Egyedül

Be kell ezt vallani, olyan ez.
Egyedül érzem magam. Nem családilag, az más, az nagyon jó. Még azt sem mondanám,
hogy barátilag, mert vannak barátaim, akikkel mindenféléről tudok továbbra is beszélgetni, túl a fogzáson és a hozzátápláláson.
Kismamatársam nincs, akivel mondjuk el lehet menni sétálni, lehet rötyögni a nehezeken ésatöbbi.
Pedig teljesen nyitott vagyok, barátkozom, beszélgetek, ami kell.
De folyton csak a babakocsiba való bebámulás megy, aztán felhúzott orral tovagyaloglás.
Persze, vannak kedves ismerős hasonlóak, de ott már vagy több a gyerek, vagy nagyobb, vagy távolabb laknak. Vagy.
Biztosan lesz ez jól, nem aggódom, csak ez most úgy kikéretőzött.