Try to do

Most

Hogy férjhez fogok menni majd egy történelmi pillanatban - illetve addig biztos, hogy megkérték a kezemet, izé, khmm, őőő - el kellene gondolkodjak, hogy is van ez, hogy is volt ez.
Igaziból úgy kezdődött, hogy 13 éves koromban 12 gyereket szerettem volna, 4 pasitól. Ez teljesen komoly. Azt gondoltam, egy pasiban úgysem találom meg az összes számomra fontos tulajdonságot, négyből meg már csak összejön valahogy, plusz négyen fizetik a gyerektartást a 12 gyerekre.
Szerintem tartható elmélet volt, csak kicsúsztam az időből, valamint kezdtem arra gondolni, hogy talán mégis van egy olyan, aki. Legalábbis reméltem.
Ezután Luc Bessonhoz gondoltam feleségül menni, főleg a korai filmjei miatt. Fontos, hogy meglegyen a szellemi összhang. Nemde.
De aztán egyrészt elvette azt a macskaszemű, kétméteres modellt (gyönyörű szerintem, igaza volt), másrészt meg meg is hízott csúnyán, harmadrészt már nem rendezett olyan jó filmeket, bár kétségtelenül őstehetség. Szerintem.
Besson után nem voltak konkrét elképzeléseim.
Aztán tavaly augusztusban fejen talált egy esküvői csokor, pedig nem is álltam alá.
Miután esetlen vagyok az ilyen dolgokhoz, ezért nem is annyira tudom, mit kell ilyenkor mondani.
Szóval majd szólok, ha lesz buli. Inkább ennyit mondok.

Minden

Van. Csak bent.

Norvég formula

Tudom, hogy ez egyáltalán nem új a nap alatt, de nekem most hatolt el a tudatomig.
Álltam a patikában és miután vizuális alkat vagyok, azt képzeltem, hogy minden kis Neutrogéna tubusban van egy pici norvég.
Mert hogyan is lehetne hitelesebben beletenni a norvég mivoltot.

Már megint hétfő

Lassan átmegyek ilyen időjárási nyafogóblogba. Annyira gyönyörű idő van, hogy alig bírom szemeimet a monitoron tartani.
Valaki még hasonló állapotban?

Amióta

Szép idő van, leginkább úgy érzem, csak nyaralok.
Vasárnap este sokként ér, hogy van egy munkahelyem, ahol tárt karokkal vár a sok körömlakk. De szerencsére ma még csak szombat van.

Gyere!

Szombat

Már mindeki ott van....

Szombaton végül nem gondolkodtunk sokáig, hanem a friss tavasznyárban - utálom, hogy megint skippeltünk egy évszakot - kikerekeztünk a kopaszi gátra
Ezért csak annyit mondhatok: Mindenki menjen a kopaszi gátra!
Most! Legjobb hely. Gyönyörű, nyugodt, csendes. Szuperlatívuszok egyszerűen. Ebédeltünk a Ponyvaregényben, sajnos, az egy kicsit csalódás volt. Aztán zokni nélkül fűben henteregtünk.
Aztán átkerekez anyához, akit katasztrófa sújtotta területté nyilvánítottunk, mert maga alá temette a tavaszi nagytakarítás.
Hazateker, megpihen, majd a lendületes vasárnap reggelben Davido hősiesen kereket cserél - menet közben bekaptam egy defektet is, de már ez is megoldva -, majd outleti ruhaportya.
Kinyúvadás, kevés sikerélmény. Majd ismét bringára, kis kör a környéken, sör a Gödörben.
Itthon habos-babos spenótos quiche előállítása (ez már túlságosan meseszerű lenne, de a kurva sütő még mindig szar és fogni kell ahhoz, hogy süssön, plusz a tévéből rendre csak annyit hallottam: bajnaigordonbajnaigordonbajnaigordonbajnaigordonbajnaigordonbajnaigordon
bajnaigordonbajnaigordonbajnaigordonbajnaigordonbajnaigordon
bajnaigordonbajnaigordon).
Levezetésképp mosok egy kicsit, csak a hab végett, aztán sajnos a hétvégének vége. Nem lehetne most egy kicsit több hétvége? Olyan hétvégés kedvem van...

Ív

Ez a lenti kép teljesen gáz, de gondoltam, ha már betettem, nem veszem ki. Fő a következetesség. Amúgy nagyon vidám sötétóra volt, de ennek is már egy hete.
Azóta kicsit megviselt ez az óra átállítás, pedig büszkén viselve nem szoktak ezek, de most mégis kicsapott, kulmináltan, hisztisen lettem nyűgösfáradt, de aztán végre sikerült kialudnom magam.
Tegnap aztán előre megfontolt szándékkal tanítottam 3 és fél órát.
Pillanatnyilag nem tudom, mennyi tudást sikerült átvarázsolnom a lelkes nebulók agyába, de az óra után volt, aki jelezte, hozzám szeretne jönni gyakorlatra. Ebből gondolom, valamennyire érdekes volt amiről beszéltem, bár most azon kattogtam, mennyi mindent nem mondtam el ésatöbbi.
A tanításos kitérőt jóféle pálinkákkal öblögettem le, nem is kevéssel (csak a legvégső fertőtlenítés végett persze), és most egy másnap lájt nyomása alatt gondolkodom a szombatról.