Leépítés, bővítés rovat

Izgalmakban gazdag, állásokban deficites hetet zártunk, de mindenki jól van.
Nukleáris családunk bővítését tervezzük. Egy papagájjal.
Addig meg egy jó hekk a Rómain.

Nem szeretem

Amikor hülyét csinának a pülssállatokból. Furcsa hákli. Belátom.
Szóval azt nem szeretem, ha mondjuk egy kutyának sálja van.
Mert ha például nyár van, akkor bizonyára melgíti őt plusszba az a sál az eredendő plüssön túl.
Van például egy mikulásnyulam.
Van neki mikulássapkája, meg piros sál a nyakában.
Na ez például teljes hülyecsinilás, mert Mikulás csak egyszer van az évben,
ő meg arra van ítélve, hogy egész évben ebben a fura jelmezben parádézzon.
Ezért szépen leveszem róla, hogy ne érezze idiótának magát.
Most van egy sálas kutyám is és gondoltam, hogy így kitört a kánikula, megszabadítom ettől a teljesen felesleges ruhadarabrtól.
De rá van varrva.
De nem adom fel, szépen lefejtem róla.
Nehogymá'.

Nem lehetne

Hogy valaki, mondjuk például én magam, megmentsen saját magamtól?
Hogy ne fárasszam ronggyá magam, meg azt, aki velem van?
Hogy ne mindig (igen és mindig, mert vannak minták), ne ugyanaz legyen a koregráfia?
Hogy egyajelszótartósbéke helyett ne az legyen a jelszavam: menekülj, ha szeretnek?
De bizonyára jó lenne.
Addig is maradok ON, ki lehet kulcsolni az összes összefont ujjakat.
És már csak egy kérdésem van. Hova tűnt a sportmelltartóm?

Hétvége képekben rovatunk következik

A nap a piacon indult, ahonnan lett virág vázába:


Meg másik virág vázába:



Meg mézecske ültetni való:



Meg bazsalikom, meg menta, meg citromfű ültetni való:



A kéz, amely a mentát basztatja:


A piac és az ültetvényezés között hathatós polcreform esett meg:


Majd képek kerültek a falra:



Jutalom a nap végén, jéghideg eprecskék barnacukorba forgatva:



Van még egy lábáztatós kép is, de az túl intim.
Vasárnap aztán voltunk WAMP-on, meg pikniken az este végére pártot alapítotattunk, de nem kell túl komolyan venni minket, mert egy hónapja meg vallást, igaz, egy másik társasággal és véletlenül az utcában parkoló kocsiban -amely a haverunk kocsija volt -maradt a Delta című film kópiája, na pont az, amit Cannes-ban is vetítettek, szóval mozgalmas hétvége volt, nem vitás.
És tulajdonképpen jobb lenne, ha egy munkahét négy napos lenne és három nap meg hétvége.
Azóta meg remény van csak, hogy nem purcant meg a bojler, minden esetre ma reggel én lábosban melegített kádvízben fürödtem és kis műanyag küblivel öblögettem a fejemről a sampont.

Hit

Ja, meg még arról is akartam írni, hogy hiszek. Hiszek abban, hogy a hat éve meglévő mentám és oregánom ebben az évben is újra kihajt, a ridegtartás dacára. Tegnap menekítettem vissza őket a az ex-balkonról. Pillanatnyilag reménytelenül néznek ki, de mondom, én hiszek. MD szerint az lesz a biológia csodája.

Ballada a lányról, aki nem ébred fel

Egy hete. Egy hete tulajdonképpen kinyitom a szemem, rituálék és rutinok mentén kávét iszom, reggelizek, tusolok, sminkelek, de nem ébredek fel. Ha kiesik egy hétvége pihenés szempontjából - ahogy történt ez most, hisz nyílt terepen programszervezve, beszélgetéseket moderálva vertem magam két napig a körömlakkgyár színeiben - akkor jön a kóma.
Kint pedig határozott madárcsicsergés, várnak a balkonládáim, mézecskét kell szerezzek, meg virágföldet. Próbálom felszívni magam. No meg a WAMP-ra is ki szeretnék menni végre. Sűrű a program, én mondom, bár minimum egy mexikói hullámmal ünnepelném a vért, ha eltalálna végre az agyamig.

Éles felismerések és kegyetlen romantika

Felismerés kategória.
Hosszú éveken át hadakoztam a kontaktlencse ellen, mert el nem bírtam volna képzelni, hogy a szembogaramon matatok.
Két éve aztán játszadozom a gondolattal, mert úgy érzem nem kevéssé balesetveszélyes,
amikor ráveszem a szemüvegemre a napszemüveget vezetés közben.
Hirtelen felindulásból tehát minimálberuházásos lencsekontingenssel lettem gazdagabb.

A szemfehérjémben való önmamatatást továbbra is kicsit életidegennek érzem, viszont például kinyílt kicsit a világ.
Igaz, azt javasolják, egy hónapig ne vezessek vele, amíg nem szokom meg teljesen, nehogy balesetet okozzak, ha véletlenül elcsúszik és én megjedvén badarságokat eszközölök a kormány mögött.
Felismerés továbbá, hogy bicajjal vidámabb az élet este. A nappalokat még nem tudom, de határozottan nyugodt lelkiismerettel fogyasztok el egy pohár bort mondjuk BL döntő nézéskor.
A kegyetlen romantika is ugyanezen paradigma mentén rejtezik.
Ma este a nyolcadik kerület kis utcáin tekerve elfogott valami. Valami kegyetlen romantika.
Mert kegyetlen, ahogy úgy van a minden, mégis romantikus valahol. Visszarepít valahova. Leginkább egy hangulatba. Abba a hangulatba, amikor hat forint volt a napi betevő "tekerős" fagyiadagom.

Ez meg a mainak az eleje

Ez még lemaradt a tegnapi post végéről:

Sziget

Átment rajtam én is rajta, mi is rajta. Még kicsit rekedt vagyok, viszont kipróbáltam a bringámat, elképesztően kényelmes, jóban leszünk. Ez nem egy eltévedt post, a sziget a Margit volt. A nap meg a Családi.
Most békésen próbálok magamhoz térni.
Izgulni, meg drukkolni még mindig kell, úgy fest legrosszabb esetben még két hétig.
Aztán meglátjuk.
Tegnap úgy érzem, felnőtté válásom utolós lépcsőjét is megugrottam (képzavargás), önállóan (részben) kitöltöttem és feladtam (egészben) az adóbevallásomat.
Most meg majd jól elmegyek június elején Mercedest tesztelni, csoroghat az összes pasi nyála. Csak úgy mondom. B 170 NGT. Jelentsen ez bármit is.

Mégis vannak jelei

Annak, hogy öregszem.
Tegnap a szokásos csajpartin, 5, azaz öt gyermek volt jelen...14 hónapostól a 2 és fél évesig.
Az egyik karom egy ikerpár Boróka elnevezésű összetevője ücsörgött, mint egy hercig vekni kenyérke, a másik lábszáramról határozott Guszti tépte a nadrágot.
Én mondom, bájos jelenet volt.
Reggel mondjuk kevéssé értettem, hogy a reggeli álomkórnál miért látom még minimum két fokkal rosszabbul az utat, aztán felötlött az a kép amikor az ikerpár fiú komponenese édesen tunkolja a szemüvegemet az almalébe és megvilágosodtam...
Majd még átgonodolom ezt.

Hogy

Ennyi mindenért ennyire szurkolni, ennyi síkon, egy időben...Na de komolyan. Manó legyen a talpán aki követni tudja útját a feladatoknak.
Igaz, az én manóim már fel vannak vértezve.

Thelmának szeretettel

Egy pipa

Bárhonnan nézem, bár honnan is nézném...Szomorú azért. Mindenképp.
De válás volt. Megvolt. Volt.
Koncentráljunk a következő feladatra. Mindig csak éppen egyre.

Egy rajzfilmeben élek együtt veled...(magammal)

Egy hal feje 9 centiméter. Farka egyenlő a fejével + a test hosszának felével. Test hossza megegyezik a a fej és a farok hosszúságának összegével.
Milyen hosszú a teljes hal?

Ez a feladvány van anyám klaviatúrája mellett.
Mit is mondhatnék ezek után?
Hogy felmondtam egy mobiltelefonra a BTK 50 paragrafusát egy órában?
Vagy, hogy koncentráltan merülök alá az orgazmusok todományos leírásába?
Vagy?
Vagy hogy bármit csinálok, az életem úgy tűnik menthetetlenül egy rajzfilm marad?
Minden esetre az biztos, hogy életem egyik legizgalmasabb hete következik, úgy szakmailag, mint embereileg, de főleg egyáltalán.
Majd szép sorjában jövök az eredményekkel, minden napra egy mese, ha jól számolok.
Gyakorlott szurkolók legjobb, ha már ma este felveszik a fonottkalács formációt és úgy is maradnak mondjuk vasárnap estig.
Aviszon'látásra.

Mi a furcsa a képen?

Géza

Ő a háziállatunk. A fürdőszobában lakik, reggelente látom. MD szerint nem feltétlenül jó, hogy van nekünk Géza, mert lehet, hogy nyárra meghívja a barátait is.

Tenger

Szavak, mondatok nyelnek el. Nem is lehet ennyit olvasni és írni.

A kedd

Határozottan jobb.

Vákuum

Az van a fejemen. Nem is látok ki belőle. Fixírozom a monitort, azon a szavakat, jobb pillanataimban mondatokat is látok. Az előbb próbálkoztam a levegővel, az sem sokat segített. Nem lehetne a hétfőt végképp eltörölni?

Amíg nem érek haza

Nagyapu

Nagyapunak kék szeme volt. Nem olyan kék, hanem olyan kék. Mikor mentem hozzá, felvette a világoskék flanellingét, mert tudta, szeretem, hogy attól még kékebbnek tűnik a szeme. Ha utaztunk valahova, a nagy világatlaszban mindig meg kellett nézni, vannak-e cápák azon a vidéken, mert rettentő mód féltem a cápáktól.Ő a bálnákat szerette, látott is Izlandon, amikor ott dolgozott. Számtalanszor le kellett lépni a nappalitól a kisszoba végéig ámulva, milyen nagy is egy bálna. (Nagyapunak hét infarktusa volt.) Sokszor fázott a háta, olykor kérte, vinném neki oda a "köcögéjét". Én mindig értetetlenül kérdeztem, hogy lehet, hogy valakinek a háta fázzék.Ebéd után egy szent órácskára le kellett dőlnie pihenni kicsit. Azzal próbált leszerelni, hogy neki egy roló van a szemében, amely össze van kötve az utolsó falattal. (A hetedikbe halt bele.) No, és az utalsó falat szépen lehúzza a rolót és lecsukódik a szeme, nincs mese, aludni kell. Az egyetem alatt éreztem először, hogy fázik a hátam.
A nap összes többi órájában nyúzható volt. A bőrfotelben ülve végighallgatta az összes gimnáziumi történetemet, kívülről ismerte az össszes szereplőt. Ő volt, akinek először elmeséltem azt is, amikor mást szívtam, mint cigarettát, hogy vadászrepülőpilóta szeretnék lenni, majd kicsit később, hogy kém. Mint Mata Hari. Hajnalban meghallgatta a híreket angolul, hogy ne felejtse el a nyelvet, és elmagyarázta, mit nézzek egy nőn, hogy meg tudjam állapítani a korát. Szerinte az izlandi nők a legszebbek.
(Én vettem fel a telefont, amikor a kórházból szóltak éjjel. Szétrobbant a szíve.)

Három dologgal maradtunk adósok egymásnak:
- nem mutattam meg neki a verseimet
- nem mentünk el nagyon elegánsan felöltözve vacsorázni
- nem mentünk el vasárnap déltuán cukiba, mint amikor még kislány voltam

Kevés

Kell nekem, olyan kevés. Egy kis kertben egy nyugágy, finom, simogató, délutáni napfény, és bal kezem ügyében egy vakirgálható kütyafül.
Ennyi csak...