Egy arany ember! És még azt se mondta, amit mindenki más.
Probléma megoldva.
2008. július 31., csütörtök
2008. július 30., szerda
2008. július 29., kedd
2008. július 23., szerda
Túléltem
A körhintabalesetet. Nem Tökön. Nem járok Tökre, nincs ott dolgom. Hanem kilenc éve. A Szigeten. Ugyanezen a nyomorult FiFin ültem, egy körrel a baleset előtt az egyik legjobb barátommal. Emlékszem, nagyon nehezen fogtuk fel az egészet. Azt, ami történt, meg azt is, hogy nem velünk. Nagy szavak, meg minden, de azt hiszem, akkor gondoltam rá először, hogy mégis lehet valami olyasmi, hogy sors, vagy valami hasonló. Mert ha le kellett volna potyogjak ott és akkor, akkor úgy lett volna. De nem lett. Emlékszem, rémes éjszaka volt, miután kezdő médiakurva voltam, mindenki minket kérdezett. A szerkesztőségbe zokogó emberek rohangáltak be, hogy mondjuk meg a tutit, a biztosat, hogy ugye nem az ő pasijuk/nőjük. Azt hiszem, aznap este minden megittam és elszívtam, ami a kezem ügyébe került.
És konkrétan el nem hiszem, hogy AZ a nyomorult FiFi még mindig üzemben volt.
És konkrétan el nem hiszem, hogy AZ a nyomorult FiFi még mindig üzemben volt.
2008. július 21., hétfő
Zsurek
Kifutott. Zacskós. Most nem bánom ha zacskós, még sosem ettem zsureket.
(Lopva oldalra néz, figyeli, kezével nem mér-e többet esetleg a másiknak, míg ő nem néz oda. A másik meg csak a áll a libikóka közepén, kezében több kondér zsurekkel. Nagyon kell figyelnie, ki ne boruljanak a kondérok, mert leforrázza magát)
Most akkor mennyi víz is kéne bele?
(Illegeti magát, dörgölődzik, nevet, villant.)
Savanykás, érdekes, az előbb még fehér volt, most kicsit sárgásnak hat.
(Kupleráj mindenütt, épp megmozdítanál valamit, majd megadóan és lemondóan letszed. Te nem élheted az ő életét.)
Most akkor ha kifutott, jó vagy sem? Fene sem érti ezt a Zsureket.
(Elszólod magad, mesértődik, nem csavarod, nem csűröd, engeded.)
Nagyon forró, bár ízre kellemes.
(Felhív. Egészen furcsán lágy a hangja. Hogy ma van a napja. Hogy ma 13 éve. Illetve 12. Mindkettő igaz. Hogy jó volt tegnap. Együtt.)
Kicsit besűrűsödött végül, de nem tudom, ez vajon a javasolt állag-e?
(Ebben a postban van egy gitár...)
(Lopva oldalra néz, figyeli, kezével nem mér-e többet esetleg a másiknak, míg ő nem néz oda. A másik meg csak a áll a libikóka közepén, kezében több kondér zsurekkel. Nagyon kell figyelnie, ki ne boruljanak a kondérok, mert leforrázza magát)
Most akkor mennyi víz is kéne bele?
(Illegeti magát, dörgölődzik, nevet, villant.)
Savanykás, érdekes, az előbb még fehér volt, most kicsit sárgásnak hat.
(Kupleráj mindenütt, épp megmozdítanál valamit, majd megadóan és lemondóan letszed. Te nem élheted az ő életét.)
Most akkor ha kifutott, jó vagy sem? Fene sem érti ezt a Zsureket.
(Elszólod magad, mesértődik, nem csavarod, nem csűröd, engeded.)
Nagyon forró, bár ízre kellemes.
(Felhív. Egészen furcsán lágy a hangja. Hogy ma van a napja. Hogy ma 13 éve. Illetve 12. Mindkettő igaz. Hogy jó volt tegnap. Együtt.)
Kicsit besűrűsödött végül, de nem tudom, ez vajon a javasolt állag-e?
(Ebben a postban van egy gitár...)
2008. július 17., csütörtök
Mai eredmény
Ennél sokkal szebb lesz, semmi rózsaszín, ez csak az alap. Én vagyok az esküvői tortafelelős.
2008. július 16., szerda
És akkor
Úgy szólítanak meg, mint egy tisztességben megöregedett kontyos matrónát.
Amúgy meg a tárgyak lázadnak. Szöknek, futnak, esnek, potyognak.
Biztos a teilhold.
Amúgy meg a tárgyak lázadnak. Szöknek, futnak, esnek, potyognak.
Biztos a teilhold.
Morzs
Már azt sem tudni, melyek az igazi mellek és miért hívják Dundikát Dundikának.
A szennyirodalom belepi otthonunkat és még egy csomót kell aludni. Mindenehez. De majd jól alszom a csomót és akkor jó lesz. Imádok baromságokat írni egymás után. Furcsa perverzió.
Telefont megbuherálták, de még a régi van, ergo semmi számfelismerés, tehát meglehetőst vicces beszélgetéseim vannak, de legalább szórakoztató.
Máramár, nemhasad...
A szennyirodalom belepi otthonunkat és még egy csomót kell aludni. Mindenehez. De majd jól alszom a csomót és akkor jó lesz. Imádok baromságokat írni egymás után. Furcsa perverzió.
Telefont megbuherálták, de még a régi van, ergo semmi számfelismerés, tehát meglehetőst vicces beszélgetéseim vannak, de legalább szórakoztató.
Máramár, nemhasad...
2008. július 14., hétfő
Női napozó
A napok kifejezettten sokféle népek.
Van például olyan nap, amikor hirtelen felindulásból egy vonaton találod magad Villány felé,
huszonéves fiatalokkal Cseh Tamást énekelve teli torokból, s holmi boroktól és csülköktől elfáradva csak annyit teszel hozzá azt estéhez, hogy "hiszen olyan szép nap volt".
Aztán vannak azok a napok, amikor reggel ügyeletes vagy, kint konkrétan ősz van, hatalmába kerít egy orbitális "muitvegyekfel" hiszti, nem találod a kulcsod ezért vendégek táskájából csensz pótkulcsot lopakodva, majd combos késés után beérve, mítingrohanás közepette a teádba ejted a mobilodat (Mindenki azt kérdezi, hogy sikerült. Jelzem, rém egyszerűen. Fogtam a kezemben a mobilt és a már hivatkozott kézzel fel akartam emelni a teával teli bögrécskémet. Mobil teába potty, bloggerina visít. Így történt konkrétan.), aztán leiszod magad joghurttal, majd a könyöködig csorog a friss barack leve.
Ez is nap, az is nap.
Persze ez mind semmi, a Nemzeti Vadpulyka Egyesülethez képest.
Már hívható vagyok, szereztem másik remek készüléket, de senkiről nem fogom tudni, hogy kicsoda... De csak bátran, bátran...
Stílusos és kevéssé értelmezhető zárszóként pedig álljon itt ez. Hamarost a tárcsás kajákról is értekezem, konkrétan fotóval, de addig is:
Elkártyáztam a gyenge szívem,
Suhogasd le a szoknyád hajnal,
Pálinkát lehelek rád szelíden,
Megháglak nehezen, halkan.
Jöjj, Oroszország, vodka virág,
Nevetés nékem a véred.
Pincefehérek a volgai fák,
Tejszínű szűz ez az élet.
Lebukik fejem, és úgy zokogok,
Haloványul bennem a bánat.
Verik itt körülöttem az ősi dobot,
Szaladok, hajnal, teutánad.
Ez a csontpufogás, ez a hanti rege,
Hitemet hirdeti híven.
Katatón bálvány, légy fekete,
Hiszen elkártyáztam a szívem.
Lebukik fejem, és úgy zokogok,
Haloványul bennem a bánat.
Veretik körülöttem az ősi dobot,
Szaladok, hajnal, teutánad.
Ez a csontpufogás, ez a hanti rege,
Hitemet hirdeti híven.
Katatón bálvány, légy fekete,
Hiszen elkártyáztam a szívem.
Van például olyan nap, amikor hirtelen felindulásból egy vonaton találod magad Villány felé,
huszonéves fiatalokkal Cseh Tamást énekelve teli torokból, s holmi boroktól és csülköktől elfáradva csak annyit teszel hozzá azt estéhez, hogy "hiszen olyan szép nap volt".
Aztán vannak azok a napok, amikor reggel ügyeletes vagy, kint konkrétan ősz van, hatalmába kerít egy orbitális "muitvegyekfel" hiszti, nem találod a kulcsod ezért vendégek táskájából csensz pótkulcsot lopakodva, majd combos késés után beérve, mítingrohanás közepette a teádba ejted a mobilodat (Mindenki azt kérdezi, hogy sikerült. Jelzem, rém egyszerűen. Fogtam a kezemben a mobilt és a már hivatkozott kézzel fel akartam emelni a teával teli bögrécskémet. Mobil teába potty, bloggerina visít. Így történt konkrétan.), aztán leiszod magad joghurttal, majd a könyöködig csorog a friss barack leve.
Ez is nap, az is nap.
Persze ez mind semmi, a Nemzeti Vadpulyka Egyesülethez képest.
Már hívható vagyok, szereztem másik remek készüléket, de senkiről nem fogom tudni, hogy kicsoda... De csak bátran, bátran...
Stílusos és kevéssé értelmezhető zárszóként pedig álljon itt ez. Hamarost a tárcsás kajákról is értekezem, konkrétan fotóval, de addig is:
Elkártyáztam a gyenge szívem,
Suhogasd le a szoknyád hajnal,
Pálinkát lehelek rád szelíden,
Megháglak nehezen, halkan.
Jöjj, Oroszország, vodka virág,
Nevetés nékem a véred.
Pincefehérek a volgai fák,
Tejszínű szűz ez az élet.
Lebukik fejem, és úgy zokogok,
Haloványul bennem a bánat.
Verik itt körülöttem az ősi dobot,
Szaladok, hajnal, teutánad.
Ez a csontpufogás, ez a hanti rege,
Hitemet hirdeti híven.
Katatón bálvány, légy fekete,
Hiszen elkártyáztam a szívem.
Lebukik fejem, és úgy zokogok,
Haloványul bennem a bánat.
Veretik körülöttem az ősi dobot,
Szaladok, hajnal, teutánad.
Ez a csontpufogás, ez a hanti rege,
Hitemet hirdeti híven.
Katatón bálvány, légy fekete,
Hiszen elkártyáztam a szívem.
Na, ne....
Áááááááá!
A teámba ejtettem a mobilomat...Help! Mit lehet tenni...?
Jujj..Félek...Jajj...Szétkaptam, szárogatom, izgulok.
Brühühűűű!
A teámba ejtettem a mobilomat...Help! Mit lehet tenni...?
Jujj..Félek...Jajj...Szétkaptam, szárogatom, izgulok.
Brühühűűű!
2008. július 11., péntek
Egy sima, egy meg fordított
Ma reggel ezt a méltán népszerű Zorán slágert igyekeztem francia nyelvre átültetni. Igaz, a tilosban parkolás francia vendégünk szerint kevéssé illik egy romantikus sanzonba.
2008. július 9., szerda
2008. július 8., kedd
Körbeblog és egyebek
Tegnap katasztrófa sújtotta a minden területet. Miután Long és Davido feldrótozta a kipufogómat, padlásügyi beázást orvosltak két decis pohárkákkal. A drótért köszi innen is, remélem, holnap kibírja a szerelőig, 11-re kaptunk időpontot, igaz, közben egy pillantra felvillant a remény, hogy a rántotthúson túl is benyomásokat szerezzek Bakcsóról.
(Bréking nyúz: most telefonált a Pasim, hogy eltévedt. Meglátott egy szivárványt és elindult felé, gondolta, biztos az a helyes irány. Ő nem torony, hanem szivárvány iránt közlekedik ezek szerint.)
Ma végre rájöttem, hogy eltévedt népművelőként akár gyűjthetem is a nappalinkban állomásozó, magyarul tanuló francia egységet.
Miután együttélési közösségünk nagy hangsúlyt fektet a napi tájékoztatásra, sokkoló képeket mutattam neki az Indexen a Margit híd állapotáról. Erre ő azt mondta:
Akkor (ha lezárják, a szerk.) majd lesz sok forrdalom (a forgalomra gondolt, a szerk.).
Végül megbeszéltük, hogy még így is lehet, hogy igaza lesz.
(Bréking nyúz: most telefonált a Pasim, hogy eltévedt. Meglátott egy szivárványt és elindult felé, gondolta, biztos az a helyes irány. Ő nem torony, hanem szivárvány iránt közlekedik ezek szerint.)
Ma végre rájöttem, hogy eltévedt népművelőként akár gyűjthetem is a nappalinkban állomásozó, magyarul tanuló francia egységet.
Miután együttélési közösségünk nagy hangsúlyt fektet a napi tájékoztatásra, sokkoló képeket mutattam neki az Indexen a Margit híd állapotáról. Erre ő azt mondta:
Akkor (ha lezárják, a szerk.) majd lesz sok forrdalom (a forgalomra gondolt, a szerk.).
Végül megbeszéltük, hogy még így is lehet, hogy igaza lesz.
2008. július 7., hétfő
Sznob
Írjak vagy olvassak? Vagy írjak arról amit olvastam? Azt a sznob fejemet.
Sznobsznobsznob.
Esti vese.
Ha már sznob vagyok legyek kövér...(jajj, inkább mégse...)
Melyik animációs filmből vagyon kiragadva következő kép:
(Nem ezt kerestem, hanem ahol egy másik szereplő tiszta sznobul a homlokához érinti a kézfejét, vagy valami hasonló sznob mozdulatot tesz. De az nincs.)
Aki megfejti, lehet, hogy meghívom egy sörre. De még nem biztos, majd meglátom.
Sznobsznobsznob.
Esti vese.
Ha már sznob vagyok legyek kövér...(jajj, inkább mégse...)
Melyik animációs filmből vagyon kiragadva következő kép:
(Nem ezt kerestem, hanem ahol egy másik szereplő tiszta sznobul a homlokához érinti a kézfejét, vagy valami hasonló sznob mozdulatot tesz. De az nincs.)
Aki megfejti, lehet, hogy meghívom egy sörre. De még nem biztos, majd meglátom.
2008. július 6., vasárnap
Táskamágia
Vannak nők, akiket a cipők hoznak lázba, s vannak akiket a táskát. Az igazán keményvonalasokat mindkettő. Nekem valahogy a táskáim képesek osztódással szaporodni. Évtizedes feladvány végére sikerült ma végre pontot tennem az IKEÁ-ban, egy egyszerű kis dobozos tároló képében. Hopp! Táskák mindenhol, csiribi-csiribá, táskák sehol. Illetve a praktikus tároló gyomrában. Ennyi. A kocsimnak meg leszakadt a kipufogója, félek, ezt nem sikerül ilyen hókusz-pókusz alapon megoldani majd, rendes szerelő kell hozzá. Addig is egy kis retro:
2008. július 4., péntek
Utórezgés...
Az ebédből visszérekezetteknek újból el kellett magyarázni az egész tárcsás mizériát.
Új versenyzők is bekapcsolódtak a lelkes felvilágosításba:
Idézek:
Képzelj el egy kontaktlencsét, ami vasból van...
Valamint megállapítottuk, hogy minél nagyobb távolságra született valaki a székesfővároshoz képest, annál nagyobb valószínűséggel tudja, mi az a tárcsázás.
Új versenyzők is bekapcsolódtak a lelkes felvilágosításba:
Idézek:
Képzelj el egy kontaktlencsét, ami vasból van...
Valamint megállapítottuk, hogy minél nagyobb távolságra született valaki a székesfővároshoz képest, annál nagyobb valószínűséggel tudja, mi az a tárcsázás.
A nap kérdése
De lehet, hogy a hónapé. Gasztrocikket szerkesztek épp és beleakadtam a "tárcsás" kajákba. Fogalmatlan voltam a témában. Kolléga elkezdte magyarázni, de már az elején elakadtam.
És akkor feltette az alapkérdést:
- Láttál már traktort?
És akkor feltette az alapkérdést:
- Láttál már traktort?
2008. július 3., csütörtök
2008. július 2., szerda
Intimitásunk
A gangra szorult. Lehetőségeink igen korlátozottak. Mondhatni.
Ratatouille-ra cseréltem a szexuális életem.
Ratatouille-ra cseréltem a szexuális életem.
Távirati fáradtságos
Fáradt vagyok bejegyezni, pedig alapjáraton jó. Igaz, visszaálltam a gyártósorok mellé újra a Körömlakkgyárban a szabi után, én vidám voltam, a kollegáim nem, de ők sosem azok.
Szerintem nekik rossz.
Aztán szerencsére kicsi idő éspervagy feketlyuk után gödörgyűltünk és VOLT-ot vízionáltunk.
Ma estére pedig két név lett az ajtón, meg a postaládán is.
A Nouvelle Vague-ot pedig leginkább ezért lenne jó realizálni:
Szerintem nekik rossz.
Aztán szerencsére kicsi idő éspervagy feketlyuk után gödörgyűltünk és VOLT-ot vízionáltunk.
Ma estére pedig két név lett az ajtón, meg a postaládán is.
A Nouvelle Vague-ot pedig leginkább ezért lenne jó realizálni:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
