Nem vitás. Miután mára kihúroztam az idegszálaimmal a négy falat, apró cseppekben csordogált le a szemem a monitorról, úgy döntöttem, lemegyek ismét a sarki zöldésgesig. Eleinte nem esett jól, aztán kicsit felbátorodtam, mert hiszen csak még egy sarok egy jó kis turkáló, legalább valami örömöm legyen.
Onnan azt gondoltam, innen már csak egy újabb (na jó három-négy) sarok az a bolt, ahol a kedvenc rozsos kenyerünket adják. Aztán már egész messzire keveredtem.
Aztán ha már ott volt a piac, hát bevásároltam.
Aztán elindultam vissza.
Aztán az utamba tévedt a kedvenc indai vendéglőm, gondoltam komótosan elfogyasztok egy könnyű kis ebédet és szépen haza bicegek.
Örültem a levegőnek, meg nagyjából mindennek.
Aztán itthon egy hirtelen fordulattal kihánytam (sugár stílusban) az egész ebédet. Azóta pihegek. Úgy látszik, nem téved a betegtájékoztató, ez a kurva gyógyszer tényleg szétszedi a gyomromat.
Pedig már egész jó volt. Legalább egy picit.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése