Reggelre eljutottam a hányingeres-sírásos fájásig. Hiába próbálnám magam moderálni, teljesen elgyötört a kín mostanra. Sára szerint ez teljesen evidens, hisz blogger vagyok, nekem nem jár normális betegség. (Miről is írnék akkor ugye. Ugye. De azért jót röhögtem :D.)
A sztrájk meg külön jól jön ilyen esetekben, mert sem a dokim nem tudott eljutni a rendelőbe, sem az nővérkék, hogy felírásra kerüljön a megváltó gyógyszer. Ellenben én sem tudnék elmenni a nem létező receptért.
Így Davido szabadította ki nekem a megváltó bogyót a sarki patikából, melyet afelett érzett mérhetetlen örömükben, hogy ma ő az első vevő, recept hiányában is kiadtak a szigorú patikusok.
Azt a kérdést, hogy hogyan jut el Pécsre pillanatnyilag még balladai homály fedi. Várjuk a MÁV moccanását.
Nagyon röstellem, de továbbra sem leszek a Szeretem Budapestet mozgalom élharcosa.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése