Bárhonnan nézem, bár honnan is nézném...Szomorú azért. Mindenképp.
De válás volt. Megvolt. Volt.
Koncentráljunk a következő feladatra. Mindig csak éppen egyre.
2008. május 13., kedd
2008. május 12., hétfő
Egy rajzfilmeben élek együtt veled...(magammal)
Egy hal feje 9 centiméter. Farka egyenlő a fejével + a test hosszának felével. Test hossza megegyezik a a fej és a farok hosszúságának összegével.
Milyen hosszú a teljes hal?
Ez a feladvány van anyám klaviatúrája mellett.
Mit is mondhatnék ezek után?
Hogy felmondtam egy mobiltelefonra a BTK 50 paragrafusát egy órában?
Vagy, hogy koncentráltan merülök alá az orgazmusok todományos leírásába?
Vagy?
Vagy hogy bármit csinálok, az életem úgy tűnik menthetetlenül egy rajzfilm marad?
Minden esetre az biztos, hogy életem egyik legizgalmasabb hete következik, úgy szakmailag, mint embereileg, de főleg egyáltalán.
Majd szép sorjában jövök az eredményekkel, minden napra egy mese, ha jól számolok.
Gyakorlott szurkolók legjobb, ha már ma este felveszik a fonottkalács formációt és úgy is maradnak mondjuk vasárnap estig.
Aviszon'látásra.
Milyen hosszú a teljes hal?
Ez a feladvány van anyám klaviatúrája mellett.
Mit is mondhatnék ezek után?
Hogy felmondtam egy mobiltelefonra a BTK 50 paragrafusát egy órában?
Vagy, hogy koncentráltan merülök alá az orgazmusok todományos leírásába?
Vagy?
Vagy hogy bármit csinálok, az életem úgy tűnik menthetetlenül egy rajzfilm marad?
Minden esetre az biztos, hogy életem egyik legizgalmasabb hete következik, úgy szakmailag, mint embereileg, de főleg egyáltalán.
Majd szép sorjában jövök az eredményekkel, minden napra egy mese, ha jól számolok.
Gyakorlott szurkolók legjobb, ha már ma este felveszik a fonottkalács formációt és úgy is maradnak mondjuk vasárnap estig.
Aviszon'látásra.
2008. május 8., csütörtök
Géza
2008. május 7., szerda
2008. május 6., kedd
2008. május 5., hétfő
Vákuum
Az van a fejemen. Nem is látok ki belőle. Fixírozom a monitort, azon a szavakat, jobb pillanataimban mondatokat is látok. Az előbb próbálkoztam a levegővel, az sem sokat segített. Nem lehetne a hétfőt végképp eltörölni?
2008. május 4., vasárnap
2008. május 3., szombat
Nagyapu
Nagyapunak kék szeme volt. Nem olyan kék, hanem olyan kék. Mikor mentem hozzá, felvette a világoskék flanellingét, mert tudta, szeretem, hogy attól még kékebbnek tűnik a szeme. Ha utaztunk valahova, a nagy világatlaszban mindig meg kellett nézni, vannak-e cápák azon a vidéken, mert rettentő mód féltem a cápáktól.Ő a bálnákat szerette, látott is Izlandon, amikor ott dolgozott. Számtalanszor le kellett lépni a nappalitól a kisszoba végéig ámulva, milyen nagy is egy bálna. (Nagyapunak hét infarktusa volt.) Sokszor fázott a háta, olykor kérte, vinném neki oda a "köcögéjét". Én mindig értetetlenül kérdeztem, hogy lehet, hogy valakinek a háta fázzék.Ebéd után egy szent órácskára le kellett dőlnie pihenni kicsit. Azzal próbált leszerelni, hogy neki egy roló van a szemében, amely össze van kötve az utolsó falattal. (A hetedikbe halt bele.) No, és az utalsó falat szépen lehúzza a rolót és lecsukódik a szeme, nincs mese, aludni kell. Az egyetem alatt éreztem először, hogy fázik a hátam.
A nap összes többi órájában nyúzható volt. A bőrfotelben ülve végighallgatta az összes gimnáziumi történetemet, kívülről ismerte az össszes szereplőt. Ő volt, akinek először elmeséltem azt is, amikor mást szívtam, mint cigarettát, hogy vadászrepülőpilóta szeretnék lenni, majd kicsit később, hogy kém. Mint Mata Hari. Hajnalban meghallgatta a híreket angolul, hogy ne felejtse el a nyelvet, és elmagyarázta, mit nézzek egy nőn, hogy meg tudjam állapítani a korát. Szerinte az izlandi nők a legszebbek.
(Én vettem fel a telefont, amikor a kórházból szóltak éjjel. Szétrobbant a szíve.)
Három dologgal maradtunk adósok egymásnak:
- nem mutattam meg neki a verseimet
- nem mentünk el nagyon elegánsan felöltözve vacsorázni
- nem mentünk el vasárnap déltuán cukiba, mint amikor még kislány voltam
A nap összes többi órájában nyúzható volt. A bőrfotelben ülve végighallgatta az összes gimnáziumi történetemet, kívülről ismerte az össszes szereplőt. Ő volt, akinek először elmeséltem azt is, amikor mást szívtam, mint cigarettát, hogy vadászrepülőpilóta szeretnék lenni, majd kicsit később, hogy kém. Mint Mata Hari. Hajnalban meghallgatta a híreket angolul, hogy ne felejtse el a nyelvet, és elmagyarázta, mit nézzek egy nőn, hogy meg tudjam állapítani a korát. Szerinte az izlandi nők a legszebbek.
(Én vettem fel a telefont, amikor a kórházból szóltak éjjel. Szétrobbant a szíve.)
Három dologgal maradtunk adósok egymásnak:
- nem mutattam meg neki a verseimet
- nem mentünk el nagyon elegánsan felöltözve vacsorázni
- nem mentünk el vasárnap déltuán cukiba, mint amikor még kislány voltam
Kevés
Kell nekem, olyan kevés. Egy kis kertben egy nyugágy, finom, simogató, délutáni napfény, és bal kezem ügyében egy vakirgálható kütyafül.
Ennyi csak...
Ennyi csak...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)



