Persze. Spinning.

Az elmúlt 1-1.5 hónap összetett viharai kicsit kiiktatták az életemből a testmozgást.
Pedig. Ha valami, az egyben tud tartani mentálisan, ez már tapasztalat.
Miután tegnap munkaügyileg (részben) meggörbítettük a mátrixot, gondoltam lefojtanám én ezt valami erősebb testmozgással.
Spinning. Ezt dobta mára a gép az edzőteremben, ahova amúgy teljesen más jellegű órákra járok. Ühümm...Jó. Legyen. Úgyis kíváncsi voltam már és állítólag "térdeseknek" direkte jó, mert nem terhel, viszont ezért cserébe erősít.
A srácot, aki az órát tartja, már többször láttam, a madárfejű, szálkásizmos kategória egyik méltán népszerű versenyzője. (Viszont tangát hord. Teljes kiábrándulás...)
Az már minimum az orrán látszik, hogy kíméletlen.
Persze illedelmes bemutatkozás részemről, térdpara elővezetése, miegyéb.
A többi néma csend. Egész pontosan nem tudok nyilatkozni, de még gépelni is igen nehézkesen.
Ahogy szerelmetes Thelmám mondaná: aztakurvakutyafasza. Na az.
Konkrétan az egyenestartás is nehezen ment, amikor letámolyogtam a gépről, pedig nekem egy csomó mindent nem is úgy kellett, ahogy a többieknek.
Elhagyva a tett színhelyét erősen elgondolkodtam azon, hogy az egy emeletet lefele lifttel teszem meg...Majd összeszedve minden erőmet mégis a lépcső mellett döntöttem, éberen figyelve, nehogy meglásson valaki miközben tojógalamb pozícióban keresem a lépcsőfokokat.
A következő kihívást a kuplung benyomás jelentette, meg egyáltalán a pedálok. Hogy ennyi pedál legyen egy autóban?! Három! Rémálom.
Aztán meg az a sok gyanútlan, tétova, hezitáló gyalogos. Én mondom, életveszélyesek, de azok ám. Lelép? Nem lép? Hogy képzeli? Nem tudok én ilyen gyorsan reagálni.
Most középtávon jó. Feljutottam a harmadikra. De várhatóan a holnapi nap kérdése az lesz, hogyan kelek ki az ágyból.
Majd jelentek...