Utópia

A következő kis gépet találtam én ki magamnak.
Reggel, még ébredés előtt leveszi az aktuális lelki állapotomat, hangulatomat, összeveti a kinti időjárással, harmóniába hozza a napi programommal és mire felébredek ott fityeg egy vállfán a tökéletes összeállítás kivasalva, amit aznap felvehetek.
Ez az álmom.
Persze, ugyanez a szofter feltölti a szekrénykémet alkatomnak, alkamaknak, színtípusomnak megfelelő ruhákkal a bankkártyámon erre elkülönített összegből. Kiráz a hideg az utópiáktól általában, de ezt kimondottan pártolnám.
Minden reggelemből minimum húsz perc néma bambulása megy bele ebbe a projektbe.

Kedvenceim

Hogyaszondja. Vennél harisnyát, mert. Dekabajnok mísz pina kérdezi, hányas kell? Mondom kicsit elbizonytalanodva: kettes.
Végigmér, az ítélet: hármas.
Újra bátortalanul, hogy de hát a kettes jó szokott lenni. Újabb szkennelés: ez kilóra megy, jelenti ki és ellentmondást nem tűrően a hármasok között kezd el matatni.
Beletörődöm, a franc emlékszik már arra, hányast vettem legutóbb, legyen neki igaza.
Erre ma reggel naná, hogy tüdőig húzom azt a megveszekedett hármast.
Eztán következetesebb leszek, asszem.
Plusz természetesen sosem találom a megfelelő színű melltartót. De soha. Ha barna kell, csak az van meg, aminek vicces rózsaszínű a pántja, ha fehér kell, csak a fekete kandikál.
Amúgy meg ma megint ujjakat keresztbe, mostantól pont. Jó lenne, ha elindulna egyértelműen ez a hullám felfele abból a völgyből.