Nézz balra!

Ott egy sváb...

Ki kéne tenni, be kéne zárni, be kéne venni

Talán ki kéne tenni a megtelt táblát, úgy kábé az agyam környékére és a lelkem bizonyos szeletkéire.
Be kéne zárni az életemnek egy részét, azt hiszem és új könyvet nyitni.
Vagy be kéne venni a leszaromtablettát.
Az a baj, a leszaromot már szedem, Búgótól kaptam egy évre elég adagot, nem segít.
Magamon kell valahogy.
Eddig ment, most is fog, csak nem tudom, mennyi idő.

Felvágás újra

Bocsánat. Ilyen hangulatban vagyok. Szóval ember tényleg szolgálati útra ment, az elébb röppent ki az ajtón. És akkor eszembe jutott, hogy kéne neki szendvicske az útra. Aztán az is eszembe jutott, mennyivel jobb lenne a szendvicske házi sütésű zsömléből. Teljes kiőrlésű, meg minden. Nyugi, nincs nálunk egészségterror, kimondottan ezeket szereti.
Úgyhogy le is gyártottam és most langymeleg zsemlékkel a hóna alatt vágott neki az útnak.
Aztán még arra is rájöttem, hogy geci kis anti-gasztroblog vonulatot csempésztem ide, mert mindig írom, hogy helyretyutyutyu, de recept nuku.
Ezért most íme a zsömle receptje:

Hozzávalók :

• 500 gr tönkölybúza
• 300 ml hideg víz
• 20 gr élesztő
• 1 TK akácméz
• 2 TK kristálysó
• 1 EK olíva olaj

Elkészítés:

Először az első négy összetevőt alaposan összegyúrjuk. Kézzel 10 percig, dagasztógéppel 5 percig dagasztjuk. A végén jön hozzá a só és az olaj. Újra kis gyúrás, míg beszívja az olajat.
A kész tésztából golyókat, zsemléket, kifliket, bármiket formázunk.
Előmelegített sütőben 250 ºC - on kb. 5 perc alatt szép zsemle színűre sütjük.

Megjegyzés: a sütőnk nem légkeveréses, ezért én inkább 180-200ºC - on sütöm kicsit tovább (15 perc kb), így biztos átsül a közepe is.

Extra tipp: formázás után a zsömlék tetejét egy pillanatra vízbe mártom és utána magocskákba tunkolom (szezám, tök, bármi).

Lemaradt

A feketelistámról a Titanic főcímdala, most ráadásul Tóthlüszi modoroskodta bele a képembe.
Jujj. Meg szelindión úgy egyáltalán. Meg az ilyen összesítő jellegű balladisztikus izék.
Jajj, Edith Piafhoz meg aztán végképp ne hasonlítsuk Lüszikét.
A lottón sem nyertünk, kemény ez az este, még jó, hogy van muffin.

Sznob vagyok és nagyképű

Jó kis párosítás. Sznob azért vagyok, mert például amikor jött a nagy muffin-láz és mindenki azt sütött, nem voltam hajlandó. Talán egyszer, de azt is már a nagy hisztéria lecsengése után. Aztán ma Davido ebéd után felsóhajtott, hogy ő enne valami csokisat. Egész pontosan olyan csokisat, amely kívül kemény belül meg kicsit csordogál benne a csoki. Brownie, kiált fel mindenki, nade én ebben is sznob vagyok, mert van egy titkos francia receptem és az a legtutibb ebben a műfajban. Ám roppant macerás kis lényről beszélünk és miután a Körömlakkgyár most hétvégén is szívja a véremet, ezért nem gondoltam belefogni a bonyolult bűvészmutatványba. Davido sem volt rest, tovább pontosított, ezt a kompozíciót ő muffin formájában szeretné kis testébe bevinni. Átbogarásztam hát a vonatkozó szakirodalmat, lezavartam a boltba Davidót és az imént megsütöttem életem második adag muffinját. Mondhatom, addig sikerült kombinálnom a recepteket, hogy pontosan megfelel az ebéd után elsóhajtott kívánságnak. Mondhatni mámoros (mondom, hogy nagyképű is vagyok). Holnap pedig A papa szolgálati útra megy (ismét sznob).

Nem teljesen átgondolt

Hirtelen jött eklektikus zenei feketelistám:

Ha volna két életem
Dire Straits
Andreas Vollenweider
Richard Clayderman
Heaven Street Seven
Petróleumlámpa

Undor

Legelébb betű. Nem megy már este az olvasás sem, mert arra gondolok, hogy betűk, meg szavak és kiég egy biztosíték odabé.
Meg most akkor vállalom én ezt, leírom a kezemmel, kimondom a számmal, meg minden, de nem szeretem ezt a várost. Kész&passz. Lehet rám dobálni a köveket, de nem bírom, hogy nincsenek kitéve rendesen az utcatáblák és akkor is eltévedsz, ha körültekintően átbogarásztad a térképet, nem bírom, hogy elintézni valamit a város másik végén az egy tuti tortúra, teljesen mindegy, mivel vágsz neki. Bár az is lehet, hogy semmilyen várost nem bírok (a vakondtúrásokra most külön nem is térek már ki, olyan mindegy). Illetve mondjuk a kisebbeket. Valamint Amszterdam jöhet még szóba, ha már város. És erre a rendszerre mindjárt ráterhelődik egy karácsonyi hiszti is és akkor kampó.

Abbakarma

Egész hétvégén ez volt nekünk. Akárhány (2) vendégéglátóipar egységbe betértünk, tuti, hogy egy besztof szólt. Aztán amikor végre megnyugodva hazatértünk, a televízióból csendültek fel a jól ismert dallamok.
Lehetne kérni, hogy ne? Köszönöm szépen!
Fel is dobnék gyorsan egy jó kis témát, aki kapja marja alapon:
Melyik az az 5 zene, amelytől pavlovilag lekaparod a tapétát?

Én még átgondolom, aztán beszenvedem ezen a rettenet klaviatúrán. Amúgy vélhetően rettenet hetem lesz, kampány indul jövő hétfőn, csatarendbe kell állítanom a körömlakkokat... Nem lehetne mostmár inkább pumpa? De tényleg...

Izélik

A Jókai teret és megváltozott a forgalmi rend, ezért behajtottam a tilosba. Tiszta hülye érzés volt, de megúsztam. Miután siettem, ezért precízen leparkoltam, mindenkihez képest fordítva, elegánsan vettem jegyet az automatából, majd dolgom végeztével kitolattam az utcából az Andrássyra. Egy kocsi jött utánam, illetve attól függően honnan nézzük, szemben velem, és fel volt háborodva. Nem értem, miért nincs senkinek egy csepp humorérzéke sem. A gépem pedig beadta az unalmast illetve a laptopintenzíven azt mondták, jobb, ha levesszük a gépekről, s hagyjuk szépen elaludni, ezért most a pasim francia billentyűzetes notebookjára rácsatlakoztatottt legolcsóbb, ám erkai magasságokban kopogó klaviatúrájával ébresztem fel épp a szomszédokat. Ja,az "i" betűt sem akarja bevenni. Iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii! Huhh, na ez így idegesítő lesz. Reményeim szerint a jövő héten megérkezik a férfiasan bika gépecském. Anyám rögtön azt kérdezte, hogy néz ki, mondtam, hogy gépben be kell lássam, inkább pasi vagyok. Amíg nem lesz egy MAC-em, addig mindegy a külcsín, csak legyen benne legalább két mag. Most meg fransziásan romantikus hangulatba keveredtem és kifejezetten szeretek fransziásan romantikus hangulatba keveredni. Egy filmtől. Vagy mástól.

Tudom

Hogy blogban álmozni nem trendkövető, de mégis az történt, hogy álmomban találkoztam a húgommal (nincs).
Nagyon megörültünk egymásnak és összebújva, orrunkkal eszkimózva elmesélte, hogy ő egy párizsi textilmanufaktúrában dolgozik, a piros kalap és szalagosztályon. És ennek annyira örültem akkor ott, hogy tiszta boldog lettem.

Ritka alkalom

Teljes ebéd

• Habos sütőtökkrém-leves frissen sütött teljes kiőrlésű cipóban, piríott sonkával tálava

• Són sült csirke, olvadó krumlipürével, kesudiós, aszaltszilvás salátával melyet könnyű vinegrette-el öntöttem nyakon
  

A sütőtök-krémleves saját kútfőből alakult és öltötte végső formáját, igaz a levesbetét ötletét drága fakanálforgató Kekectársamtól csentem.
{Köszönöm, bejött, finom volt, fotó nincs, éhesebb voltam, mint dokumentatív (ha ilyen szó nincs is).}
A cipó pedig a bio-főzőtanfolyam hozadéka, nem lett rossz, de még fejlődnöm kell, vagy legelébb vennem egy új konyhai mérleget, mert a jelenlegi kétségtelenül félremér (igaz, ha mindent arányosan mér félre, akkor elméletileg jónak kellene lennie a végeredménynek, de ezek nem evideniciák és a legkevésbés sem axiómák.)
Tudom, ennek a postnak akkor lenne értelme, ha recepteket leírnám, de ehhez kifejezetten lusta vagyok egyrészt, másrészt pedig - az ismeretlen új kenyér-receptet kivéve - sosem szoktam méricskélni, plusz egy csomószor a végére hirtelen ötletektől vezérelve annyi újabb kis plusz kerül a főzetbe, hogy magam sem tudom követni a rendszert, nemhogy rögzíteni.

Érik egy bejegyzés arról, hogy tulajdonképpen mennyire elegem van, legfőképpen nem magánéleti fronton és hogy mennyire darál be a Körömlakkgyár és egyáltalán, mi az élet értelme (42), de most éppen jó, ezért nem szedálom magam ilyen hangulatú bejegyzéssel.
Másrészt, majd talán kicsit mesélek az őszi nyaralásról és esetleg képek is lesznek, de nem ígérhetek semmit.

Ezt dobta a gép

Miért?

Állnak a focimeccseken a kezdésnél a játékosok előtt kisgyerekek?

Nem ér!

Hogy reggel kilenc óta nyálcsorgatós szakácskönyveket KELL lapozgatnom.
A negyediken vagyok túl.
Tökre de nem ér.
Na.

Van egy furcsa

Zaklatóm? Ezt biztos kikérné magának, de azt hiszem, harmadik, vagy negyedik éve zaklat mondhatni.
Illetve nem értem, zaklat-e, de furcsa.