Emlék elmélet

Régről van egy elméletem. Ha egyszerre sok élmény, információ ér, akkor szerintem azt nem tudom abban a pillanatban feldolgozni.

Ilyenek például az utazások. Sosem szerettem például a "nézzünk meg egy nap alatt minden nevezetességet 16 városban" túrákat.

Nyűgös lettem tőlük, nem láttam értelmét.

Azt gondoltam, hogy ezek az élmények egyszer csak előbújnak, amikor van idejük.

Aztán ezt többször tapasztaltam is.

Amikor ráérősen ültem egy kávézó teraszán valkire várva, egyszercsak beúszott a tudatomba egy párizsi utcakép mondjuk, vagy egy kis

kis átkötőút a spnayol tengerpart felé.

Ilyenkor boldog kéjjel ültem rá ezekre az emlékhullámkra.

Amióta itthon vagyok egyre több ilyen kép tolul fel és elképszetően jó ringatózni mondjuk a marseilles-i kikötőben, egy kis görög faluban,

amszterdami bicikliken száguldozva.

Minden nap ezernyi utazás. Újra utazás.

Roborálok

Miután testemen áthajtott az evolúciós úthenger, őszi léggyé váltam.

Kicsit lamentáltam magam felett aztán a vérkép megmondta a tutit.

Azóta nagymamaként kiteszem magamnak az összes vitamint szépen, hogy ne felejtsem el bevenni.

Tudom

Hogy évek óta ilyenkor van a nagy időjárás-hisztim, de ez most TÉNYLEG durva.

Hogy Mikkamakka teljesen találó szavaival éljek, egykedvű az időjárás.

Gyermekágyban ez nem vicces. Minden reggel megmutatom a Dednek a két szürke kéményt és két szürke galambot, amit egy hónapja sasolunk a szobából.

Igen, igen, szültem egy csodálatos kislányt, csak szenteltem neki egy saját, viszont titkos, meghívásos alapú blogocskát, tehát így már kettőt nem vezetek rendesen, de megérdemlem.

Szóval így az időjárás duplán mondjon le, mert különben dühbe jövünk és ismerem a lányom, az nem lesz gyenge...