3

Minden este megszámolom magunkat:
Egy. Kettő. Három.

Bonus track: vesegörcs

Azt szokták mondani, hogy azok a pasik sejthetik, hogy milyen egy szülés, akiknek már volt vesegörcse.

Szerencsésnek mondhatom magam, mert nekem már szülés előtt volt, most meg utána is, így a szülés már nem ért

felkészületlenül, most pedig szinte eltörpült - a szintén aztért megnyomnám - a vesegörcs.

Első út a két hónapos Deddel kicsit színpadisara sikerült ezért érkezésilleg.

Hátul a kocsiban a melegetől és a kényszerű testhelyzettől ordító gyermek, mellette anyja, görcsben fetrengve.

Apa kocsit hajt.

De működik a koreográfia, zökkenőmetesen oldottuk a helyzetet, felháborodott bébit pécsi nagyszülők kezébe passzol,

és máris robog az urológiai ambulanciára.

Ezt a részt nem részletezem, itt megint két szétrobbantott véna bánta az esetet, de megmenekültem.

Most szerintem leülök és egyrészt elgondolkodom, másrészt szépen megbeszélem a szervezetemmel és a lelkemmel, hogy

térjen magához.

A Csabi egyszer

Egy premierbulin azt mondta, hogy kiábrándító, amikor a nők üvegből isszák a sört.

A felesége akkor már három hónapos terhes volt és nem ivott semmit se épp.

Én meg ott álltam csúnyán elázva, amúgy csinosan, egy hercig kis feketében, talán elkenődött rúzzsal

és bár imádom üvegből inni a sört, az összes üvegből sört ivó nőtársam helyett és nevében elszégyelltem magam, mert Csabi

egy igazi legkisebb királyfi, a csillagszemű, tisztalelkű fajtából.

Volt.

Nem szoktam patetikus, meg ilyenek, de azóta mindig Csabi jut eszembe, amikor üvegből iszom a sört,

még ha az alkoholmentes is és a tejszaporítást szolgálja.

R.I.P.