Mert

Eddig:

- vadászrepülőpilóta
- félvér jazzénekesnő
- színész(nő)
- író(nő)
- filmrendező
- operatőr

Szerettem volna lenni, ha nagy leszek.
Most meg nagyjából nagy vagyok és egy irodában meresztem a fenekem és nem úgy tűnik, hogy rövid távon meg fogom váltani a világot, márpedig annak úgy kell lennie.
Na, majd kitalálok valamit.

A nyúl fürdeni akar

A nyuszi a körúton lakott egy virágboltban. Ott lifegett a virágok között felakasztva, nyúlhoz méltatlanul.
Aztán egyszer sikerült annyira könyörgő pofit vágnia, hogy kalapba és háztartásba került. Volt nála még rózsa is.
Igen ám, de a háztartás vízállása labilissá vált, random rendszerben jobb sorsa érdemes alsó szomszédot öntöznek az ádáz csövek
Hogy fürödhet így egy nyúl? Titkon, óvatos dugóhúzással, míg meg nem érkezik Józsi.
Tehát Józsit várjuk, a poros plüssnyúl meg én.
Amúgy meg fognám a szelet, vitorlámba be, hagynám a dagadt körömlakkokat. Másra. Vágyom.

Levágták a tökömet....

Ma, amikor vissza kellet vinnünk a bérelt bringát. Báúúúú....
Cserébe lett piacról katicakardigánom.

Hol járunk ezerért?

Nem tudom. Negyedik napja nem tudom, hol vagyok és nem is érdekel.
No térkép, no célképzet, csak egy bringa Amszterdamban.
Néha gondololunk valamit, a térképet következetesen otthon felejtjük, csak tekereünk és tekerünk és akkor egyszerre ott vagyunk.
Nem hiszem, hogy ennél következetesebbnek kéne lennem.
Kávé, fotó és rengeteg bringa.

Happy birthday in Amsterdam!

Hjo dü!!!!!!

Naaaaaaaaaaaaaaaaaaaa!

(Hollandul nézzük az Olimpiát...Izgi...)

Ja, legyen nektek levelibéka is...

Vagy varangy? A fenesetudja....

Cikk-cakk

Tegnap koraesti kínzó kérdésem az volt, mi a pillogószemű levelibékát keresek én az enidhoveni repülőtéren.
Aztán ma délután, amikor felpattantam Amszterdamban a klasszikus vonalvezetésű - ám kontrás- autentikusan szakadt bérelt bringámra, a korábbi kérdés értelmét vesztette.

Szigetkarma

Az van nekem. 1995 óta. Nem mesélném el ezt a hosszú, szomorú és megható, mindamellett megrázó történetet. De van.
Ezért most kimegyek. Ott leszek, ha bárki keresne.
Már vénülő kezemmel...

Vannak napok - 1.

Ha már tudományos sorozatunkban sorra vesszük a napokat, emlékezzünk meg (újra) a hétfőről...
A hétfő szinte a legálnokabb minden napok közül, főleg, ha a hétvégén sikerült teljesen mértékben kiszakadnod természetes (gép, számítógép, kompjúter, monitor, monitor etc.) környezetedből. Na akkor fáj csak igazán. A reggel kínos, az arc redői mélyenszántanak (így!), a ráncok vasalatlanok, a kollégák morcosak. Nekik is hétfő van, tehát reakciójuk természetes.
Elkerülésére semmilyen leglis megoldás nem ismert, mert ha bármely oknál fogva kihúznánk a listánkról a hétfőt, a kedd automatikusan átveszi a helyét.
Nem tudom, ki találta ki ezt az egészet, de biztos nem volt észnél. Vagy éppen egy rút hétfőt próbált túlélni.
Vagy nem is tudom. Minumum perverz.
Ez az!
Pervez volt!