Összesítő jelleggel. Na azzal nem írtam, meg sehogysem írtam.
Volt benne egy kicsi furcsaság, amit most leírok, mert miért ne,
nem bántásiból, csak mégis le.
Szóval az előző helyemről "elbújtam", mert arra a megállapításra jutottam, hogy munka és magánélet nem kompatibilis. Zseni vagyok, de tényleg...
Mégse olvassa ezt, akinek nem inge.
Aztán jött egy új kollega, akit tényleg, meg őszintén, de neki sem akartam elmondani, most épp hol írok.
És akkor kinyomozta, mert kíváncsi volt.
Ilyen van, sőt érthető is, sőt, mérges sem vagyok/voltam, csak elveim közé ragadva befagyott az írókám.
Pedig mondta, ha azt kérem, tényleg nem olvassa, de az már mindegy volt.
Azóta ránéztem néha a blogomra, de nem tudtam, mit kezdjünk egymással.
Aztán megnéztem:
ezt a filmet, ami egyáltalán nem kimagaslóan jó, viszont hiányozni kezdett a kis blogom.
Aztán tegnap este megláttam
ezt a kommenetet és akkor meg aztán még meg is hatódtam és azt gondoltam, miért ne?
Mindent lehet folytatni. Felesleges makacsság lenne részemről nem ezt tenni.
A gyakoriságot majd még jól meglátom, kiderül, hogy tetszik az újra felfedezés.
Addig is címszavakban:- 9-ik hónapban lévő terhes vagyok. Gravida.
- anyámban lakunk holmi lakásmanipulációk okán, de most épp a finisben, tehát a végjátékra még ráteszünk egy kis költözést
(Tényleg, nem fogad be valaki pár napra? Nincsenek nagy igényeim, csak kakaó legyen, meg túrórudi...).
- összeházasodnunk nem sikerült, mert nem akartam, hatalamas hasú habcsókként szuszogni az esküvői torta megett, míg a barátaim az asztal alá isszák magukat nagy vidám. Ez nagyon nem lenne fair. Szerintem.
A gyerekkel az elején voltak izgalmak, de úgy látszik, az vaklárma volt, azóta minden rendben, igen szép gyermek, az enyémhez teljesen hasonló orrszerkezettel, ha hinni lehet a technikának.
Amúgy Karácsonyra vagyok kiírva, addig meg csak elkötögetek valahogy...
Ja. Elkezdtem amúgy egy terheses-babás blogot, de az sem írtam, majd még döntök a sorsáról...
és már csak abban reménykedem, hogy nem felejtettem el a jelszavaimat...
