Hétvége képekben rovatunk következik

A nap a piacon indult, ahonnan lett virág vázába:


Meg másik virág vázába:



Meg mézecske ültetni való:



Meg bazsalikom, meg menta, meg citromfű ültetni való:



A kéz, amely a mentát basztatja:


A piac és az ültetvényezés között hathatós polcreform esett meg:


Majd képek kerültek a falra:



Jutalom a nap végén, jéghideg eprecskék barnacukorba forgatva:



Van még egy lábáztatós kép is, de az túl intim.
Vasárnap aztán voltunk WAMP-on, meg pikniken az este végére pártot alapítotattunk, de nem kell túl komolyan venni minket, mert egy hónapja meg vallást, igaz, egy másik társasággal és véletlenül az utcában parkoló kocsiban -amely a haverunk kocsija volt -maradt a Delta című film kópiája, na pont az, amit Cannes-ban is vetítettek, szóval mozgalmas hétvége volt, nem vitás.
És tulajdonképpen jobb lenne, ha egy munkahét négy napos lenne és három nap meg hétvége.
Azóta meg remény van csak, hogy nem purcant meg a bojler, minden esetre ma reggel én lábosban melegített kádvízben fürödtem és kis műanyag küblivel öblögettem a fejemről a sampont.

Hit

Ja, meg még arról is akartam írni, hogy hiszek. Hiszek abban, hogy a hat éve meglévő mentám és oregánom ebben az évben is újra kihajt, a ridegtartás dacára. Tegnap menekítettem vissza őket a az ex-balkonról. Pillanatnyilag reménytelenül néznek ki, de mondom, én hiszek. MD szerint az lesz a biológia csodája.

Ballada a lányról, aki nem ébred fel

Egy hete. Egy hete tulajdonképpen kinyitom a szemem, rituálék és rutinok mentén kávét iszom, reggelizek, tusolok, sminkelek, de nem ébredek fel. Ha kiesik egy hétvége pihenés szempontjából - ahogy történt ez most, hisz nyílt terepen programszervezve, beszélgetéseket moderálva vertem magam két napig a körömlakkgyár színeiben - akkor jön a kóma.
Kint pedig határozott madárcsicsergés, várnak a balkonládáim, mézecskét kell szerezzek, meg virágföldet. Próbálom felszívni magam. No meg a WAMP-ra is ki szeretnék menni végre. Sűrű a program, én mondom, bár minimum egy mexikói hullámmal ünnepelném a vért, ha eltalálna végre az agyamig.

Éles felismerések és kegyetlen romantika

Felismerés kategória.
Hosszú éveken át hadakoztam a kontaktlencse ellen, mert el nem bírtam volna képzelni, hogy a szembogaramon matatok.
Két éve aztán játszadozom a gondolattal, mert úgy érzem nem kevéssé balesetveszélyes,
amikor ráveszem a szemüvegemre a napszemüveget vezetés közben.
Hirtelen felindulásból tehát minimálberuházásos lencsekontingenssel lettem gazdagabb.

A szemfehérjémben való önmamatatást továbbra is kicsit életidegennek érzem, viszont például kinyílt kicsit a világ.
Igaz, azt javasolják, egy hónapig ne vezessek vele, amíg nem szokom meg teljesen, nehogy balesetet okozzak, ha véletlenül elcsúszik és én megjedvén badarságokat eszközölök a kormány mögött.
Felismerés továbbá, hogy bicajjal vidámabb az élet este. A nappalokat még nem tudom, de határozottan nyugodt lelkiismerettel fogyasztok el egy pohár bort mondjuk BL döntő nézéskor.
A kegyetlen romantika is ugyanezen paradigma mentén rejtezik.
Ma este a nyolcadik kerület kis utcáin tekerve elfogott valami. Valami kegyetlen romantika.
Mert kegyetlen, ahogy úgy van a minden, mégis romantikus valahol. Visszarepít valahova. Leginkább egy hangulatba. Abba a hangulatba, amikor hat forint volt a napi betevő "tekerős" fagyiadagom.

Ez meg a mainak az eleje

Ez még lemaradt a tegnapi post végéről:

Sziget

Átment rajtam én is rajta, mi is rajta. Még kicsit rekedt vagyok, viszont kipróbáltam a bringámat, elképesztően kényelmes, jóban leszünk. Ez nem egy eltévedt post, a sziget a Margit volt. A nap meg a Családi.
Most békésen próbálok magamhoz térni.
Izgulni, meg drukkolni még mindig kell, úgy fest legrosszabb esetben még két hétig.
Aztán meglátjuk.
Tegnap úgy érzem, felnőtté válásom utolós lépcsőjét is megugrottam (képzavargás), önállóan (részben) kitöltöttem és feladtam (egészben) az adóbevallásomat.
Most meg majd jól elmegyek június elején Mercedest tesztelni, csoroghat az összes pasi nyála. Csak úgy mondom. B 170 NGT. Jelentsen ez bármit is.

Mégis vannak jelei

Annak, hogy öregszem.
Tegnap a szokásos csajpartin, 5, azaz öt gyermek volt jelen...14 hónapostól a 2 és fél évesig.
Az egyik karom egy ikerpár Boróka elnevezésű összetevője ücsörgött, mint egy hercig vekni kenyérke, a másik lábszáramról határozott Guszti tépte a nadrágot.
Én mondom, bájos jelenet volt.
Reggel mondjuk kevéssé értettem, hogy a reggeli álomkórnál miért látom még minimum két fokkal rosszabbul az utat, aztán felötlött az a kép amikor az ikerpár fiú komponenese édesen tunkolja a szemüvegemet az almalébe és megvilágosodtam...
Majd még átgonodolom ezt.

Hogy

Ennyi mindenért ennyire szurkolni, ennyi síkon, egy időben...Na de komolyan. Manó legyen a talpán aki követni tudja útját a feladatoknak.
Igaz, az én manóim már fel vannak vértezve.

Thelmának szeretettel