Emlék elmélet

Régről van egy elméletem. Ha egyszerre sok élmény, információ ér, akkor szerintem azt nem tudom abban a pillanatban feldolgozni.

Ilyenek például az utazások. Sosem szerettem például a "nézzünk meg egy nap alatt minden nevezetességet 16 városban" túrákat.

Nyűgös lettem tőlük, nem láttam értelmét.

Azt gondoltam, hogy ezek az élmények egyszer csak előbújnak, amikor van idejük.

Aztán ezt többször tapasztaltam is.

Amikor ráérősen ültem egy kávézó teraszán valkire várva, egyszercsak beúszott a tudatomba egy párizsi utcakép mondjuk, vagy egy kis

kis átkötőút a spnayol tengerpart felé.

Ilyenkor boldog kéjjel ültem rá ezekre az emlékhullámkra.

Amióta itthon vagyok egyre több ilyen kép tolul fel és elképszetően jó ringatózni mondjuk a marseilles-i kikötőben, egy kis görög faluban,

amszterdami bicikliken száguldozva.

Minden nap ezernyi utazás. Újra utazás.

Roborálok

Miután testemen áthajtott az evolúciós úthenger, őszi léggyé váltam.

Kicsit lamentáltam magam felett aztán a vérkép megmondta a tutit.

Azóta nagymamaként kiteszem magamnak az összes vitamint szépen, hogy ne felejtsem el bevenni.

Tudom

Hogy évek óta ilyenkor van a nagy időjárás-hisztim, de ez most TÉNYLEG durva.

Hogy Mikkamakka teljesen találó szavaival éljek, egykedvű az időjárás.

Gyermekágyban ez nem vicces. Minden reggel megmutatom a Dednek a két szürke kéményt és két szürke galambot, amit egy hónapja sasolunk a szobából.

Igen, igen, szültem egy csodálatos kislányt, csak szenteltem neki egy saját, viszont titkos, meghívásos alapú blogocskát, tehát így már kettőt nem vezetek rendesen, de megérdemlem.

Szóval így az időjárás duplán mondjon le, mert különben dühbe jövünk és ismerem a lányom, az nem lesz gyenge...

Tánc!

A taxisokkal kapcsolatban

az egyik kedvenc játékom, hogy megtippelem, kék-e a szíve?

Egy út alatt tutira kiderül, hova fog szavazni.

Jó kis játék.

Ezt az időjárást meg tiltsák be.

Most!

Broáfkai Ottokár

Tegnap megsütöttem életem első brownie-ját.

Igazság szerint, családilag van egy franszia hasonló receptünk, amit jobban szerettem, ezért nem sütötöttem eddig.

Ez bűn édes lett, nálam el is éri az ehetetlen határvonalat...

Szóval majd inkább többször maradok a fransziánál, nálam továbbra is az a befutó.

Részben

Karácsony, részben az egyik kedvenc képem, részben meg... ugye.

Moly-para

Tényleg van ilyen.

A kicsi szobában, ahol laktunk pár hónapig, tenyésztek a molyok...

Vélhetően a szőnyegben, de ez nem teljesen biztos.

Viszont a ruháinkat is ott tároltuk és molyok csendesen belepetéztek a cuccokba (fúúúúúúúújjjjj!!!!!).

Namost.

A molypetés cuccokat nem lehete átvinni csak úgy az amúgy molytalan szobákba, ezért molytalanításra van szükség legelébb.

Tehát: MOSOK!

Ennyi.

Ennyi.

Ennyi.

Mondjuk mindenórásságra jó a mosás.

Elindult

Egy kötés, ki tudja, hol áll meg.

Sapka akart lenne, de most úgy látom, pulcsinak is nagy.

Kistakarónak meg kicsi...

Jáááájjjjj....

Kínos post

Erre elég régóta készülök, mert bizony kínos. Ilyenekért simán kirúgnak embereket, mondjuk engem most nem tudnak, de akkor is.

Szóval a munkahelyemről való eljövetelem a legenyhébb szóval is szánalmas volt.

Fájt-e? Fájt.

Fájt, hogy mindaz a közösségkovácsolási, sőt, mit ne mondjak kreatív közösség kovácsolási igyekezetem kudarcba fúlt.

Nemes egyszerűséggel.

Ilyen mondjuk még soha az életben nem történ velem.

Mindig kreatív helyeken dolgoztam, nagyon színes, de mégis kovácsolható, kooperatív társasággal.

Uram bocsá' CSAPATTAL...(Utálom a nagybetűs nagyszavakat, de itt most ez leírandó.)

El voltam én kényezteve, de ehhez szoktam, most mit tegyek...

Mindig vállalni lehetett a véleményeket, a véleménykülönbségeket, magunkat, meg úgy egyáltalán.

Most pedig egy szánalomvölgy maradt utánam, egy szánalomvölgyben dolgoztam majdnem négy évet, igaz, kreatív munkát, igaz, nagyjából magas beosztásban.

Jó lecke volt.

Amikor kicsekkoltam a sarki másik divíziótól több kedvességet és figyelmet kaptam, mint a sajátomtól.

Fejükre rágyógyult monitorral várták és nézték, ahogy óriási pocakkal hajolgatok a dobozkám fölé.

Így történt pont.

Mondom, jó lecke volt.