2010. július 31., szombat

Lyme

Kórom volt, de már elmúlt. Elméletileg.
Majd talán még írok erről, ha lesz kedvem. Lelkileg nincs bajom, nem kell aggódni.

2010. július 27., kedd

2010. július 18., vasárnap

2010. március 21., vasárnap

3

Minden este megszámolom magunkat:
Egy. Kettő. Három.

2010. március 13., szombat

Bonus track: vesegörcs

Azt szokták mondani, hogy azok a pasik sejthetik, hogy milyen egy szülés, akiknek már volt vesegörcse.
Szerencsésnek mondhatom magam, mert nekem már szülés előtt volt, most meg utána is, így a szülés már nem ért
felkészületlenül, most pedig szinte eltörpült - a szintén aztért megnyomnám - a vesegörcs.
Első út a két hónapos Deddel kicsit színpadisara sikerült ezért érkezésilleg.
Hátul a kocsiban a melegetől és a kényszerű testhelyzettől ordító gyermek, mellette anyja, görcsben fetrengve.
Apa kocsit hajt.
De működik a koreográfia, zökkenőmetesen oldottuk a helyzetet, felháborodott bébit pécsi nagyszülők kezébe passzol,
és máris robog az urológiai ambulanciára.
Ezt a részt nem részletezem, itt megint két szétrobbantott véna bánta az esetet, de megmenekültem.
Most szerintem leülök és egyrészt elgondolkodom, másrészt szépen megbeszélem a szervezetemmel és a lelkemmel, hogy
térjen magához.

2010. március 7., vasárnap

A Csabi egyszer

Egy premierbulin azt mondta, hogy kiábrándító, amikor a nők üvegből isszák a sört.
A felesége akkor már három hónapos terhes volt és nem ivott semmit se épp.
Én meg ott álltam csúnyán elázva, amúgy csinosan, egy hercig kis feketében, talán elkenődött rúzzsal
és bár imádom üvegből inni a sört, az összes üvegből sört ivó nőtársam helyett és nevében elszégyelltem magam, mert Csabi
egy igazi legkisebb királyfi, a csillagszemű, tisztalelkű fajtából.
Volt.
Nem szoktam patetikus, meg ilyenek, de azóta mindig Csabi jut eszembe, amikor üvegből iszom a sört,
még ha az alkoholmentes is és a tejszaporítást szolgálja.

R.I.P.

2010. február 27., szombat

Emlék elmélet

Régről van egy elméletem. Ha egyszerre sok élmény, információ ér, akkor szerintem azt nem tudom abban a pillanatban feldolgozni.
Ilyenek például az utazások. Sosem szerettem például a "nézzünk meg egy nap alatt minden nevezetességet 16 városban" túrákat.
Nyűgös lettem tőlük, nem láttam értelmét.
Azt gondoltam, hogy ezek az élmények egyszer csak előbújnak, amikor van idejük.
Aztán ezt többször tapasztaltam is.
Amikor ráérősen ültem egy kávézó teraszán valkire várva, egyszercsak beúszott a tudatomba egy párizsi utcakép mondjuk, vagy egy kis
kis átkötőút a spnayol tengerpart felé.
Ilyenkor boldog kéjjel ültem rá ezekre az emlékhullámkra.
Amióta itthon vagyok egyre több ilyen kép tolul fel és elképszetően jó ringatózni mondjuk a marseilles-i kikötőben, egy kis görög faluban,
amszterdami bicikliken száguldozva.
Minden nap ezernyi utazás. Újra utazás.

2010. február 13., szombat

Roborálok

Miután testemen áthajtott az evolúciós úthenger, őszi léggyé váltam.
Kicsit lamentáltam magam felett aztán a vérkép megmondta a tutit.
Azóta nagymamaként kiteszem magamnak az összes vitamint szépen, hogy ne felejtsem el bevenni.


2010. február 9., kedd

Tudom

Hogy évek óta ilyenkor van a nagy időjárás-hisztim, de ez most TÉNYLEG durva.
Hogy Mikkamakka teljesen találó szavaival éljek, egykedvű az időjárás.
Gyermekágyban ez nem vicces. Minden reggel megmutatom a Dednek a két szürke kéményt és két szürke galambot, amit egy hónapja sasolunk a szobából.
Igen, igen, szültem egy csodálatos kislányt, csak szenteltem neki egy saját, viszont titkos, meghívásos alapú blogocskát, tehát így már kettőt nem vezetek rendesen, de megérdemlem.
Szóval így az időjárás duplán mondjon le, mert különben dühbe jövünk és ismerem a lányom, az nem lesz gyenge...




2010. január 29., péntek