nem tudom, mennyire bölcs dolog beinteni egy "Magyar Honvédség" matricával ellátott Mercédesznek, majd kicsit később egy index nélkül hirelen parkoló Jeepnek, de amikor már annyira fájt a lábam, hogy konkrétan azt hittem, elájulok a kormány mögött a kuplungot nyomva, nem igazán a megfontoltság erénye töltötte be/ki az elmémet.
A lépcsőn felfele caplatván a második emeletnél tört volna rám a sírás, de erős maradtam.
20 perces pihegés után az első gondolatom egy Brandy volt, de gondoltam előbb elolvasom, mit ír betegtájékoztató. Ezt sose ne tegye senki, mert mire Davido hős tette után hazatért én már épp temetni készültem magamat.
De szerencsére helyén volt az esze és azonnal töltött nekem. Még élek.
2008. április 9., szerda
2008. április 8., kedd
2008. április 7., hétfő
De tényleg ez van...
Reggelre eljutottam a hányingeres-sírásos fájásig. Hiába próbálnám magam moderálni, teljesen elgyötört a kín mostanra. Sára szerint ez teljesen evidens, hisz blogger vagyok, nekem nem jár normális betegség. (Miről is írnék akkor ugye. Ugye. De azért jót röhögtem :D.)
A sztrájk meg külön jól jön ilyen esetekben, mert sem a dokim nem tudott eljutni a rendelőbe, sem az nővérkék, hogy felírásra kerüljön a megváltó gyógyszer. Ellenben én sem tudnék elmenni a nem létező receptért.
Így Davido szabadította ki nekem a megváltó bogyót a sarki patikából, melyet afelett érzett mérhetetlen örömükben, hogy ma ő az első vevő, recept hiányában is kiadtak a szigorú patikusok.
Azt a kérdést, hogy hogyan jut el Pécsre pillanatnyilag még balladai homály fedi. Várjuk a MÁV moccanását.
Nagyon röstellem, de továbbra sem leszek a Szeretem Budapestet mozgalom élharcosa.
A sztrájk meg külön jól jön ilyen esetekben, mert sem a dokim nem tudott eljutni a rendelőbe, sem az nővérkék, hogy felírásra kerüljön a megváltó gyógyszer. Ellenben én sem tudnék elmenni a nem létező receptért.
Így Davido szabadította ki nekem a megváltó bogyót a sarki patikából, melyet afelett érzett mérhetetlen örömükben, hogy ma ő az első vevő, recept hiányában is kiadtak a szigorú patikusok.
Azt a kérdést, hogy hogyan jut el Pécsre pillanatnyilag még balladai homály fedi. Várjuk a MÁV moccanását.
Nagyon röstellem, de továbbra sem leszek a Szeretem Budapestet mozgalom élharcosa.
2008. április 6., vasárnap
Kripliszektor
Hosszantilag begyulladt a talpszalagom. Ez az első diagnózis. Agresszív kezelést igényel (mert ha nem ragadjuk meg a tökénél a problémát -szó szerint idézek - akár hónapokig is elhúzódhat grrrrr....) a dokim szerint aki vasárnap is áll rendelkezésemre, s ez nagy mértékben megható. Jöhet a fizikoterápia. Jézusom.
Ötletem sincs, hogy tudok ilyen változatos nyavalyákat begyűjteni és ilyenkor mindig tökre ideges leszek saját magamra, hogy milyen szerencsétlen is vagyok valójában. Természetesen Davido szerint ez teljes hülyeség, mert nem vagyok szerencsétlen, hanem sőt, szerencsés vagyok, ez meg van, aztán majd meggyógyul és kész. Persze, igaza van.
Ezért szennylapokba fojtom bánatom és azt az öt percet míg biztosan tudok állni a lábamon kihasználom arra, hogy beáztassam a csirkét fokhagymás tejbe, mert Davidónak mégiscsak tanulnia kell. Lene.
Helyette viszont a következő elkerülő tevékenységeket végzi (figyelem, a lista folyamatosan bővül...!):
- reggelit és kávét csinál nekem
- fotóriportot készít a lomtalanításról az ablakon kihajolva
- blogokat olvas
- Indexet olvas
- Szánalmas.hu-t olvas
- szendvicset készít
- egyéb fotósorozatokat készít rólam
- a témába egyáltalán nem vágó szakirodalmat keres a neten
- leugrik a boltba ezért-azért
- bodzaszörpöt készít
- mosogatás
- konyhai eszközök átszervezése
- egyéb
(Szándékos nyomasztást gyakorolok most, ha máshogy már nem megy...Írásos szembesítés. Így jár, akinek blogger a csaja.)
Aztán a végén még ezért is nekem lesz gyomorgörcsöm, mert nem bírnám ki, ha a lelkemen száradna.
Közben tegnap csendesen felgyújtottuk a szemetest is. Más alapvetően nem történik, békés, polgári hétvége. Naná. Most ráhasalok tehát a zselés jégpárnácskámra és elképesztő mód sajnálom saját magam. Csak a rend kedvéért. Pedig igazán nem kéne.
Ötletem sincs, hogy tudok ilyen változatos nyavalyákat begyűjteni és ilyenkor mindig tökre ideges leszek saját magamra, hogy milyen szerencsétlen is vagyok valójában. Természetesen Davido szerint ez teljes hülyeség, mert nem vagyok szerencsétlen, hanem sőt, szerencsés vagyok, ez meg van, aztán majd meggyógyul és kész. Persze, igaza van.
Ezért szennylapokba fojtom bánatom és azt az öt percet míg biztosan tudok állni a lábamon kihasználom arra, hogy beáztassam a csirkét fokhagymás tejbe, mert Davidónak mégiscsak tanulnia kell. Lene.
Helyette viszont a következő elkerülő tevékenységeket végzi (figyelem, a lista folyamatosan bővül...!):
- reggelit és kávét csinál nekem
- fotóriportot készít a lomtalanításról az ablakon kihajolva
- blogokat olvas
- Indexet olvas
- Szánalmas.hu-t olvas
- szendvicset készít
- egyéb fotósorozatokat készít rólam
- a témába egyáltalán nem vágó szakirodalmat keres a neten
- leugrik a boltba ezért-azért
- bodzaszörpöt készít
- mosogatás
- konyhai eszközök átszervezése
- egyéb
(Szándékos nyomasztást gyakorolok most, ha máshogy már nem megy...Írásos szembesítés. Így jár, akinek blogger a csaja.)
Aztán a végén még ezért is nekem lesz gyomorgörcsöm, mert nem bírnám ki, ha a lelkemen száradna.
Közben tegnap csendesen felgyújtottuk a szemetest is. Más alapvetően nem történik, békés, polgári hétvége. Naná. Most ráhasalok tehát a zselés jégpárnácskámra és elképesztő mód sajnálom saját magam. Csak a rend kedvéért. Pedig igazán nem kéne.
2008. április 5., szombat
Reggel
egy röpke pillanatra elgondolkodtam azon, nem vagyok-e már túl öreg ahhoz, hogy egy kellemes baráti vacsora után, egy negyedosztályú talponállóban (melynek koordinátái megegyeznek annak a háznak a koordinátáival, ahol elvesztettem a szüzességemet, értsd.: annak a háznak az aljában található), a szalonspiccen már rég és a nyúlon is túl Eddára és LGT-re táncoljak, sőt átéléssel énekeljek is.
Ezen kívűl pedig begyulladt egy pont a talpamban és nem tudok járni. Volt már egyszer ilyen régen, akkor négykézláb köszöntöttem a postást. Most szerencsére az egyik lábam működik, tehát ugrálni még tudok, de inkább jegelni kell.
