Azt szokták mondani, hogy azok a pasik sejthetik, hogy milyen egy szülés, akiknek már volt vesegörcse.
Szerencsésnek mondhatom magam, mert nekem már szülés előtt volt, most meg utána is, így a szülés már nem ért
felkészületlenül, most pedig szinte eltörpült - a szintén aztért megnyomnám - a vesegörcs.
Első út a két hónapos Deddel kicsit színpadisara sikerült ezért érkezésilleg.
Hátul a kocsiban a melegetől és a kényszerű testhelyzettől ordító gyermek, mellette anyja, görcsben fetrengve.
Apa kocsit hajt.
De működik a koreográfia, zökkenőmetesen oldottuk a helyzetet, felháborodott bébit pécsi nagyszülők kezébe passzol,
és máris robog az urológiai ambulanciára.
Ezt a részt nem részletezem, itt megint két szétrobbantott véna bánta az esetet, de megmenekültem.
Most szerintem leülök és egyrészt elgondolkodom, másrészt szépen megbeszélem a szervezetemmel és a lelkemmel, hogy
térjen magához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése