2008. június 30., hétfő

Gyökérvesztés, matricaszédelgés

Hosszú jegyesség után, puszta érdekből megváltoztattam az állandó lekcímemet. A pasim lett a szállásadóm.
Mindez egy matrica miatt.
Vagy nem. Kis lépésnek tűnhet, de nekem 32 évig dédelgetett kelenföldi identistásom diribdarabjai csorognak most le a Dunán, hogy költői legyek.
Azóta pedig inetrkulturálismultilngvisztika költözött a lakásba, Lea személyében.
Azóta angol-francia-magyartanulós tengelyen mozgunk, igazán vicces.

2008. június 27., péntek

Pay it forward

A játékszabályok:


1. Csatlakozhat bárki, akinek van blogja.

2. Az első három kommentben jelentkező kézzel készített ajándékot kap tőlem. (Nem feltétlenül gasztro-ajándékról lesz szó, de nagy rá az esély.)

3. Az ajándék az elkövetkező 365 nap valamelyikén fog érkezni.

4. Cserébe előre kell "fizetni", mégpedig úgy, hogy ezt a felhívást a jelentkezők is közzéteszik a saját blogjukban, vagyis ők maguk is megajándékoznak három embert.


most aztán kiderül, hogy van e errefelé három bátor... szóval?


Ha a csajok meccset néznek

1. Előtérbe kerül a lélektani sík. Hogy például szegény kis torreádorokat mennyire megviselheti a rettentő eső. Nem úgy az oroszokat, akiknek meg se kottyan.
2. Nagyobb hangsúly kerül az esztétikumra (milyen jól áll a spanyoloknak a sárga).
3. Csak visszajátszásból látják a gólokat.

A meccs után hamar, rugalmasan váltanak témát:

23.25-kor már a
Mi a szerlem?
23.34-kor pedig már a
Léteztik-e örök szerelem?
kérdéseket feszegetik.
(Büszke vagyok magunkra, mert semmiképpen nem alacsonyodunk le a Miért hülye minden pasi? közhelyig.)
00.16-kor megalakul a Dalolj Láma -Röpülj páva! tibeti-magyar filmstúdió, melynek első kisfilmje vélhetően Búgócsiga tudósítása lesz a háromlábú csirkéről.
Az mondjuk tiszta mázli, hogy Sára versbe szedte a magát az életet és annak értelmét a hűtőszekrényen.

Mindazonáltal felnézek Búgóra, aki a történtek után képes volt hatkor kelni, mert én nagyjából most kerültem abba az állapotba, hogy mondjuk szavakat, mondatokat formáljak egy klaviatúra segítségével.



Laughing yoga

2008. június 25., szerda

A haj nélküli lovas

Ma arra ébredtem, hogy tényleg nagyon rövid a hajam. A hőskorszakot idézi. Aztán csomagoltam félkómában szendvicseket az utazó porszívóügynökömnek, akinek ma reggeltől ismét van állása.
A szendvics volt eddig a mai csúcsteljesítményem, moccanatlanná tesz a meleg.

Komolyan

Egy kicsit mindig szerelmes leszek Reisz Andrásba.

2008. június 24., kedd

Szalma

Leszek. A pasim meg egy sárga porszívóval fog Krakkóba utazni. Vannak furcsa szokásai.
Közben lehet, hogy keményvonalas bloggerina meccsnézés lesz csütörtökön. Szederhabbal, málnahabbal, tökmaggal. Bevesszük a hetet, vigye csak azt a porszívót! Én meg megyek magamtól a padlásra.



A nemzetközi helyzet

Oly mértékben fokozódik, hogy még a virslit is szétfőztem. Menthetetlenül a Gasztropokolban fogom végezni.
A hajam viszont nyáriasítva lett. Amúgy rendesen.

Számmör in dö sziti

Nem vettem komolyan én ezt a kánikula cuccot, nálunk egész kellemes volt a lakásban.
De a pasim figyelmeztetett, hogy egy ponton ezek a falak át fognak melegedni.
Ez a pont az olasz-spanyol második félidejének eleje volt. Nagyjából.
De nyertek a kis torreádorok, mélységes elégtételként leverték a bájgúnár macskaevőeket.
Luca Toni biztos azért nem is rúgott tizit, mert csak fejelni tud.
Mára viszont mindenképpen indokolttá vált egy kis fürdőzés, ennek megfelelően be is vettük a legközelebbit, időnk például van (Mondjuk ettől a naphisztitől meg frászt kapok. Tessék megjegyezni. Nap jó. Vitamin. Leégés, na az a rossz., azzal kérem lehet vigyázni.). Pénzünk ezért cserébe viszont nincs. Pénzügyetlenek vagyunk, ez a szitu, a pasim meg elegánsan szólva bitvín jábs. Elegánsan mondva, ugye.
Sándor is kiszúrta, így négy hét után, hogy tán szabin van. Hát tán nem, de nem baj.
(Kibontottam egy doboz cigit, komolyan, le kéne szoknom, de például annyira finom illata van a dohánynak. Tubákoljak? Vagy mi legyen?)
A jó kis fürdőt aztán lefojtottuk egy jó kis három órás kínai darabbal a hűtetlen Művészben, tudunk élni, én mondom.
Ez mind persze akkor lenne rossz, ha nem lenne jó.
És lehet, hogy a Panaché kulináris gyilok, na jó elismerem. De ne kelljen már a Tűzraktérben pohár sört vennem direkte, két deci helyett. Pedig nem lenne bonyolult a számítás. Pohár sör=300 forint. Gyanítom, akkor két deci=200. De lehet, hgy ez csak utópia.

2008. június 22., vasárnap

I ´m fucking Ben Affleck

Magamhoz kénem térnem, ebédet kéne főznöm és még a kapcsolódó bármi. Addig is tartozom nektek, mert így teljes a kép:

2008. június 21., szombat

45 perce

Még azt mondtam volna, hogy természetesen a holland csapat frenetikus győzelme után, de most egy kicsit elbizonytalanodtam. Félek eljutunk a tizenegyesekig.
Lábatlani versenyzőknek alternatív tűzugrási gyakorlat: meggyújtott gyufa fölött óvatos átlépés, egymásra támaszkodva.

Meccs után

Magyar Mezőgazdasági Múzeum

00:30 - 01:30

Tűzugrás

A hagyományos szent Iván-éji tűzugrás, párok összeéneklése a Vajdahunyadvár mögötti ligetes részen.

Ide megyünk.

Lecsófesztivál

Miután tegnap éjfélkor a pasimmal a kondér felett megállapodtunk abban, hogy mi nem azok az emberek vagyunk, akik nem eszik kétszer egymás után ugyanazt, főleg, ha az (ennyire) finom, úgy tűnik, lecsó-napok vannak nálunk. Még van egy fél kondér, lehet jönni. De sietni kell ám. Mert félő...
Most gyors, amíg az ágyterítő pirpssá válik a mosógépben, fokhagymagirizdeket dugok a fűszernővényeim földjébe, mert a hétben is támadnak az aljas gonosztevők.

Oktalan

Eddig attól féltem, hogy alkoholos befolyásoltság alatt majd nehezebb lesz kivenni a kontaktlencséimet.
Pedig nem. Könnyebb volt.

2008. június 20., péntek

Finomutalásféleképpen

Lett málna, meg tojás.
Úgy hiszem, ma málnahab lesz.

I am Fucking Matt Damon

A pasimnak megfeküdte a gyomrát az evolúció, inkább nem akarja tudni.
Én diétás desszertek sorozatunkban szederhabot gyártottam, sikításig finom lett.
Ha valakit érdekel, majd leírom, legközelebb megjegyzem az arányokat (gyümölcs+felvert tojásfehérje+édesítő+mélyhűtő).
Ezt meg küldöm mindenkinek, aki szereti, aki még nem szereti, majd fogja:



2008. június 18., szerda

Összesítés

A szavazást lezárom, rövid kör volt, összesítek. Miután szorult helyzetben vagyok, ezért Stant kettőnek kkel számolnom, így megállapíthatom, hogy öten olvasnak.
Illetve még az anyám, de ő egyrészt nem ér, másrészt meg a döntők előtt nem nézi az EB-t.
Meg valszeg a pasim is olvas, de ő sem ér, most meg el is ment a fiúbarátaival hirtelen indokolt ünnepelnivalójuk akadt.
Ilyenkor ő Tibor, én pedig Zsanett, aki várja haza. Tiszta sor.
Amúgy mentás feketecsokit rágicsálok, azt hittem, nem szeretem, de mégis.
Közben valami annyira misztikus francia film megy a tévében, hogy sehol nem tudok becsatlakozni a veséig látó bajszos pasi és a három furcsán össze-vissza beszélő nő történetébe. Meccset ma nem nézek, mert nem izgatnak fel sem a svédek, sem az oroszok.
Most majd mindjárt egy kicsit szabadságra megyek, de nem nagyon, csak azért, mert sok van.
De azért jó lesz.

Önbizalomépítő nyári tippek a Harmoneten


További kedves tippért katt ide!

2008. június 17., kedd

Provokálok

Ide mán aztán nem kommentel a senkise. Kivagyok. Tehát. Azonnal mondja meg mindenki, kinek szurkol?
Figyelek!

Multimédia

Az olasz-franciát a tévén, a román-hollandot a laptopon néztük. Sztríming. Persze.
Szóval.
Kedvenc békaevőimet rendesen kipicsázták, de sajnos nem tudom őket védeni.
Sans Zidane...Így jártak.
A macskaevőknek nem fogok szurkolni, távol álljon tőlem, maradnak a már eddig is igen szimpatikus drogos buzik, égszínkék térdzokniban.
Szevasztok blők!

Széttágult

Az agyam sajtóilag, de azért nem volt olyan borzasztó.
Most meg jöjjön a kegyetlenség: francia-olasz ki-ki.
No?
Bekészítem a kölesgolyóimat, amit a pasim szerint rajtam kívül csak a gyerekek szeretnek.

Kedvenceim

Hogyaszondja. Vennél harisnyát, mert. Dekabajnok mísz pina kérdezi, hányas kell? Mondom kicsit elbizonytalanodva: kettes.
Végigmér, az ítélet: hármas.
Újra bátortalanul, hogy de hát a kettes jó szokott lenni. Újabb szkennelés: ez kilóra megy, jelenti ki és ellentmondást nem tűrően a hármasok között kezd el matatni.
Beletörődöm, a franc emlékszik már arra, hányast vettem legutóbb, legyen neki igaza.
Erre ma reggel naná, hogy tüdőig húzom azt a megveszekedett hármast.
Eztán következetesebb leszek, asszem.
Plusz természetesen sosem találom a megfelelő színű melltartót. De soha. Ha barna kell, csak az van meg, aminek vicces rózsaszínű a pántja, ha fehér kell, csak a fekete kandikál.

Amúgy meg ma megint ujjakat keresztbe, mostantól pont. Jó lenne, ha elindulna egyértelműen ez a hullám felfele abból a völgyből.

2008. június 14., szombat

Konfliktus

Abból a belső feloldhatatlan fajtából. Na, ezzel kellett tegnap este megbirkózzak következetes franszia drukkerként, amikor szembe találtam magam a hollandok világszépégszínkék térdzoknijával.
No meg persze Van Deer Saar. Aki ugye alsó hangon is egy félisten, de minimium.
De nincs mese, a térdzoknin túl a hollandok egyszerűen parádésan játszottak, a mostani blők pedig elég szomorkásan teljesítenek.
Ez a kegyetlen valóság.
Közben meg viharkárosultak is lettünk, meg megfújt kicsit a szél az esti bringázásban, amit most az orromon fújok ki, de nem ítélem tragikusnak a helyzetet.

2008. június 13., péntek

Úgy szopok, hogy fel sem nézek

Ezzel a helyzetértékelő életbölcselettel lettem hirtelen okosabb, áltisis legjobb barátnőm villámlátogatásnak alkalmával.
Amúgy meg a tragikus eperválságot próbálom feldolgozni, már a tévé is bemondta, komoly dolog ez.

2008. június 12., csütörtök

Mindent lehet

A hétben például biztosan. Még akár Marhalevelet is kiállítatthatok az önkoriban. Tiszta haszonállat.




Olasz nyelv kezdőknek

2008. június 10., kedd

A szívárvány minden izében

A partvonal marad, csak a gyep színe változik folyton. Komolyan már követni sem bírom.

H

Egy rövidke időre szabadságolnám magamat a fehérköpenyes partvonalról, de még majd cserélek kötést. Ha el nem ájulok. Aggodalomra semmi ok, csak pár anyajeggyel lettünk szegényebbek, de hiába no, nem bírom a vért.

2008. június 6., péntek

Privé

Korszakalkotó felfedezést tettem most este a kocsiban.
Van magánéletem.
Olyan, amiben a barátnőm férjhez megy, s egy másiknak másért szeretnék részt venni az életében. Szép, könnyű, nehéz, szép.
Olyan, amelyben vannak kudarcaim, kudarcaink, melyeket fel kell dolgozni.
Olyan, amelyben kimondhatom és elfogadhatom, hogy kiléptem egy kapcsolatból, azért mert rájöttem, vakon akartam hinni a biztonságért cserébe és elfogadhatom azt az életet és örülhetek annak, amit cserébe kaptam.
Olyan, amelyben fejfájásig szorongom magam, mikor először bringával megyek munkába, de ezt akartam régen és azt is elfogadom, ha esetleg nem fog menni.
Olyan, amelyben vannak terek, emberek, érzelmek, ablakon berepülő flóra, gangon éledező fauna.
Melyben szomszédom Sándor, aki szereti a virágokat és beépített térfigyelő egység, Izidor, aki alkoholista.
Olyan, amelyben érdemes jelen lenni és mindamellett olyan, melyben az anyámnál felejtem a cigimet és de csak akkor veszem észre amikor bekészítve a pohár Irsai Olivéremet le akarok ülni megírni ezt az akár szentimentálisnak is nevezhető postot.

Ma

Elférek a tenyeremben.




2008. június 5., csütörtök

Parfois

A fájás a fejemben az enyém. A mások fájdalma és bizonytalansága nem az enyém, de az érzés a részemmé válik.
Válok résszé, hömpölygő egésszé, egészben magamnak, egészen másé. Tükörben nézve minden rezdülést, a távolítás vágyával, belülről sajogva.
Néha nem vagyok vicces.
Néha nem vagyok kedves.
Néha nem vagyok szép.
Néha elhiszem.
Néha elsírom.
Néha kinevetem.
Néha beengedem.