Pedig épp komolynak és felelősségteljesnek kéne lennünk.
Ezen kívűl pedig begyulladt egy pont a talpamban és nem tudok járni. Volt már egyszer ilyen régen, akkor négykézláb köszöntöttem a postást. Most szerencsére az egyik lábam működik, tehát ugrálni még tudok, de inkább jegelni kell.
Pedig épp komolynak és felelősségteljesnek kéne lennünk.
2008. április 4., péntek
Kényszer
Gyárilagos kényszerszabi van. Háerileg kötelező a kihajtott belünkért cserébe. Kéjesen élvezen.
Sétáltam, turkáltam, kvaterkáztam a patikussal és a virágárussal. A hétben meg lomtalanítás van, amiről kiskoromban mindig azt hittem, hogy az lombtalanítás és központilag szabályozzák a lombokat, ami felháborító. Kiskoromban sok mindent hittem. Például azt is, hogy tudok repülni. Egyébként úgy emlékszem, tudtam is. Felkuporodtam az ablakpárkányra, verdesni kezdtem a karjaimmal és már körbe is repültem a szobát. Egyszerű ez. Mint a faék.
Sétáltam, turkáltam, kvaterkáztam a patikussal és a virágárussal. A hétben meg lomtalanítás van, amiről kiskoromban mindig azt hittem, hogy az lombtalanítás és központilag szabályozzák a lombokat, ami felháborító. Kiskoromban sok mindent hittem. Például azt is, hogy tudok repülni. Egyébként úgy emlékszem, tudtam is. Felkuporodtam az ablakpárkányra, verdesni kezdtem a karjaimmal és már körbe is repültem a szobát. Egyszerű ez. Mint a faék.
2008. április 2., szerda
Combinói szösszenet
Gimis1: Majd úgy fogok ott ülni, mint egy kis semmi. Amúgy is olyan kis
semmi vagyok. Tudod: A semmi ágán ül szívem...Ki is írta?
Gimis2: Márai?
Gimis1: Nem, nem. Petőfi, Márait még nem is vettük.
Gimis2: Igen, igen Petőfi lesz...
Gimis1: Nem tudom, de jó fej írta, az biztos.
Csendesen zokogott bennem a vívódó bölcsész, de kibírtam. Nem mondtam meg...
semmi vagyok. Tudod: A semmi ágán ül szívem...Ki is írta?
Gimis2: Márai?
Gimis1: Nem, nem. Petőfi, Márait még nem is vettük.
Gimis2: Igen, igen Petőfi lesz...
Gimis1: Nem tudom, de jó fej írta, az biztos.
Csendesen zokogott bennem a vívódó bölcsész, de kibírtam. Nem mondtam meg...
A hetedik
A hetedikben például sokkal hamarabb el fogom költeni a fizumat,
viszont lófej helyett száraz kenyeret tesznek a kocsim tetejére.
A hetedikben befütyülnek a pasik este az utcán, viszont minden van száz méteres körzetben.
A hetedikben lehet bringával járni, de alig lehet kártyával fizetni.
A hetedikben lakik a pasim.
A hetedikben lakom én.
De ez akkor sem lesz nyálas, romcsiblog.
viszont lófej helyett száraz kenyeret tesznek a kocsim tetejére.
A hetedikben befütyülnek a pasik este az utcán, viszont minden van száz méteres körzetben.
A hetedikben lehet bringával járni, de alig lehet kártyával fizetni.
A hetedikben lakik a pasim.
A hetedikben lakom én.
De ez akkor sem lesz nyálas, romcsiblog.
2008. április 1., kedd
Végül
Mindig győznek a katicabogarak, meg a hóvirágok, meg egyébként a punkok is. Csak úgy mondom. A tegnapi szkandert végül én nyertem meg céges szinten. De akkor is le az erőből politizáló férfiakkal! Most!
A többivel persze nem...
A többivel persze nem...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
