Arról ábrándozom, hogy kialszom magam. Tejmelegen ébredek, a nap besüt, majd puha kis plüssállat módjára másik oldalmra fordulok. (Vagy fordítanak, hisz tehetelen szuszogó kis manó vagyok.)
Igaz, most volt ez így is, de megint Körömlakkgyár, sorjáznak a színek és az ecsetek, győzzem kordában tartani őket, mert más most épp nem győzheti. Eldobták a kapát und a kaszát a kolleginák. Teszem hozzá, jogosan. Nekem is kell majd még hajítanom, ez kétségtelen.
Arról is ábrándozom, hogy minden a helyére kerül. A falvédő a konyhába, a kabátok a szekrénybe, a lelkem egy irányba.
Mert ennyi költözéstől elfáradnak a kistestű állatok.
Megszámoltam. 11-szer költöztem Budapesten belül és plusz 7 számolandó még hozzá az egyetmi évek alatt. Ez gombócból minimum fullasztó adag.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése