még nem is mondtam. Még talán ennyi, aztán leszállok a lábamról.
Vélhetően olvasók százezreiben merül fel - jogosan - a kérdés, miért?
Miért történhetett velem ez? Persze, részben taglaltam már az Univerzum
egyértelmű jelzését, hogy: seggen ülni, életet kipihenni.
Nade. Vannak ennél prózaibb okok is. Annyiszor felhívják rá a figyelmet a bölcsek, de nem halljuk meg a szót...
A túlzásba vitt sport! Azt tehet az egészről kérem. Csak egy egész kicsit rosszul terhel az ember és kész a baj!
Láthatóan kész a baj.
Pedig már kezdtem megszeretni. Sőt. Mondhatni hiányzik. A mozgás.
Persze, majd sportolhatok szép óvatosan, nem lesz itt semmi baj. Csak oda kell figyelni, ez örök igazság. De hogy mindig ennyi mindenre odafigyelni...
Tisztárára fárasztó. Na.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése