Gyűlölöm a vadvirágos rétet…
Elkártyáztam a gyenge szívem
Holdvilágos éjszakán.
Csak a csengőt figyelem.
Átkozott gyötrelem.
Megmondtam én,
Köpni kell.
Nem, nem, nem
Soha nem
Rendes ember én már nem leszek
Oda viszem, lejáratom
Te hidd nekem el
Nem csak egyszer nyílnék
Te majd kézen fogsz és haza vezetsz
Kék a szeme, arca csupa derű
Lent nyikorogtak a kerekek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
ajajj. lagziban voltal?
Hihi. Nem. Ez csak egy ősrégi agymenés.
Megjegyzés küldése