Nem vettem komolyan én ezt a kánikula cuccot, nálunk egész kellemes volt a lakásban.
De a pasim figyelmeztetett, hogy egy ponton ezek a falak át fognak melegedni.
Ez a pont az olasz-spanyol második félidejének eleje volt. Nagyjából.
De nyertek a kis torreádorok, mélységes elégtételként leverték a bájgúnár macskaevőeket.
Luca Toni biztos azért nem is rúgott tizit, mert csak fejelni tud.
Mára viszont mindenképpen indokolttá vált egy kis fürdőzés, ennek megfelelően be is vettük a legközelebbit, időnk például van (Mondjuk ettől a naphisztitől meg frászt kapok. Tessék megjegyezni. Nap jó. Vitamin. Leégés, na az a rossz., azzal kérem lehet vigyázni.). Pénzünk ezért cserébe viszont nincs. Pénzügyetlenek vagyunk, ez a szitu, a pasim meg elegánsan szólva bitvín jábs. Elegánsan mondva, ugye.
Sándor is kiszúrta, így négy hét után, hogy tán szabin van. Hát tán nem, de nem baj.
(Kibontottam egy doboz cigit, komolyan, le kéne szoknom, de például annyira finom illata van a dohánynak. Tubákoljak? Vagy mi legyen?)
A jó kis fürdőt aztán lefojtottuk egy jó kis három órás kínai darabbal a hűtetlen Művészben, tudunk élni, én mondom.
Ez mind persze akkor lenne rossz, ha nem lenne jó.
És lehet, hogy a Panaché kulináris gyilok, na jó elismerem. De ne kelljen már a Tűzraktérben pohár sört vennem direkte, két deci helyett. Pedig nem lenne bonyolult a számítás. Pohár sör=300 forint. Gyanítom, akkor két deci=200. De lehet, hgy ez csak utópia.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
de jó, hogy megizélted a kommentelőt! :)
hiába van kánikula én mégis bekaptam egy jó kis tüszős mandulagyulladós partyt a torkomba, béna vagyok igen.
Neked jó szabadságolást! :)
Melegben a panaché a mésodik legjobb dolog, amit el tudok képzelni. Az első a gin-tonik, mert az megvéd a maláriától.
Naugye :)! Én most már azt mondom, nyissunk egy helyet és legyünk következetesek. Simán meg tudnánk csinálni. Külön bébikonyha, meg minden. Laza panachék, klasszikus quiche-ek...Sorolhatnám.
Megjegyzés küldése