Régről van egy elméletem. Ha egyszerre sok élmény, információ ér, akkor szerintem azt nem tudom abban a pillanatban feldolgozni.
Ilyenek például az utazások. Sosem szerettem például a "nézzünk meg egy nap alatt minden nevezetességet 16 városban" túrákat.
Nyűgös lettem tőlük, nem láttam értelmét.
Azt gondoltam, hogy ezek az élmények egyszer csak előbújnak, amikor van idejük.
Aztán ezt többször tapasztaltam is.
Amikor ráérősen ültem egy kávézó teraszán valkire várva, egyszercsak beúszott a tudatomba egy párizsi utcakép mondjuk, vagy egy kis
kis átkötőút a spnayol tengerpart felé.
Ilyenkor boldog kéjjel ültem rá ezekre az emlékhullámkra.
Amióta itthon vagyok egyre több ilyen kép tolul fel és elképszetően jó ringatózni mondjuk a marseilles-i kikötőben, egy kis görög faluban,
amszterdami bicikliken száguldozva.
Minden nap ezernyi utazás. Újra utazás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése