Hosszú éveken át hadakoztam a kontaktlencse ellen, mert el nem bírtam volna képzelni, hogy a szembogaramon matatok.
Két éve aztán játszadozom a gondolattal, mert úgy érzem nem kevéssé balesetveszélyes,
amikor ráveszem a szemüvegemre a napszemüveget vezetés közben.
Hirtelen felindulásból tehát minimálberuházásos lencsekontingenssel lettem gazdagabb.
A szemfehérjémben való önmamatatást továbbra is kicsit életidegennek érzem, viszont például kinyílt kicsit a világ.
Igaz, azt javasolják, egy hónapig ne vezessek vele, amíg nem szokom meg teljesen, nehogy balesetet okozzak, ha véletlenül elcsúszik és én megjedvén badarságokat eszközölök a kormány mögött.
Felismerés továbbá, hogy bicajjal vidámabb az élet este. A nappalokat még nem tudom, de határozottan nyugodt lelkiismerettel fogyasztok el egy pohár bort mondjuk BL döntő nézéskor.
A kegyetlen romantika is ugyanezen paradigma mentén rejtezik.
Ma este a nyolcadik kerület kis utcáin tekerve elfogott valami. Valami kegyetlen romantika.
Mert kegyetlen, ahogy úgy van a minden, mégis romantikus valahol. Visszarepít valahova. Leginkább egy hangulatba. Abba a hangulatba, amikor hat forint volt a napi betevő "tekerős" fagyiadagom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése