2009. június 23., kedd
2009. június 21., vasárnap
Drámai alkat
Vagyok. Ez egy egyszerű kis tény. Szeretem, ha a lélekmarcangolós francia filmben a nő megeteti a pasival a ciánnal dúsított csokoládémousse-t, majd az agonizáló főhős felett rájön, hogy soha senki mást nem fog szeretni, ezért magával is végez kalaptűje segítségével.
Szeretem, amikor egy saurányi hadsereg nő flamnecókopog felém, szemükben kegyetlen csillogással és igazán megnyugtatóan Astor Piazzollára tudok teregetni.
Önmagam karikatúrája is lehetnék.
De. Ahogy öregszem (márpedig), bár az alapvonások tartják magukat, kellemes kiruccanásokat tudok tenni egyéb elgondolások irányába.
Így estem szerelembe Szonyecskával. A könyv megszerzését követően az egyik legfinomabb, lágyan lebegős esős délutánt töltöttem a kanapén.
Nem szeretnék giccsparádét gerjeszteni, de a mondatok annyira szépen, kereken frissek és gyönyörűek, hogy csak rájuk kell szépen dőlni - pont úgy, ahogy a víz tetejére fekszünk, mikor lebegni szeretnénk - és hagyni hogy minden irányból simogassanak.
A történet pedig? Nos igen. Lehetne benne vérnőszés, súlyos mondatok és következmények, de nincsenek.
Nincs állásfoglalás, nincs élethosszig tartó bosszú, nincs ítélet, csak finom elbeszélés.
Meg ugyan nem tértem - mert a vér ugye - de azért csenden pislogva próbáltam tanulni.
Szeretem, amikor egy saurányi hadsereg nő flamnecókopog felém, szemükben kegyetlen csillogással és igazán megnyugtatóan Astor Piazzollára tudok teregetni.
Önmagam karikatúrája is lehetnék.
De. Ahogy öregszem (márpedig), bár az alapvonások tartják magukat, kellemes kiruccanásokat tudok tenni egyéb elgondolások irányába.
Így estem szerelembe Szonyecskával. A könyv megszerzését követően az egyik legfinomabb, lágyan lebegős esős délutánt töltöttem a kanapén.
Nem szeretnék giccsparádét gerjeszteni, de a mondatok annyira szépen, kereken frissek és gyönyörűek, hogy csak rájuk kell szépen dőlni - pont úgy, ahogy a víz tetejére fekszünk, mikor lebegni szeretnénk - és hagyni hogy minden irányból simogassanak.
A történet pedig? Nos igen. Lehetne benne vérnőszés, súlyos mondatok és következmények, de nincsenek.
Nincs állásfoglalás, nincs élethosszig tartó bosszú, nincs ítélet, csak finom elbeszélés.
Meg ugyan nem tértem - mert a vér ugye - de azért csenden pislogva próbáltam tanulni.
2009. május 29., péntek
2009. május 28., csütörtök
2009. május 23., szombat
2009. május 19., kedd
2009. május 15., péntek
Kedves Univerzum!
Most az van, hogy pár hete kértem valamit és te csont nélkül teljesítetted.
Nem ráutaltál, nem gördítettél három akadályt, hogy majd a harmadik felénél kidugja a fejét a megoldás, egyszerűen csak úgy lett.
Persze, sok víz még a Duna, de ezt most köszönöm szépen!
Nem ráutaltál, nem gördítettél három akadályt, hogy majd a harmadik felénél kidugja a fejét a megoldás, egyszerűen csak úgy lett.
Persze, sok víz még a Duna, de ezt most köszönöm szépen!
2009. május 14., csütörtök
2009. május 5., kedd
Most
Hogy férjhez fogok menni majd egy történelmi pillanatban - illetve addig biztos, hogy megkérték a kezemet, izé, khmm, őőő - el kellene gondolkodjak, hogy is van ez, hogy is volt ez.
Igaziból úgy kezdődött, hogy 13 éves koromban 12 gyereket szerettem volna, 4 pasitól. Ez teljesen komoly. Azt gondoltam, egy pasiban úgysem találom meg az összes számomra fontos tulajdonságot, négyből meg már csak összejön valahogy, plusz négyen fizetik a gyerektartást a 12 gyerekre.
Szerintem tartható elmélet volt, csak kicsúsztam az időből, valamint kezdtem arra gondolni, hogy talán mégis van egy olyan, aki. Legalábbis reméltem.
Ezután Luc Bessonhoz gondoltam feleségül menni, főleg a korai filmjei miatt. Fontos, hogy meglegyen a szellemi összhang. Nemde.
De aztán egyrészt elvette azt a macskaszemű, kétméteres modellt (gyönyörű szerintem, igaza volt), másrészt meg meg is hízott csúnyán, harmadrészt már nem rendezett olyan jó filmeket, bár kétségtelenül őstehetség. Szerintem.
Besson után nem voltak konkrét elképzeléseim.
Aztán tavaly augusztusban fejen talált egy esküvői csokor, pedig nem is álltam alá.
Miután esetlen vagyok az ilyen dolgokhoz, ezért nem is annyira tudom, mit kell ilyenkor mondani.
Szóval majd szólok, ha lesz buli. Inkább ennyit mondok.
Igaziból úgy kezdődött, hogy 13 éves koromban 12 gyereket szerettem volna, 4 pasitól. Ez teljesen komoly. Azt gondoltam, egy pasiban úgysem találom meg az összes számomra fontos tulajdonságot, négyből meg már csak összejön valahogy, plusz négyen fizetik a gyerektartást a 12 gyerekre.
Szerintem tartható elmélet volt, csak kicsúsztam az időből, valamint kezdtem arra gondolni, hogy talán mégis van egy olyan, aki. Legalábbis reméltem.
Ezután Luc Bessonhoz gondoltam feleségül menni, főleg a korai filmjei miatt. Fontos, hogy meglegyen a szellemi összhang. Nemde.
De aztán egyrészt elvette azt a macskaszemű, kétméteres modellt (gyönyörű szerintem, igaza volt), másrészt meg meg is hízott csúnyán, harmadrészt már nem rendezett olyan jó filmeket, bár kétségtelenül őstehetség. Szerintem.
Besson után nem voltak konkrét elképzeléseim.
Aztán tavaly augusztusban fejen talált egy esküvői csokor, pedig nem is álltam alá.
Miután esetlen vagyok az ilyen dolgokhoz, ezért nem is annyira tudom, mit kell ilyenkor mondani.
Szóval majd szólok, ha lesz buli. Inkább ennyit mondok.
2009. május 3., vasárnap
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
