Egy hete. Egy hete tulajdonképpen kinyitom a szemem, rituálék és rutinok mentén kávét iszom, reggelizek, tusolok, sminkelek, de nem ébredek fel. Ha kiesik egy hétvége pihenés szempontjából - ahogy történt ez most, hisz nyílt terepen programszervezve, beszélgetéseket moderálva vertem magam két napig a körömlakkgyár színeiben - akkor jön a kóma.
Kint pedig határozott madárcsicsergés, várnak a balkonládáim, mézecskét kell szerezzek, meg virágföldet. Próbálom felszívni magam. No meg a WAMP-ra is ki szeretnék menni végre. Sűrű a program, én mondom, bár minimum egy mexikói hullámmal ünnepelném a vért, ha eltalálna végre az agyamig.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése