin formájában szeretné kis testébe bevinni. Átbogarásztam hát a vonatkozó szakirodalmat, lezavartam a boltba Davidót és az imént megsütöttem életem második adag muffinját. Mondhatom, addig sikerült kombinálnom a recepteket, hogy pontosan megfelel az ebéd után elsóhajtott kívánságnak. Mondhatni mámoros (mondom, hogy nagyképű is vagyok). Holnap pedig A papa szolgálati útra megy (ismét sznob).

Teljes ebéd

• Habos sütőtökkrém-leves frissen sütött teljes kiőrlésű cipóban, piríott sonkával tálava

• Són sült csirke, olvadó krumlipürével, kesudiós, aszaltszilvás salátával melyet könnyű vinegrette-el öntöttem nyakon
  

A sütőtök-krémleves saját kútfőből alakult és öltötte végső formáját, igaz a levesbetét ötletét drága fakanálforgató Kekectársamtól csentem.
{Köszönöm, bejött, finom volt, fotó nincs, éhesebb voltam, mint dokumentatív (ha ilyen szó nincs is).}
A cipó pedig a bio-főzőtanfolyam hozadéka, nem lett rossz, de még fejlődnöm kell, vagy legelébb vennem egy új konyhai mérleget, mert a jelenlegi kétségtelenül félremér (igaz, ha mindent arányosan mér félre, akkor elméletileg jónak kellene lennie a végeredménynek, de ezek nem evideniciák és a legkevésbés sem axiómák.)
Tudom, ennek a postnak akkor lenne értelme, ha recepteket leírnám, de ehhez kifejezetten lusta vagyok egyrészt, másrészt pedig - az ismeretlen új kenyér-receptet kivéve - sosem szoktam méricskélni, plusz egy csomószor a végére hirtelen ötletektől vezérelve annyi újabb kis plusz kerül a főzetbe, hogy magam sem tudom követni a rendszert, nemhogy rögzíteni.

Érik egy bejegyzés arról, hogy tulajdonképpen mennyire elegem van, legfőképpen nem magánéleti fronton és hogy mennyire darál be a Körömlakkgyár és egyáltalán, mi az élet értelme (42), de most éppen jó, ezért nem szedálom magam ilyen hangulatú bejegyzéssel.
Másrészt, majd talán kicsit mesélek az őszi nyaralásról és esetleg képek is lesznek, de nem ígérhetek semmit.

Nem ér!

Hogy reggel kilenc óta nyálcsorgatós szakácskönyveket KELL lapozgatnom.
A negyediken vagyok túl.
Tökre de nem ér.
Na.

HTB

Csak mosogatok, mosok, kicsit pakolgatok, ebédet, majd néha vacsorát készítek, esetleg teregetek némám és huss!
Már el is szaladt a nap.
Mámoros, én mondom.

Mondjuk a mára feladatul kapott gombapaprikás elkészítése még elgondolkodtat. Sosem csináltam. Lehet, nem ma kezdek ezen az ismeretlen terepen.