Kripliszektor

Hosszantilag begyulladt a talpszalagom. Ez az első diagnózis. Agresszív kezelést igényel (mert ha nem ragadjuk meg a tökénél a problémát -szó szerint idézek - akár hónapokig is elhúzódhat grrrrr....) a dokim szerint aki vasárnap is áll rendelkezésemre, s ez nagy mértékben megható. Jöhet a fizikoterápia. Jézusom.
Ötletem sincs, hogy tudok ilyen változatos nyavalyákat begyűjteni és ilyenkor mindig tökre ideges leszek saját magamra, hogy milyen szerencsétlen is vagyok valójában. Természetesen Davido szerint ez teljes hülyeség, mert nem vagyok szerencsétlen, hanem sőt, szerencsés vagyok, ez meg van, aztán majd meggyógyul és kész. Persze, igaza van.
Ezért szennylapokba fojtom bánatom és azt az öt percet míg biztosan tudok állni a lábamon kihasználom arra, hogy beáztassam a csirkét fokhagymás tejbe, mert Davidónak mégiscsak tanulnia kell. Lene.

Helyette viszont a következő elkerülő tevékenységeket végzi (figyelem, a lista folyamatosan bővül...!):
- reggelit és kávét csinál nekem
- fotóriportot készít a lomtalanításról az ablakon kihajolva
- blogokat olvas
- Indexet olvas
- Szánalmas.hu-t olvas
- szendvicset készít
- egyéb fotósorozatokat készít rólam
- a témába egyáltalán nem vágó szakirodalmat keres a neten
- leugrik a boltba ezért-azért
- bodzaszörpöt készít
- mosogatás
- konyhai eszközök átszervezése
- egyéb

(Szándékos nyomasztást gyakorolok most, ha máshogy már nem megy...Írásos szembesítés. Így jár, akinek blogger a csaja.)

Aztán a végén még ezért is nekem lesz gyomorgörcsöm, mert nem bírnám ki, ha a lelkemen száradna.
Közben tegnap csendesen felgyújtottuk a szemetest is. Más alapvetően nem történik, békés, polgári hétvége. Naná. Most ráhasalok tehát a zselés jégpárnácskámra és elképesztő mód sajnálom saját magam. Csak a rend kedvéért. Pedig igazán nem kéne.