2008. július 23., szerda

Túléltem

A körhintabalesetet. Nem Tökön. Nem járok Tökre, nincs ott dolgom. Hanem kilenc éve. A Szigeten. Ugyanezen a nyomorult FiFin ültem, egy körrel a baleset előtt az egyik legjobb barátommal. Emlékszem, nagyon nehezen fogtuk fel az egészet. Azt, ami történt, meg azt is, hogy nem velünk. Nagy szavak, meg minden, de azt hiszem, akkor gondoltam rá először, hogy mégis lehet valami olyasmi, hogy sors, vagy valami hasonló. Mert ha le kellett volna potyogjak ott és akkor, akkor úgy lett volna. De nem lett. Emlékszem, rémes éjszaka volt, miután kezdő médiakurva voltam, mindenki minket kérdezett. A szerkesztőségbe zokogó emberek rohangáltak be, hogy mondjuk meg a tutit, a biztosat, hogy ugye nem az ő pasijuk/nőjük. Azt hiszem, aznap este minden megittam és elszívtam, ami a kezem ügyébe került.


És konkrétan el nem hiszem, hogy AZ a nyomorult FiFi még mindig üzemben volt.

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

egyre homalyosabb ez itten kerem szepen, de majd tisztul az.

jikka írta...

És még át is vizsgálták, és rendben is találták.

Névtelen írta...

ú, hát ráz a hideg ettől a történettől.